DR. MÉSZÁROS ISTVÁN LÁSZLÓ (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Természetesen a Szabad Demokraták Szövetsége is támogatja a határozati javaslatot. Azt hiszem, hogy akkor, amikor azokról a lépésekről beszélünk, amelyeket a Magyar Köztársaság Kormánya és Parlamentje tett annak érdekében, hogy az emberi jogok európai konvencióját megerősítse és hatályba léptesse Magyarországon, méltán beszélhetünk történelmi lépésekről, történelmi jelentőségű lépésekről. Azért beszélhetünk erről, mert ezzel jogrendszerünket egy klasszikusan az egyéni jogokra épülő rendszerhez kapcsoljuk hozzá, olyan rendszerhez, amelynek ellenőrző mechanizmusa egyedülálló módon, mintegy végső eszközként segíti elő az emberi jogok érvényesülését. Ez lehetőséget jelent az egyének számára, hogy nemzetközi bírósághoz, bizottsághoz forduljanak akkor, ha emberi jogaikat sérelem érte, és a belső jog által nyújtott jogorvoslati lehetőségeket fölhasználva nem nyertek orvoslatot. Ez - hogy az egyének ide fordulhatnak, egy nemzetközi fórumhoz - tulajdonképpen óriási szimbolikus jelentőséggel bír az állam és az egyén viszonyában. Kifejezi tudniillik azt, hogy végérvényesen az állam van az egyénért, és végső soron, nem pedig az egyén az államért; másrészt pedig kifejezi azt, hogy van egy szféra, amelyet nem léphet át az államhatalom. Az egyezmény megerősítése kiállást jelent az egyéni jogok elfogadása mellett, az egyéni jogok mellett, amelyek többet jelentenek számunkra - mert megfoghatók -, mint a "népszabadság" elvont, megragadhatatlan szóvirágai, amelyek arra voltak alkalmasak eddig a Magyar Köztársaság, illetve annak idején a Népköztársaság idején, hogy az egyéni jogokat korlátozzák, és hogy önös érdekekre használja föl ezeket egy politikai csoportosulás. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az emberi jogokat nem lehet elégszer hangsúlyozni térségünkben, tekintettel arra, hogy ha szétnézünk itt a határaink környékén, hogy mi történik, akkor mindannyiunknak föltűnhet az, hogy térségünk nem tud szabadulni a kollektivizmus démonától. Az osztályharcos politikai kollektivizmust követően most nemzeti és vallási homogenizációt erőltető fanatizmus szakadt Közép-Kelet-Európára és Kelet-Európára. Ezekben az időkben dagadó keblű hazafiak és ájtatoskodó apostolok keresik, hogy a "szent" egység nevében kiket lehetne kiebrudalni a közös házból. Miközben határainkat e fanatizmus hullámai csapkodják, azt sem téveszthetjük szem elől, hogy itthon - a békésnek látszó szigetünkön is - a kollektivizmus viharfelhői gyülekeznek. Úgy is mondhatnám, hogy hideg szél van feltámadóban. Most éppen egy tanulmányzápor jégverését próbáljuk kiheverni. Már kiszáradtnak hitt kutak tárulnak újra föl, és azoknak a mélységeibe tekintünk bele, és ezek a kutak mérgezett vizet kínálnak ennek a megszomjazott nemzetnek. Egyre erőteljesebben folyik, hölgyeim és uraim, (Derültség.) a másság démonizálása, a vitapartner ellenséggé, hazaárulóvá vagy tel-avivi ügynökké nyilvánítása. (17.10) Régen "elemek" voltunk, emlékszünk mindannyian rá: reakciós elemek, most pedig, egy rövid szünet után először pigmeusokká váltunk, majd most már termeszeknek is neveznek egyeseket. Félelmetes tendencia húzódik meg e folyamat mögött. Egyre erősebben folyik, tisztelt Ház, a közvélemény győzködése arról, hogy a bajok fő forrása a konfliktus, a vita, az öncélú ellenzékieskedés, a kételkedés. Egyre erősebben folyik, tisztelt Ház, a hangulatkeltés a hatalom korlátai ellen: az Alkotmánybíróság ellen, a köztársasági elnök ellen. Itt utalok rá, hogy egy képviselőtársunk egyenesen éhségsztrájkra vonult vissza, mások seprűs tüntetést vezényelnek - és nem akarom folytatni a sort. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Fogadatlan prókátorok kívánnak átnevelni bennünket, és lassan szalonképessé válnak a náci eszmék. (Zaj.) Ma éppen arról olvashatnak, hogy Fónay úr, a Magyarok Világszövetségének egyik tisztségviselője nyilatkozta: a fasizmus elítélése is tulajdonképpen főbenjáró bűnt jelent... (Zaj.) Magyarán összefoglalva...