NAGY FERENC JÓZSEF tárca nélküli miniszter: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Meggyőződésem, hogy nagyon várt, kiemelkedő jelentőségű törvényjavaslat kerül most a tisztelt Ház elé. Ez a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvényjavaslat, mely egyedülálló jogszabály-előkészítő eljárás eredményeként a viták tüzében született meg. Rendkívül nehéz feladat előtt álltak a törvényjavaslat előkészítői, és nehéz feladat előtt áll az Országgyűlés is. Közép-Európa utóbbi másfél évszázadának egyik legbonyolultabb kérdésének szabályozásáról van szó. Az előkészítés folyamatát eltérő szabályozási koncepciók sokasága, a széles körből bevont szakértők véleményének sokrétűsége jellemezte. A törvényjavaslat elhúzódó előterjesztését egyrészt összetettsége, átfogó szabályozása, másrészt előkészítésének sajátossága magyarázza. Annak érdekében, hogy a kisebbségek a törvényjavaslattal azonosulni tudjanak, hosszú hónapokon át tartó tárgyalásokat folytattunk a kisebbségek országos szervezeteit tömörítő Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségek Kerekasztalával. De nem csupán a kisebbségi kerekasztallal tárgyaltunk, hanem a lehető legszélesebb körben kikértük az érintettek véleményét is. Ez a törvény-előkészítési módszer - vagyis a kisebbségek bevonása az előkészítő folyamatba - itthon és külföldön egyaránt nagy elismerést váltott ki. Ezt akkor is eredményként kell elkönyvelni, ha nincs teljes nézetazonosság az illetékes minisztériumok jogi szakértői és a kisebbségi szervezetek vezetői között minden egyes paragrafust illetően. A teljes nézetazonosság már csak azért sem volt elérhető, mert az egyes kisebbségek - eltérő helyzetükből adódóan - maguk is más-más hangsúllyal ítélik meg a jogi megoldásokat, valamint azért, mert több ponton eltérés tapasztalható az országos csúcsszervezetek és a kisebbségek helyi közösségei, egyesületei megközelítésében is. (10.50) Külön nehézséget okozott még, hogy egyetlen hazánkhoz hasonló helyzetű európai országban sem törekedtek e kérdésben ilyen átfogó szabályozásra. Olyan törvényjavaslatot kívántunk előterjeszteni, amely elősegíti a Magyarországon élő kisebbségek nemzeti, etnikai önazonosságának megőrzését, identitásuk megteremtését. S mindezt azzal a szándékkal, hogy a kisebbségi létből adódó helyzeti hátrányok mérséklődjenek. E javaslat összhangban áll a nemzetközi emberi és kisebbségi jogi egyezményekkel és dokumentumokkal. Az európai együttműködés és biztonság fontos tényezője ezen jogok elismerése és biztosítása. A kisebbségi jogok szabályozásának történetét vizsgálva azt látjuk, hogy az első világháborút követő békeszerződésekben e jogok tiszteletben tartását vállalták a részt vevő felek. Létezett egy, a Népszövetség által ellenőrzött kisebbségvédelmi rendszer. A második világháború elsodorta ezt a rendszert. A háború utáni békeszerződések a diszkrimináció tilalmával, az emberi jogok általános elismerésével, és e jogok védelmének keretében vélték megoldani a kisebbségek problémáit is. Ám a kívánt eredmény elmaradt. A kisebbségvédelem nemzetközi jogi szabályozása ma sem megoldott, olyan erőfeszítések ellenére sem, mint például az emberi jogok egyetemes nyilatkozatának, az emberi jogok európai szerződésének, a polgári és politikai jogok, illetve a gazdasági, szociális és kulturális jogok nemzetközi egyezségokmányainak megalkotása. Ezzel szemben az Országgyűléshez beterjesztett törvényjavaslat megoldási módjai nemzetközi viszonylatban is előremutatóak. Nincs szégyenkeznivalónk a nemzetiségi kérdés magyarországi szabályozásának történetét tekintve. Az első magyar nemzetiségi törvényt, amely egyben Közép-Európában is az első nemzetiségi jogokat védő törvény volt, az Országgyűlés 1849. július 28-i ülésén fogadta el. Végrehajtására a szabadságharc elbukása miatt már nem kerülhetett sor. Az 1868. évi 44. törvénycikk a nemzetiségi egyenjogúság tárgyában volt az első olyan hatályos jogszabálygyűjtemény hazánkban - és Közép-Európában -, amely a nemzetiségi jogokat egyetlen önálló törvénycikkben foglalta össze. Mégis kudarcot vallott, s ez az alapelveiben rejlett. Nem volt alkalmas a nemzeti, etnikai konfliktusok kezelésére az adott körülmények között, mert elsősorban az egyénhez kapcsolódó jogok rendszerére épült. Nemzetiségi jogunk további fejlődését jelentették még például a közhivatalokban a kisebbségi nyelvek ismeretének biztosításáról szóló 1924. évi, és a nemzetiségi érzület büntetőjogi védelméről szóló 1941. évi törvénycikkek. Azt a korszerű megközelítést, miszerint a Magyar Köztársaságban élő nemzeti és etnikai kisebbségek részesei a nép hatalmának, államalkotó tényezők, az Alkotmány 1989. évi módosítása tükrözi. Ezzel alkotmányban rögzített felismeréssé vált, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségek tényleges egyenjogúsága az egész társadalom és az állam érdeke is. A Kormány a Nemzeti Megújhodás Programjában fogalmazta meg kisebbségjogi politikájának alapelveit. E politika célja olyan feltételek megteremtése, amelyek közepette lehetőség nyílik az asszimilációs folyamat megállítására. Elsősorban ezt a célt szolgálja a kisebbségi törvényjavaslat. A Kormány kinyilvánította azt az elvi álláspontját, miszerint a kisebbségek sorsa nem válhat pártpolitikai érdekek áldozatává, azt össznemzeti, össztársadalmi ügyként kell kezelni. A törvény-előkészítés során a pártok képviselői is egyetértettek a szabályozás szükségességével és a kormányprogramban megfogalmazott alapelvekkel. Tisztelt Országgyűlés! Már említettem, hogy nehéz út vezetett e törvényjavaslat benyújtásáig. A Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal megalakulásáig is több tervezet született, ezek azonban nem találtak támogatásra kisebbségi szervezeteknél. Létrehozását követően mind a hivatal, mind a kisebbségi kerekasztal elkészíttetett egy-egy új törvénytervezetet. E kérdés szabályozásának kiemelt fontosságát erősítette meg a miniszterelnök úr 1991 áprilisában kiadott állásfoglalása, továbbá az, hogy a Kormány egy kodifikációs bizottságot alakított az előkészítő munka összehangolása érdekében. Ez a bizottság felhatalmazta a hivatalt a kisebbségekkel történő tárgyalások folytatására. A bizottság munkájában részt vett a kisebbségek által delegált két szakértő is. Múlt év júniusában a hivatal és a kisebbségi kerekasztal között megkezdődött a minden részletre kiterjedő egyeztetés, mely tárgyalások eredményeként tavaly szeptemberre készült el a közös tervezet. A javaslat Parlament elé terjesztéséig, ez év júniusáig elsősorban a jogrendszerrel való összhang megteremtése és e végrehajthatóság miatt több, a szeptemberi változatot alapelveiben megtartó tervezet született a Belügyminisztérium, az Igazságügyi Minisztérium és a Pénzügyminisztérium hatékony közreműködésével. 1991 júniusától decemberig 29 fordulóban tárgyaltunk a kisebbségi kerekasztallal, és ez év májusában újabb tárgyalásokat folytattunk. Ennek eredményeként a beterjesztett törvényjavaslat több fejezetében megegyezés jött létre, így például a taxációban, az alapvető rendelkezésekben, valamint az egyéni kisebbségi jogok és a kisebbségek közösségi jogai fejezetekben. A kisebbségi önkormányzatokról szóló fejezetbe a kisebbségek számára érdekérvényesítési lehetőségeiket lényegesen könnyítő szabályok kerültek beépítésre. 1992. május 22-én a miniszterelnök úr fogadta az országos kisebbségi szervezetek vezetőit, akik közül többen sürgették a törvényjavaslat mielőbbi parlamenti benyújtását. Tisztelt Országgyűlés! Ez a hosszas előkészítési, egyeztetési eljárás bizonysága annak, hogy a javaslat szövegezésével foglalkozó jogi szakértők és a kisebbségek képviselői számos alternatív elképzelést többszörösen végiggondoltak. Tényként le kell szögezni, hogy tökéletes, minden érintett fél érdekét kielégítő szöveget lehetetlen várni, de optimális megoldásra törekedtünk. Melyek voltak az előkészítés során a legtöbb fejtörést okozó dilemmák, vitatott kérdéskörök? Alapproblémának tekinthető a javaslat személyi hatályának, jogalanyainak meghatározása. Figyelemmel kellett lennünk arra, hogy a kisebbségi szervezetek a regisztráció, azaz a törvény alkalmazása szempontjából történő számbavétel minden formája ellen elsősorban történelmi indokokra hivatkozással tiltakoztak. Az alternatívák közül végül is az önök előtt fekvő javaslat a kisebbségi kerekasztallal közösen elfogadott megoldást tartalmazza. Elfogadja a kisebbség definiálását, továbbá a taxációt, vagyis a Magyarországon honos népcsoportok felsorolását, és azt az eljárási módot, amivel a taxációban nem szereplő esetleges további népcsoportok a törvény hatálya alá tartozhatnak. Természetesen e kérdésben is vannak részleges nézetkülönbségek a kerekasztal és a Kormány elgondolásai között. A javaslatban szereplő módszer megoldja a jogalanyiság kérdését, és az európai gyakorlattól sem távol álló taxációval egyben a finanszírozhatóság alapja. A definíció és a taxáció módot ad arra, hogy a megalapozatlan követelések ne érvényesülhessenek. A javaslat személyi hatálya kizárólag a Magyarországon honos magyar állampolgárságú nemzeti és etnikai kisebbségekre terjed ki, kizárva az úgynevezett új kisebbségeket, így a menekülteket, bevándorlókat, hontalanokat, letelepedett külföldi állampolgárokat. (11.00) A honos kisebbségek preferálása megfelel az európai kisebbségpolitikai szemléletnek és joggyakorlatnak. A törvényjavaslatban nincs jogi különbség etnikai és nemzeti kisebbségek között. A tárgyalások egyik sarkalatos kérdése volt továbbá az egyéni és a közösségi kisebbségi jogok viszonya, a közösségi jogok elismerhetősége. A közösségi jogok elismerésével a javaslat példát mutat a nemzetközi joggyakorlatnak. Meg kell említenem, hogy neves hazai és külföldi szakemberek üdvözlik Magyarország kezdeményezését, hogy a közösségi jogok elvét megkísérli a gyakorlatban megvalósítani. A javaslat a közösségi jogok kiemelt jelentőségét azzal is aláhúzza, hogy - elfogadva a kisebbségi kerekasztal kifejezett igényét - külön fejezetben foglalkozik velük. Az előkészítés során a kisebbségi önszerveződéseknek különböző formái merültek fel. A javaslat az önkormányzati megoldás mellett foglalt állást. Ennek okai: az alkotmányos szabályozás, a kisebbségi szervezetek erre vonatkozó határozott igénye, továbbá az, hogy az általuk kért és a javaslatban biztosított erős közjogi funkciók csak erős legitimitású önkormányzatoknak adhatók. Ez megvalósul, hiszen az önkormányzati választás időhöz, helyhez kötött, törvényes felügyelet mellett történik, azon minden választópolgár jogosult részt venni. Mindez természetesen nem zárja ki az egyesülési jog alapján történő önszerveződést sem. Az önkormányzati modell preferálása felel meg a nemzetközi ajánlásoknak is, melyeknek közös jogelve, hogy a kisebbségeknek hatékony beleszólást kell biztosítani a közügyekbe - különösen az őket érintő ügyekkel kapcsolatos döntések meghozatalába. A javaslat közösségi jogként megfogalmazza a kisebbségi szervezetek egyik legfontosabb követelését: kimondja, hogy a kisebbségeknek - külön törvényben meghatározott módon - joguk van az országgyűlési képviseletre. Ennek részletes szabályát az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvényt módosító javaslat tartalmazza, mely már a tisztelt Házhoz beterjesztésre került. Tisztelt Országgyűlés! A következőkben arról kívánok szólni, hogy milyen szempontokat és célokat tartottunk meghatározónak a törvényjavaslat előkészítésénél, és ezek hogyan fogalmazódnak meg a normaszövegben. A javaslat jellegét és tartalmát alapvetően az a célkitűzés határozza meg, hogy igazodjon a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek sajátosságaihoz. Ezek a kisebbségek túlnyomó részt bevándorló népcsoportok, amelyek több évszázada élnek együtt a magyarsággal és egymással. Az elmúlt évszázad végi és a két világháború közötti, gyakran erőltetett magyarosítás, a második világháborút követő jogfosztás, kitelepítés és lakosságcsere, az ötvenes években a délszláv népcsoportokat ért diszkrimináció, az elmúlt évtizedek urbanizációs és iparosítási folyamatai, a mezőgazdaság erőszakos kollektivizálása, az elhibázott településpolitika és oktatáspolitika oda vezettek, hogy a hagyományosan falusi - ezen belül is jelentős hányadában kistelepülési - nemzetiségi közösségek megszűntek. Nem alakulhatott ki a kisebbségek saját értelmisége sem. A kisebbségek jellemzője a szórt és etnikailag vegyes településmód, sok a vegyes házasság. Mindezek következtében a kisebbségek előrehaladott asszimilációjával állunk szemben, különösen nyelvi vonatkozásban. A törvényjavaslat egyik alapelve ezért az aktív kisebbségvédelem, amely elősegíti a kisebbségek identitásának megőrzését, biztosítja az identitásválasztás szabadságát - beleértve a kettős vagy többes kötődéshez való jogot. A javaslat az alapvető rendelkezések között határozza meg a szabályozás elveit, a Magyar Köztársaság által e kérdésben követett politikai elveket. Kiemeli a nemzeti, etnikai önazonossághoz való jogot, a szülőföldhöz való kötődést és az anyaországokkal és -nemzetekkel való szabad kapcsolattartást, az asszimiláció elleni védelmet, továbbá alkotmányos jogként az államalkotói minőséget, valamint a helyi és országos önkormányzatok létesítéséhez való jogot. Az egyéni kisebbségi jogok közül kiemelkedő jelentőségű az anyanyelv szabályai szerinti névhasználat joga, a kisebbség saját anyanyelvének, történelmének, kultúrájának, hagyományainak megismeréséhez, ápolásához, gyarapításához és továbbadásához való jog; részvétel az anyanyelvű oktatásban és művelődésben. Természetes, hogy az alkotmányos keretek között a kisebbségek érdekeik kifejezésére pártokat, egyesületeket és más társadalmi szervezeteket is létrehozhatnak. Fontos tétel és az európai kisebbségi jogalkotás elébe menő megoldás, hogy az egyéni kisebbségi jogok mellett a kisebbségek közösségeinek jogai is megfogalmazásra kerülnek. Ezek sorába illeszkedik a kisebbségek közösségeinek az anyanyelvű vagy anyanyelvi oktatás feltételeinek megvalósításához, valamint sajátos országos nevelési, oktatási, kulturális, tudományos intézményhálózat kialakításához fűződő joga. Törvényi szinten meghatározásra kerül a széles körű és közvetlen nemzetközi kapcsolatok kiépítésének és fenntartásának joga is. A szabályozás elősegíti az esélyegyenlőség kialakulását, esetenként a hátrányokat ellensúlyozó speciális jogok biztosításával. Ez sajátos jogintézmények létrehozását is igényli. Ilyen alkotmányos jog a helyi és országos önkormányzatok létrehozásához fűződő jog. Az alkotmányozó kevés útravalót adott annak a kérdésnek a megválaszolására, hogy az önkormányzatiság általános elvi és gyakorlati felfogásában milyenek is legyenek ezek a kisebbségi önkormányzatok. Feltétlenül szólni kell arról, hogy a kisebbségi szervezetek képviselői határozottan elutasították, hogy a kisebbségi önkormányzatok az egyesülési jogon alapuló szerveződések legyenek. Ez a helyzet számunkra azt a kihívást jelentette, hogy egy teljesen járatlan úton kell elindulni a kisebbségi önkormányzatok kialakítását illetően, de ez az út nem foglalhatja magában az egyesületi jogi megoldást. Abból indultunk ki: ha a nemzeti és etnikai kisebbségek a magyar társadalom integráns alkotói, akkor az önkormányzatiság tekintetében is ez a helyzet. Ezért építettük fel a kisebbségi önkormányzatokat a már működő helyi önkormányzati rendszer elveire, jogi tételeire és illesztettük be a Magyar Köztársaság állami szervezetének rendszerébe, hogy az önkormányzatok közjogi jogosítvánnyal rendelkező, alulról felépített, demokratikusan választott testületek legyenek, melyek kiépítése során is érvényesüljön a regisztráció teljes tilalma. A megoldás, ami most a tisztelt Ház asztalán fekszik, bevalljuk, valóban szokatlan, kipróbálatlan, történelmi előzményei nincsenek. A "köztestületi" jelző, illetőleg tartalom a közigazgatási működésben jelenleg ismeretlen fogalom, a közigazgatási jogtudományban pedig elsősorban az úgynevezett "jóléti jogi" intézményrendszert jelölték vele. Mindezek mellett azonban úgy véljük - és ebben a kisebbségi szervezetek képviselőinek többsége is osztozik -, hogy önmagukban ezek nem elég erős érvek ahhoz, hogy a kisebbségi önkormányzatok kialakításának ne ezt a formáját válasszuk. Ennek a rendszernek az előnye az, hogy a magyar államszervezeti modell egységéből indul ki, és ezen belül jeleníti meg a többnemzetiségű társadalom érdekazonosságainak és érdekkülönbözőségeinek biztosításául szolgáló önkormányzati keretet: rábízza a választópolgárra, miként jelenítse meg magát az önkormányzás jogát illetően. Új eleme az államszervezetnek az úgynevezett "kisebbségi településrészi önkormányzat". A kisebbségi településrészi önkormányzatok megalakításának elvi alapja ugyanakkor nem a településrészekre mint földrajzi egységekre helyezi a hangsúlyt, hanem a lakosság szociológiai, nemzetiségi, etnikai összetételéből indul ki: az egyugyanazon nemzeti vagy etnikai kisebbséghez tartozó, vagy több kisebbség közös akaratelhatározásaként kívánja létrehozni ezt a sajátos, a kisebbségi jogokat az adott településen megjeleníteni kívánó közjogi önkormányzati formát. Az úgynevezett kisebbségi önkormányzat, melyben a megválasztott települési önkormányzati képviselő-testület több mint fele nemzeti vagy etnikai kisebbségek tagjaiból áll; a kisebbségi önkormányzati csoport, amelyben több mint 30 százaléka a megválasztott képviselőknek kisebbségi képviselő, valamint a kisebbségi településrészi önkormányzatok azok az alapszerveződések, amelyek joga országos önkormányzatot alakítani. (11.10) Felmerülhet az a kérdés, hogy miért elégszik meg a törvényjavaslat azzal, hogy már két bármely típusú kisebbségi önkormányzat kezdeményezése is elégséges az országos önkormányzat létrehozásához? A válasz igen egyszerű: nem kívánhatunk többet, mint amit az elmúlt évtizedek nemzetiségi politikájának és folyamatainak szomorú eredményeként számba vehetünk. Ehhez a helyzethez igazodva kell megadnunk a lehetőséget az önszerveződéshez. Nem szabad sohasem megfeledkezni arról, hogy civil társadalom kezében van a döntés joga. Az állam nem szabályozhatja, diktálhatja a feltételeket, mert az állam hatalma eleve a társadalomból ered. Amikor tehát a kisebbségi önkormányzatoknak a javaslatban megfogalmazott rendszerét ajánlja a Kormány a törvényhozásnak vitára és elfogadásra, azt a szándékát fogalmazza meg, hogy az önkormányzásuk joga a nemzeti és etnikai kisebbségeké. Mivel a helyi önkormányzatokról szóló törvény a kisebbségi törvény szabályozási tárgykörébe utalta a kisebbségek helyi szószólója jogosítványainak meghatározását, ezért ennek részletes szabályai itt találhatók. A megoldást a kisebbségi kerekasztal a májusi tárgyalások során nem kifogásolta. Tisztelt Országgyűlés! Úgy gondolom, hogy nem szorul külön bizonyításra, hogy a kulturális autonómia és nyelvhasználat kérdésének jelentőségét a kisebbségvédelemben nem lehet túlbecsülni. A javaslat tartalmazza a kisebbségek által használt nyelvek felsorolását, elébe menve a rövidesen az Európa Tanács keretében aláírásra kerülő regionális és kisebbségi nyelvek európai chartájában megkívántaknak. A törvényjavaslat részletes szabályozásából kiemelendő, hogy a kisebbséghez tartozó gyermek anyanyelvű oktatásban részesülhet különböző oktatási formák igénybevételével. Garanciális szabály, hogy az oktatási intézményekben biztosítani kell a kisebbség történelmének tanítását, kulturális hagyományainak megismertetését. Mindezek bizonyítékául konkrét államfeladatok határozódnak meg, úgymint anyanyelvű pedagógusok képzése, vendégtanárok alkalmazása, gondoskodás a kisebbséghez tartozók képzéséről a kisebbségek nyelvén oktató külföldi intézményekben is. Mindezek megvalósulásához pénzügyi garanciát nyújt a mindenkori költségvetési törvényben meghatározott mértékben. A javaslat a közművelődés terén az országos önkormányzat jogosultságába teszi e tevékenység folytatását, így különösen kisebbségi könyvtár, kiadó, múzeumi kiállítóhely, kulturális, művészeti, tudományos intézet létesítését, melyekhez költségvetési támogatás igényelhető. Összhangban a koppenhágai és genfi dokumentumokkal a javaslat kimondja, hogy anyanyelvét bárki mindenkor és mindenhol szabadon használhatja. A települési önkormányzat köteles biztosítani, hogy a kisebbség anyanyelvén is megtörténjék rendeletének kihirdetése, olvashatók legyenek a helység- és utcaneveket megjelölő, valamint a közhivatalok elnevezését feltüntető táblák feliratai. A kisebbségi kerekasztal kifejezett kérésére - abból a célból, hogy az 1994. évi önkormányzati választásokig is élni tudjanak a helyi önkormányzás nyújtotta lehetőségekkel, biztosítva legyen részvételük az önkormányzatokban - kerül sor az átmeneti rendelkezések megalkotására. A törvényjavaslat nagy súlyt fektet a benne foglaltak megvalósulásához szükséges pénzügyi garanciákra. Többcsatornás finanszírozási rendszerrel határozza meg a kisebbségek kulturális autonómiájához, illetve a kisebbségi önkormányzatok szervezeti működéséhez szükséges pénzügyi forrásokat. Ez azt jelenti, hogy a pénzügyi feltételek az állami költségvetési törvényben és a javaslat által a kisebbségek, illetve az érdekükben kifejtett tevékenység támogatására az Országgyűlés által létrehozandó nemzeti és etnikai kisebbségi alapban kerülnek biztosításra. A javaslat lehetővé teszi ezenkívül alapítványok létrehozását is. Azzal, hogy a javaslat törvényi szinten teszi a mindenkori állami költségvetés feladatává egyrészt az anyanyelvi-anyanyelvű iskolai oktatáshoz nyújtandó kiegészítő normatív támogatást, másrészt a kisebbségi önkormányzatok működésének támogatását, megteremtődnek a működés anyagi garanciái. A költségvetésben ily módon csak a támogatások mértéke dől el, a támogatások ténye törvényi garancia. A törvényjavaslat pénzügyi, jogi megoldása összhangban van a pénzügyi szabályozás rendjével, a pénzek felhasználása ellenőrizhető, rugalmasan alkalmazható és áttekinthető. A törvényjavaslat a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról szóló törvény módosításával a kisebbségek számára könnyítő választójogi szabályokat fogalmaz meg annak érdekében, hogy a képviseletük teljesebb körben megvalósuljon. Meggyőződésem, és remélem, képviselőtársaim vélménye is az, hogy a magyar társadalomnak szüksége van e törvényre. Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a törvényjavaslat megvitatásakor vegye figyelembe megalkotásának sajátos körülményeit is, nevezetesen azt, hogy a javaslat nem csupán kodifikátori munkát tartalmaz, hanem politikai kompromisszumokat is. Természetesen a javaslat a kisebbségek önszerveződésének a kereteit tudja csak megadni, és az, hogy a számukra biztosított jogokkal és intézményes megoldásokkal milyen módon tudnak majd élni, nagyrészt rajtuk is múlik. Bízom abban, hogy a javaslat korszerű megoldásaival eléri kitűzött célját. Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy vita után alkossa meg és fogadja el a törvényjavaslatot. Köszönöm szíves türelmüket. (Taps.)