BOGÁRDI ZOLTÁN, az MDF vezérszónoka: Elnök Úr! Tisztelt Ház! A kora délutáni vita sajnos nem jó érzéseket kelt bennem arra vonatkozóan, hogy milyen lesz ennek a törvénynek a vitája. Nagyon félek, hogy ez a stílus tovább megy, és túl komolyan veszi az ellenzék azt a szerepet, hogy a kormánypárt előterjeszt, az ellenzék pedig opponál. (Zaj, közbeszólások a bal oldalról.) Folytatnám, ha megengednék+ (Közbeszólások a bal oldalról: Tessék!) Megmondom őszintén, hogy Tardos úr hozzászólása után még volt bizodalmam, de a harcosból békeharcossá vált FIDESZ megnyilvánulása után ez eloszlott. Remélem, ennek ellenére a pártok komolyan veszik azt, hogy erre a törvényre szükség van, és nem a véleményük elhallgatásával, hanem a rövid, de célratörő véleményalkotással segítik, hogy a költségvetési vita előtt ez a törvény keresztülmenjen, mert egyébként komoly problémákat okoz a mezőgazdaságnak. Ebben a törvénytervezetben két olyan momentum van, amibe nagyon könnyű belekapaszkodni, nagyon könnyű innen támadni. Azért mondtam el az előbb, amit elmondtam, hogy ezt próbáljuk meg elkerülni, és a csábításnak ellenállni. Az egyik az, hogy ez a törvény szabályoz, és minden szabályozás egyben korlátozást is jelent. Nem támadás a demokrácia ellen, hanem egyszerűen csak szabályozott agrárpiacban vagyunk képesek integrálódni Európához és részt venni az ottani munkamegosztásban. A másik az, hogy ez egy kerettörvény. Olyan törvény, amelyik nem mondja meg konkrétan, hogy a jogalkotó mit fog csinálni, hanem ezt a jogát átruházza, részben a miniszterre, részben pedig a termelők csoportjára, a termelők, a feldolgozók és kereskedők csoportjára, akik ebben a támogatásban érdekeltek. (18.20) Vegyük részletesen. Csak arra törekedhetünk ennél a törvénynél, hogy a piaci korlátozások kisebb kárt okoznak, mint a rendezetlenségből adódó károk lennének. Ugyanis tényleg a szabadpiac ellen ható dologról van szó, de tudomásul kell vennie mindenkinek, és nekünk is, hogy ma a világon szabad agrárpiac gyakorlatilag nincs. Többé-kevésbé az állam mindenhol beavatkozik, és sajnos nekünk is be kell avatkozni. Szabályozni kell a termelési és a piaci viszonyokat, hogy az egyensúly valamilyen formában megteremthető legyen. Nehezíti helyzetünket, hogy egyrészt ilyen szabályozás Magyarországon nem volt, ezért újszerű, és valamilyen formában mindenki ódzkodik tőle. A másik, hogy Magyarország gazdasági helyzete nem teszi lehetővé azt, hogy versenyre, mégpediglen támogatási versenyre keljünk a nálunk sokkal gazdagabb országokkal. Érdemes egy egészen rövid számsorban megtekinteni azt, hogy az agrártámogatáshoz hogyan állnak a gazdag országok, és hogyan állunk mi. A farmerek által előállított össztermelési érték hány százaléka állami eredetű, tehát államitámogatás-eredetű: Finnország, Norvégia 80; Japán 70; Svédország 60; az EK-országok átlagban 45. Még az Egyesült Államokban is 32, és Magyarország mindössze 10%-ot tud biztosítani. Természetesen az előttünk fekvő törvényhez hasonló mindegyik országban, nemcsak a felsoroltakban, hanem a többiekben is van, csak az eltérő, hogyan nyúl bele az állam ebbe az úgymond piaci versenybe. Ugyanis a belföldi támogatások, az exporttámogatások, illetve az importvédelem mint fogalom mindenhol ismert, csak az arányai változnak. Ezek is gyűjtőfogalmak, mert vegyük például az importvédelmet, hol vámmal, hol lefölözéssel, de a belföldi termelést mindenki védi. Egy dolgot tudomásul kell vennünk, és ezt szeretném most kijelenteni: azzal, hogy ezt a törvényt megalkotjuk, és ez elkezd működni, azzal a költségvetésnek nem lesz több pénze a mezőgazdaságra. Sajnos rendkívüli módon behatárolt az az összeg, amit a mezőgazdaságra tudunk fordítani. Természetesen én igazat adok miniszter úrnak abban, hogy több pénzt kellene fordítani a mezőgazdaságra, csak ez a több pénz valahonnan származik. Valahonnan ezt a pénzt el kell venni, és a költségvetés egyensúlya mindenképpen előbbre való egy kormánykoalíció megítélésében - ezt kell mondanom -, mint az, hogy a mezőgazdaságnak meg tudja-e adni azt az optimális pénzmennyiséget, amit az megkíván. Természetesen ez ellen erősen tiltakoznak a gazdák, mert mindenki több pénzt - főleg most az átalakulás kapcsán - szeretne tudni a mezőgazdaságnál. Említettem, hogy ezt a törvényt mindenképpen el kell fogadnunk ebben az évben, ugyanis már jelentkeztek mezőgazdaságunk egén azok a problémák, amik ebből a rendezetlenségből adódnak. Fölhívnám a figyelmüket arra a szinte dömpingszerű árukínálatra, ami megjelent a magyar piacokon: a tejesek tiltakoznak, hogy külföldi tej jön be korlátlanul, a faiskolások egyenesen sírnak, hogy elárasztják termékeikkel a magyar vásárlókat a külföldi faiskolák és a többi, és a többi. Hogy ez a védelem hatásos lehessen, gyors lehessen, és a lehető legjobb, ezért kerettörvény-jellegű ez a törvény, és nem törvénnyel kívánja szabályozni magát a piacszabályozást, hanem leadja a jogot a mindenkori - és kihangsúlyoznám -, nem a koalíció mezőgazdasági miniszterének, hanem a mindenkori mezőgazdasági miniszternek, hogy azokra a piaci hatásokra, amik várhatók, ezen a jogon keresztül reagálhasson. Elhangzott a bizottsági értékelésben, hogy vád érte a törvényt, miszerint túl általános. Kérem, egy törvény, egy kerettörvény, egy ilyen jellegű kerettörvény csak általános lehet, és semmiképpen nem szabad belemenni részletekbe. Hozzá miniszteri rendeletek tartoznak, mint már elhangzott, és ezek részleteznek. A terméktanácsok kérdése egy nagyon kényes pontja ennek a törvénynek, ugyanis ezek a terméktanácsok részben működnek, részben nem működnek, vagy más név alatt működnek, de ezeket bizonyos jogokkal ruházza fel. Tisztázatlan, hogy ezek a terméktanácsok egyáltalán hogyan képviselik azt a terméktermelést, -feldolgozást, -kereskedelmet, hogyan tud kiválasztani a miniszter ezek közül olyan terméktanácsot, mert természetesen egy termékre több terméktanács is alakulhat, hogy az az összeset képviselje. Elképzelésünk, a Demokrata Fórum elképzelése szerint ez csak úgy lehetséges, hogy a szerződést, azt a bizonyos törvényben szereplő szerződést a miniszter azzal a terméktanáccsal köti meg, amelyik 50,1%-ot tud maga mögött a termékből, és abban az évben az ő alapszabálya érvényes, tehát az ő alapszabályát a többinek is el kell fogadnia, mert csak így lehet biztosítani azt, hogy információáramlás lesz, információval rendelkezik a terméktanács a termékkel kapcsolatban, mert információ nélkül ez az egész rendszer nem tud működni. Tehát törvénynek kötelezően elő kell írni - és ezt majd módosításban bele fogjuk tenni -, hogy terméktanácsi tagsággal kell rendelkezni minden piacra termelőnek. Mert e nélkül sem tud működni. A terméktanács elnöki tisztje rettenetesen kényes kérdés lesz a későbbiekben. Ki lesz a terméktanács elnöke? Két lehetőség van, és ezt javaslom átgondolásra. Egyik az, hogy a terméktanács tagjai választják maguk közül az elnököt, és akkor szavazategyenlőség esetén az elnök szavazata dönt. A másik lehetőség, hogy a terméktanács elnökét a miniszter jelöli ki a terméktanács élére, akkor viszont a terméktanács elnökének nincsen szavazati joga. Mindegyik esetre a világból lehet példákat hozni. Az érdekképviseletek esete egy érdekes dolog. A Demokrata Fórum egyetért azzal, hogy az érdekképviselet a tárcaközi bizottság ülésein részt vesz tanácskozási joggal, de szavazati joga nincs. Ugyanis egészen faramuci helyzet adódna abból, hogyha az érdekképviselet szavazati joggal rendelkezne ezen a bizottsági ülésen, ugyanis ezután hogyan illethetné kritikával az érdekképviselet a hatalom működését, hogyha azt megszavazta? (18.30) Tehát semmiképpen nem tudjuk elképzelni, hogy ott szavazati joggal rendelkezzen. A miniszter úr elemzése után teljesen fölösleges lenne részletesen kitérni a törvénytervezetre, ez már elhangzott. A törvénytervezet, mint említettem, kisebb módosításokkal az MDF szerint elfogadható és gyorsan elfogadásra javasolja. Ezért, amit mondandóm elején elmondtam, ezt nagyon javaslom megfontolásra, mert egyébként gazdáink jövőre tényleg olyan helyzetbe kerülnek, amiből már nagyon nehéz lesz őket kisegíteni. Nem beszélve arról, hogy a fogyasztók - fogyasztók pedig ebben az országban mindannyian vagyunk, akik vásárolunk - szintén hátrányos helyzetbe kerülnek. Ennek alapján javaslom a törvény gyors megvitatását és gyors elfogadását, hogy a költségvetés előtt - és természetesen január 1-je előtt - törvényünk legyen, és erre fel is tudjon az illetékes tárca készülni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)