KÁNYA GÁBOR (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az agrárpiaci rendtartásról szóló vita során már úgy éreztem, nem feltétlenül szükséges elmondani a véleményemet az általános vitában, de röviden mégis szeretném ezt megtenni, legfőképpen azért, mert úgy érzem, a két, alapvetően ismert irányvonal - a benyújtott törvényjavaslat keretjellege és az agrárklub által megfogalmazott módosító indítványok - között valamiféleképpen véleményemet ki kell nyilvánítanom. Én azok közé tartozom, akik a keretjellegű szabályozás mellett voksolnak jelen pillanatban, de örülök a módosító javaslatoknak, amelyekből véleményem szerint a munka során többet be is lehet építeni a szabályozásba. A keretjellegű szabályozás milyensége - hogy milyen legyen a törvény - néhány vonatkozásban kitekintést igényel. Először a külpiachoz igazodás kritériuma miatt. Áprilisban az Európa Parlament delegációja - de más delegációk is Magyarországon - kifejtette többek között az európai országok mezőgazdasági szabályozásával kapcsolatos álláspontját, mégpedig az Európa Parlamentben részt vevő nemzeti képviselők által. Én szükségesnek tartom, hogy elhangozzék a magyar Parlamentben is: nem úgy kell megközelítenünk az Európai Gazdasági Közösség szabályozását, az abban már szereplő országokat, hogy a magyar szabályozás esetleges sajátosságait próbáljuk meg érvényesíteni, hanem fordítva: a már ott érvényes szabályokat próbáljuk meg a mi viszonyainkra alkalmazni, azokhoz igazodni, ebbe a szabályozási rendszerbe beépülni. Hogy ez sikerüljön, ahhoz véleményem szerint az szükséges, hogy egy olyan jogi keretet adó törvény szülessék meg - amelynek a szükségességét itt senki nem vitatta -, amely alapján elindulhatunk, és amelyet különösen a Földművelésügyi Minisztérium tartalommal tölt majd meg, rendeleteivel. Ez mindenképpen egy sokkal komolyabb munkát és felelősséget ad a tárcának, és ezt komolyan kell vennie, mert én magam sem vagyok elégedett egyébként a tárcának az agrárpiac területén eddig tett intézkedéseivel, cselekedeteivel - erről többen is beszéltek. A dolog másik vonatkozása, hogy a külpiaci jelenlétünk nem ezzel a szabályozással dől el egyszer s mindenkorra, hanem a magyar termelésnek a potenciális lehetőségei ma is adottak, és ezt a termelést szerkezetileg kell ahhoz a termékrendszerhez, gazdasági erőhöz igazítani, ami Európában létezik. Megítélésem szerint ugyanis ma egy 300 millió főt meghaladó fogyasztói piacnak nem gond integrálni egy 10 milliós magyar fogyasztói és élelmiszer-ipari termelői piacot. Itt van tehát nekünk a kapcsolódási lehetőségünk, és az agrárpiaci rendtartásunk ma nem definiálható olyan konkrét módon, annyira szabályzottan, ahogyan a parlamenti agrárklub azt teszi. Csak egy kifejezést szeretnék érinteni. Nevezetesen a preambulumban leírják azt a kifejezést, hogy "nemzetközi protekcionizmus". Biztos, hogy van, de én óvnék ennek a kifejezésnek a magyar törvényekben való kodifikálásától - nem szerencsés. A másik, nagyon fontos dolog a belső piac, ami miatt az agrárpiaci rendtartás megalkotására feltétlenül szükség van. Úgy gondolom, köztudott dolgot mondok azzal, hogy a magyar élelmiszer-termelés kapacitása a belső fogyasztást meghaladja, és ezt a belső fogyasztást valahogyan úgy kell szabályozni a piacon, hogy az a termelőknek, a feldolgozóknak és a forgalmazóknak is egy elérhető termelési magatartást, egy viszonylagos jövedelmet is garantálni tudjon. A belső túltermelési kapacitás tulajdonképpen az elavult termékszerkezet miatt vált kritikussá. Példaként lehet említeni a feldolgozóiparban például a konzervipart. Ennek a termékszerkezetnek az új követelményekhez és igényekhez való igazítása több évet vesz igénybe, és ennek a folyamatnak a termelők és a piac szereplőinek egymás közötti kapcsolatában mindenképpen a szabályozására van szükség. Ez az eszközrendszer differenciáltan fog működni - de folyamatosan. Én a differenciáltságot nagyon fontosnak tartom, elsősorban azért, mert nincs két termék, amiben a rendtartás eszközrendszere ugyanolyan hatékonysággal volna képes működni. Biztos vagyok például abban, hogy a szőlő-bor ágazatot illetően az agrárpiaci rendtartás eszközrendszere nem lesz elegendő - évekig sem - arra, hogy valamiféle viszonylagos elfogadottságot vagy rendet teremtsünk - egyszerűen azért, mert ebben a pillanatban is igaz az, hogy a teljes belföldi fogyasztás - a mintegy 3 millió hektoliter bor - készleten van, és jön mellé a másik 4 vagy 5 millió hektoliter új bor - nem tudjuk még pontosan, hogy mennyi -, mert az ültetvények megmaradtak. Nem lehet árral levezényelni, kvótákat szabni, esetleg garantált árakat is megállapítani ilyen hatalmas termelési mennyiség mellett. Itt egészen más eszközökre van szükség. Ezt a konkrét példát azért szerettem volna idehozni, hogy ne dédelgessünk túlzott várakozásokat a törvény, illetőleg az eszközrendszer hatékonysága miatt. Gondolom, hogy a törvény eszközeit - amelyek szakmailag igen fontos egyeztetéseket és tárgyalásokat kívánnak - nem feltétlenül kell érintenem, de mégis, nagyon röviden szeretnék kitérni arra, hogy az eszközrendszer a törvényjavaslatban szereplő eszközrendszer - röviden felsorolom: a kvóta, a garantált ár, a piaci beavatkozás vagy intervenció, a normatív támogatás, exporttámogatás, a küszöbár, ami az exportlefölözés rendszerében alkalmazandó, a zsilipár, valamint a pénzügyi alap - eddig is működhetett, nagyrészt működhetett és működött is, de más szabályozási rendszerben. Az élelmiszer- gazdaság jellege miatt ezt egységes rendszerbe kell foglalni. (18.30) Az a 26 milliárd forint, ami az exporttámogatásokra az idei költségvetésünkben szerepel, továbbá az a 4 milliárd forint, amelyik intervenciókra, beavatkozásokra ad lehetőséget, képezheti a pénzügyi alapját a költségvetés oldaláról egy valóban működő agrárpiacnak. Ezen a realitáson kell a törvényt elindítani, és később pedig azokat a várakozásokat, amelyek a terméktanácsok, az agrárpiac szereplői kapcsán megoldhatók a rendszer működtetése során, biztos, hogy hatékonyan lehet működtetni, de túlzott eredményt várni attól, hogy az ágazatban a mezőgazdaság tulajdonrendszerét vagy a szövetkezetek átalakulását, vagy a csődhelyzeteket, esetleg a vidéki munkanélküliséget, ez majdnem mindegyik elhangzott itt a hozzászólásoknál, ezeket úgy gondolom, egy kicsit félre kell tenni vagy háttérbe kell szorítani, mert ezeken nem fog segíteni. Nyilván van kapcsolódási pontja, de ezeket nem fogja megoldani. Én abban bízom, hogy nem túl sok időráfordítással képesek leszünk egy olyan törvényt alkotni, amely után a cselekvés is megindulhat, és ez a cselekvés - főleg a Földművelésügyi Minisztérium szerepe folytán - hatékony is lesz. Köszönöm szépen. (Taps.)