JUHÁSZ PÁL, az SZDSZ vezérszónoka: Köszönöm, Elnök Úr! Bogárdi úr is, és a miniszter úr is elmondotta, hogy miért kell ez a rendtartás. Itt egy mozzanatot emelnék ki, amit ők nem hangsúlyoztak szerintem eléggé, de nagyon fontos. Egy rendtartás, vagy legalábbis annak formája, hogy az állam hogyan vesz részt a mezőgazdaságban, azért létezik majdnem mindenütt, hogy az ott élők tudják, mire érdemes berendezkedni és mire nem, és hogy a tőke számára csökkentsék azt a kockázatot, hogy olyan területre ne fektessenek be, amelyiknek nagyon gyorsan mozognak a piaci ciklusai, és ezért bizonytalan a megtérülése. Tehát itt 10-12-20 éves horizontú biztonságot kell adnia egy beavatkozási rendszernek ahhoz, hogy mind az állampolgár, mind a befektető tudjon mit kezdeni magával. Éreznünk kell azt is, hogy különösen aktuálissá teszi a világos játékszabályokat és a világos perspektívák felvázolását az, hogy Magyarországon ma összeomlóban van a mezőgazdaság üzemrendszere. Mondhatjuk szebben úgy is, hogy újjászületőben van a mezőgazdaság üzemrendszere, de pontosan tudjuk, hogy ettől még ugyanarról beszélünk. Ahhoz, hogy akár paraszt, akár nagyvállalkozó, akár új formát kereső szövetkezet, kft., rt., élelmiszer-ipari befektető vagy ma is vergődő vállalat mozdulni tudjon, ahhoz először is azt kell tudni, hogy mi a fenét érdemes csinálni. Ha nem tudom, hogy mi a fenét érdemes csinálni, akkor ez a szónoklás - mindenütt megújulásról beszélünk - elmegy a semmibe, mert az állampolgár nem mer mozdulni. A világban gyakorlatilag két nagy technikai rendszer alakult ki arra, hogy a mezőgazdaságban nyüzsgő embereknek ezt a biztonságérzetet valahogy megadja, hogy merjenek mozdulni: az egyiket tervgazdaságnak hívjuk, a másikat agrárpiaci rendtartásnak. Mi a különbség a kettő között, hiszen egyvalami rendkívül közös: átvállalja az állam, vagy legalábbis részben átvállalja az állam a mezőgazdasági befektetések kockázatát, annak nem csupán az üzleti, hanem szociális kockázatát is, hogy valakik az életüket adják arra, hogy földet túrjanak, és közös az is benne, hogy ezen átvállalás fejében bizonyos feltételeket támaszt, előírásokat ad, kooperációt szabályoz, kartellesíti, monopolizálja valamilyen módon az agrárium részpiacait, tehát nagyon csúnya dolgot csinál mindkét rendszerben az állam, mind a tervgazdaság rendszerében, mind az agrárpiaci rendtartás rendszerében. Mi a különbség a kettő között? A tervgazdaság rendszerében az állam magára vállalja azt a szörnyű felelősséget, hogy eldöntse, hogy mi lesz jó az embereknek majd tíz év múlva, eldöntse, hogy milyen munkamegosztásban, mivel foglalkozzanak, és ennek fejében ad nekik valamilyen egzisztenciális biztonságot, vagy legalábbis reméli, hogy ad nekik, aztán, mint láthattuk, nem mindig sikerül, időnként kipukkad ez a biztonság. Az agrárpiaci rendtartás filozófiája ettől eltér, azt mondja, hogy sajnos, ezen a területen a kartellesedés elkerülhetetlen. Részben azért elkerülhetetlen, mert túl nagy ciklusidejű mozgásokról van szó - ráadásul mindenféle aszályok, jégesők által megzavart ciklusokról -, de főképpen azért elkerülhetetlen a kartellesedés, mert nagyon különböző társadalmi természetű emberek együttműködésében megy. Ha arra gondolunk, hogy fajta-előrejutástól exportig mennyire más társadalmi színtereken történik az agrártevékenység, és hogy a szereplők között micsoda ellenszenvek, bizalmatlanságok feszülnek, nem hallunk olyan időt, nincs olyan időszak, amikor ne hallanánk panaszkodni bankokra, élelmiszeriparra, kereskedelemre, külkeresekre, de visszafele: ne szidnák a termelőket a kereskedők, az élelmiszer-iparosok és hasonlók, tehát egy bizalmatlansági rendszerrel is átszőtt, szociálisan rettentően megosztott közegről van szó, ahol az együttműködésnek formát kell adni. Az agrárpiaci rendtartás filozófiája az, hogy amit szabadpiacon nem tudok megoldani, azt csináljam meg kényszeregyezséggel. A részvétel a lényege a dolognak, tehát hogy az érdekelt feleket leültessem egymás mellé. Azok két alkut folytatnak le, egyet az állammal, hogy milyen jogokat ad át nekik az állam, és mit vállal a költségvetési dolgokból, és egy másik alkut, amikor egymás közt elosztják a piacot. Abban változatos technikák vannak, nem ez a legprimitívebb technika a legjobb, amit nálunk hisznek, tehát hogy kvótákra bontjuk, hogy ki mennyit termel, és azért mennyit kap garantált árnak. Ennél finomabb technikákkal is tudják a piacot játszani. Ha arról van szó, hogy az agrárpiaci rendtartás a részt vevő szereplők végső soron politikai alkujának játékszabályait tartalmazza, akkor teljesen nyilvánvaló, hogy az agrárpiaci rendtartás egy kerettörvény, nem azt mondja meg, hogy mennyi lesz az ára a búzának, hanem azt mondja meg, hogy milyen eljárásban alkuszunk meg a búza áráról. Tehát itt nincs semmiféle nézeteltérés a Kormány-előterjesztés és bármilyen más, erről gondolkozó csoport között, fölösleges itt keresni a konfliktust. Van azonban egy másik kifogásunk, és nem a szabaddemokraták vagy a liberálisok kifogását mondom, hanem a parlamenti agrárklubban mind a hat párt részvételével kialakított álláspontot mondom most. Egy másik kifogásunk, hogy valójában ez a törvény nem kerettörvény, nem agrárrendtartás, hanem egy olyan törvény, amelyik az agrárrendtartásokban szokásos fogalmakat definiálja, ad egy államigazgatási szabályozást arra, hogy a Földművelésügyi Minisztérium a többi minisztériummal milyen viszonyban van, és egyébként azt mondja, hogy hát aztán majd csináljanak ők ennek alapján egy agrárrendtartást, de ezt nem csinálja meg a törvény. Sem az intézményeket nem definiálja, amelyben ez van - miniszter úr elmondott egy víziót erről, de ez nem a törvényből jön, ezt csak mi tudjuk, hogy a minisztériumnak ez a víziója, hogy ilyen intézményrendszere legyen az agrárrendtartásnak, mert általában ilyen szokott lenni, miért legyen nálunk másképp? -, sem az eljárási szabályokat nem mondja meg. Tudniillik itt nagyon fontos kérdés, hogy arról van-e szó, hogy a Kormány majd valahogy eldönti ezeket a bizonyos intervenciós technikákat, elveket, árgaranciákat, import- és exportkvótákat és hasonlókat, és azokat mindig kihirdeti, hivatkozva erre a törvényre, vagy a Kormány majd úgy megtalálja, hogy melyek azok a szervezetek, akikre rábízza, hogy helyette ezt megcsinálják, vagy van egy törvényben leírt játékszabály, hogy milyen eljárással jöhetnek létre ezek a szervezetek, ezek milyen eljárásban folytathatják le az alkut a Kormánnyal és egymás közt, vagy nincs. Ez a harmadik hiányzik. S amikor ezek a félszeg kívánságok vannak a parlamenti agrárklub és a külső szervezetek részéről, hogy igenis legyen önálló az intézményrendszere, tehát önálló a hivatala, és igenis legyen egzakt szabálya annak, amit elfogadott az MDF tisztelt képviselője is, hogy ellentétben a törvénnyel, legyen egzakt szabálya annak, hogy például mikor kompetens egy terméktanács abban, hogy részt vegyen az alkuban, tehát hogy ezeket a szabályokat tegyük be a törvénybe, akkor éppen azt akarja, hogy a részvételi formák legyenek definiálva, hogy ne a gondoskodó Kormány, hanem az érdekeltek részvételének alkuja alakítsa ki a konkrét szabályokat, vagyis egy lehetséges agrárrendtartás-törvény helyett egy agrárrendtartás-törvényt csináljunk. Tudom, hogy iszonyatosan kegyetlen a lecke, mert igaz, amit eddig elmondtak nehézségnek, igaz az, hogy a költségvetés kifulladóban van, és minél átpolitizáltabb, minél nyitottabb rendszerben alakulnak ki az agrárrendtartás játékszabályai, annál - mondjuk így - sürgetőbben lépnek fel mindazok az igények, amelyeknek pénzügyileg nem lehet megfelelni. (18.40) Azt is tudom, hogy borzasztó nehéz a rendszer azért is, mert hogy a fenébe lehetne a tárgyaló feleket pontosan meghatározni, tehát hogy példaként ebben a terméktanácsban kik hogyan lehetnek, és milyen terméktanácsok az elfogadhatók, és nem akkor, amikor a szereplőgárda ilyen mozgásban van. Szövetkezeteink éppen felbomlóban, magánvállalkozás születik ugyan, de még maga sem tudja, hogy nyíltan szülessen-e, vagy maradjon a föld alatt, vagyis magyarul: bejelentkezzen-e vállalkozónak, vagy ne. Amikor a kereskedelem rendszere, ahogy tudjuk, úgy van teljesen átalakulóban, amikor élelmiszer- ipari vállalataink most már lassan felismerték, hogy így már jövőtlenek, tehát két évig próbálták így fenntartani magukat, most már eljutottak oda, hogy így már jövőtlenek, valamilyen módon darabolódniuk kell, és más összefüggésbe felállni, de még nem tudják magukról, hogy is darabolódnak és hogyan csatlakoznak újra össze újabb konszernekké. Tehát a szereplőkör iszonyúan nehéz. Tehát mindezek a zűrök megvannak. Legfőképpen pedig hiányzik a világos gazdaságpolitikánk, a világos agrárpolitikánk, ami nehezíti a dolgot, hogy mely az a szféra, ahol érdemes a termelést garantálni hosszú távon, és mely az a szféra, ahol csak azt kell biztosítani, hogy a visszavonulás vagy a szabad verseny civilizáltabb legyen. De nem lehet a jövőt biztosítani. Tehát a nemzetközi gazdaságba való beépüléshez való koncepcióink is kiforratlanok. Lehet erre azt mondani, hogy mivel ennyi a megoldatlan kérdés, igaziból nem is csinálunk agrárrendtartást, csak csinálunk egy törvényt, amelyből azután majd a politika és az élet végtelenje egyszer kialakít egy agrárrendtartást. De akkor becsaptuk magunkat és félrevezettük magunkat, és lehet azt tenni, hogy mégiscsak megcsinálunk néhány olyan intézményt, amelyikben bízhatunk, hogy kikristályosodik a többi szereplő, amelyre felépülhet az egész füzér, és amelyik főképpen átláthatóvá teszi majd azt, ami történik. Mert ha e törvény keretei között folyik a történés, a bizalmatlanság rendszere fogja belebegni az egészet mindig, mert nem lehet tudni, hogy a minisztériumok egymás közti egyeztetésében éppen mi emelődik ki fontos és nem fontos kérdésnek, mi miért szabályozódik és hogyan. Nem lehet tudni, hogy minek mi a garanciája, nem lehet tudni, hogy hogy függ össze a költségvetéssel. Tehát a bizalmatlanság felemésztheti a folyamatot. Nyilvánvalóan ezért van az, hogy a szabaddemokraták is csatlakoztak a parlamenti agrárklub módosító javaslattömegéhez, amely formailag nagyon alázatos, és úgy tűnik, hogy ezen törvény szerkezetébe illeszkedő módosító javaslattömeg lenne. Szellemében azonban más. Mert egyértelműen egy részvételi elven meghatározott piaci rendtartás szabályait tartalmazza, szemben a beadott törvénnyel. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)