DR. SURJÁN LÁSZLÓ népjóléti miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon köszönöm, hogy nem halasztotta el két héttel a válasz meghallgatását, mert lehet, hogy akkor nagyobb hiányról kellene beszámolnom. A Társadalombiztosítási Alap várható hiányát az OTF szakemberei mintegy 32 milliárd forintra becsülik. Pontos számot még nehéz mondani, az első hét hó alapján 25-35 milliárd között lesz várható ez az összeg. A hiány finanszírozásában nem tér ki képviselőtársam a folyó finanszírozás kérdésére, hiszen ez megoldottnak látszik. A hiány rendezésének a módjára a Kormány az 1992. évi társadalombiztosítási költségvetés zárszámadási törvényjavaslatában tesz majd végleges javaslatot. A rendezésről az 1993. évi állami költségvetési törvényjavaslat is szól, és olyan értékpapírkibocsátás fedezésében látja a hiány rendezésének a módját, melynek tőketörlesztésére az állami költségvetés garanciát vállal. A közvélemény - és így a Parlament tagjai - előtt ismert, hogy az előrejelzésekhez képest a gazdasági helyzet sokkal kedvezőtlenebb, ami kihat a Társadalombiztosítási Alapok egyensúlyára is. Ennek megbomlásáról a képviselők legutóbb a Társadalombiztosítási Alap múlt évi zárszámadása kapcsán értesülhettek, s erről a témáról az Országgyűlés tartalmas és szenvedélyes vitát folytatott, többek között az interpelláló képviselő úr aktív részvételével. Ebből adódóan nem tartom feltétlenül indokoltnak a Kormányt tájékoztatási kötelezettségére figyelmeztetni. Itt egyébként, úgy látszik, kétfajta hibát tudunk elkövetni, vagy a sajtóban is megjelennek ezek a dolgok, s akkor az a baj, miért nem előbb a képviselőházban, vagy csak a képviselőházban, s akkor az a baj, hogy nem nyíltan kezeljük a dolgot. A harmadik pont: az is közismert, hogy a hiány döntő mértékben nem a kiadási előirányzatok túlteljesítéséből, hanem a bevételek elmaradásából ered. Ezért a Kormány úgy ítéli meg, hogy nem szükséges pótköltségvetést benyújtani, mivel a meghatározott kiadásokat folyósítani kell, a járulék mértékének emelésére nincs ésszerű lehetőség. Meg kell jegyeznem, hogy a Társadalombiztosítási Alapok felügyeletére az Országgyűlés két felügyelőbizottságot választott, és eleddig egyik bizottság sem vetette fel a pótköltségvetés szükségességét. A Kormány az Országgyűlés 60/1991. számú határozatával összhangban folytatja a társadalombiztosítási profiltisztítást olyan mértékben, amennyiben az állami költségvetés a hosszú távú koncepció szerint a társadalombiztosítást terhelő ellátosokat át tudja vállalni. Ez képviselő úr negyedik problémafölvetése. Az erre vonatkozó konkrét javaslatot a következő évi költségvetési törvényekben tesszük meg. A profiltisztítás kapcsán azonban fontosnak tartom megjegyezni azt, hogy azok a tételek, amelyek profiltisztításra kerülnek, úgy lettek megállapítva, hogy az odarendelt 53 - most már 54 - százalékos alap tartalmazta ezeket a kiadásokat. Következésképpen elméleti kérdés, hogy ide tartozik vagy nem ide tartozik, de semmiképpen nem lehet valamifajta etikai kérdést csinálni ebből az ügyből. Ezeket az ellátásokat mindenképpen a magyar állampolgároktól, illetve a gazdálkodó szervezetektől származó elvonások finanszírozzák. Elsősorban gazdasági kérdés, az állami költségvetés, illetve a tb.-alapok kérdése, hogy a profiltisztítás milyen ütemben és mértékben következzék be. A magam részéről nem tartanám szerencsésnek, hogyha hiánypótlásra vennénk igénybe a profiltisztítást, mert akkor az állampolgárok a lehető legkevesebb mértékben részesülnének a profiltisztítás előnyeiből. Ha szolgáltatásbővítésre vagy járulékcsökkentésre lehetne fölhasználni - boldogabb időkben, mint amilyenekben most élünk- a profiltisztítást, akkor sokkal erőltetettebb ütemben kellene haladnunk. Etikai kérdés fölmerülne, ha az említett ellátásokat a tb.-alap hiánya miatt nem lehetne finanszírozni. De - mint említettem - a folyó finanszírozás kérdései megoldottak, s noha vannak a társadalomban olyan erők, melyek a lakosságot a szolgáltatások elmaradásával riogatják, örömömre szolgál, hogy itt a Parlamentben megerősíthetem, hogy szavatolni fogjuk az ellátások kifizethetőségét, függetlenül attól, hogy az évi hiány mekkora, s azt hogyan lehet rendezni. A képviselő urat - ötödik felvetésével kapcsolatban - biztosíthatom arról, hogy ez év májusában a beadott interpellációnak a tanulságait kb. olyan mértékben tudtuk hasznosítani, mint amilyenben a képviselő úr a választ hasznosította. Végezetül arra szeretném a hatodik pontban felhívni a figyelmet, hogy az interpellációban foglaltakkal szemben a Kormány nem hallgatta el a társadalombiztosítás egyensúlyi helyzetének romlását. Az elmúlt évben éppen erre való tekintettel hoztunk olyan intézkedéseket, amelyek segítették a társadalombiztosításijárulék-tartozások behajtását, és egyáltalán nem a legkönnyebb megoldást választotta a Kormány, amikor az egyensúly megtartása érdekében tavaly járulékemelésre és az ellátási rendszer számos feszültségekkel terhelt átalakítására tett javaslatot. A társadalombiztosítási törvény jövő évi módosítása során szintén fontos javaslatokat terjeszt majd be az Országgyűlés elé az egyensúlyjavítás érdekében. A Parlament Kormány feletti ellenőrző szerepének ily módon való felvetése némileg talán nem elég megalapozott, hiszen a Társadalombiztosítási Alap költségvetését meghatározó tételek között nincs olyan, ami fölött a Kormány önálló döntési vagy módosítási körrel, jogkörrel rendelkeznék. Egyáltalán nem az történt tehát, hogy a Kormány elszórta volna a társadalombiztosítás pénzét, és ebből keletkezett volna a hiány. A kintlevőségek behajtására vonatkozó egyre szigorúbb jogszabályok talán a jövőben javítani fogják a jelenlegi egyensúly hiányát. Ezekkel a gondolatokkal köszönöm egyébként képviselő úrnak, hogy ezt a témát idehozta, mert meggyőződésem, hogy a társadalombiztosítás alapkérdéseiről rendszeresen és sokat kell a Parlamentnek tárgyalni. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)