SZILASY GYÖRGY (MDF): Tisztelt Ház! Azok nevében kívánok szólni, akik ott voltak a Rádió előtt, és szeretném, hogyha hiteles információt kapnának már arról, hogy mi is történt, és elmondhassuk mi is a saját véleményünket. Elhangzottak a vádbeszédek, szerzőiket elégedettség töltheti el, hogy ismét sikerült megvédeni a hazát, és porba sújtani azokat, akik tőlük eltérően gondolkoznak és cselekszenek. Megvádolt társaimmal fontolgattuk, hogy egyáltalán reagáljunk-e már előre sejthető hangvételű és tartalmú felszólalásokra. Végül is úgy döntöttünk, hogy bűn lenne némának maradni, hiszen ezt egyesek félremagyaráznák, sőt "a hallgatás beismerés" szójárás alapján bizonyítékként is felhasználnák. Tisztelt Képviselőtársaim! Mint ismeretes, 1992. augusztus 24-én név szerint is ismert képviselőtársaimmal részt vettünk az Országház, a TV és a Rádió előtti tömegmegmozdulásokon. A tüntetésben több ezer, a Rádiónál legalább 5-6 ezer állampolgár vett részt. (Zaj.) A tüntetés végig fegyelmezetten és méltóságteljesen követelte a médiák körüli rendcsinálást. A résztvevők állampolgári jogukkal élve a szólásszabadság lehetőségét kihasználva terjesztették elő követeléseiket, bízva abban, hogy ezek a követelések a demokratikusan választott vezetőink előtt meghallgatásra találnak. És intézkedések történnek a jelenlegi zűrzavaros helyzet megoldására. Még most is várjuk ezeket az intézkedéseket. A Rádió előtti tüntetés és a résztvevők akaratát kifejező nyilatkozat után a médiák azonnal támadásba lendültek. Eszük ágában sem volt, hogy mérlegeljék jogos követeléseinket, hanem a részt vevő képviselők ellen foglaltak állást. Személyes fellépésünket a demokrácia és a jogrend elleni cselekménynek értékelték. Azt sem kérdezték meg, hogy a képviselői igazolványainkat milyen célból mutattuk fel, ellenben ezt az aktust, mint tisztességükkel visszaélő képviselők jogtalan cselekményeként minősítették. Egyesek az Össztűz, illetve a Hőmérő műsorának keretében - nevünk említése nélkül, de nyíltan - a tisztességükkel és jogállásukkal visszaélő képviselőként említették személyünket. Már előre beharangozták Király Zoltán képviselőtársunk ez ügyben tervezett napirendi felszólalását, majd több utalás volt arra, hogy az ellenzéki pártok sem hagyják szó nélkül az eseményt és ők is nyilatkozni fognak. Önök hallották a felszólalásokat. A dörgedelmeket elharsogó purifikátorok és jogtudósok sok mindent mondtak, de azért egy alapvető kérdésről véletlenül-e vagy tudatosan, megfeledkeztek. Miről is van szó? Hát arról az ősrégi jogi alapelvről, amely latinul így hangzik: Audiatur et altera pars. Ami köznyelven azt jelenti, hogy mielőtt ítélsz, mielőtt valakit bűnösnek minősítesz, előtte hallgasd meg az illetőt, adj lehetőséget arra, hogy magyarázatot adjon, esetleg védekezzen. Ezt az alapelvet minden jogállam magáévá tette, s ezért van az, hogy még a főbenjáró bűnökkel vádoltaknak is megadják a védekezés lehetőségét, és mindaddig ártatlannak tekintik a megvádolt személyt, amíg bűnösségét jogerős ítélet nem bizonyítja. Erről a kicsinységről mindenki megfeledkezett. A Hőmérő műsorában Kövér László képviselő úrtól kezdve Tabajdi Csaba képviselő úrig mindazokat megszólaltatták, akiknek a jelenléte a hallgatóság véleményének kialakításában, úgy tűnt előttem, az ellenzék céljait szolgálta. Bennünket, megvádolt képviselőket eszük ágában sem volt meghívni. Talán úgy vélték, hogy szükségtelen ott lennünk, hiszen vétkességünk a napnál világosabb, olyan közismert tény, minthogy most kánikula van stb. Eszükbe sem jutott, hogy négy országgyűlési képviselőt vádolnak meg, és talán a gondolatukban fel sem merült, hogy emiatt esetleg nekik is lehetnek kellemetlenségeik. Még a Győri Béla ellen felhozott koholt vádak is jelentéktelenebbek ennél, amelyek miatt felfüggesztették őt állásából. Valamennyien biztosra mentek, hiszen egyetlen tv- vagy rádióriporternek, netán egy újságírónak sem jutott eszébe, hogy bennünket is megkérdezzen. Ezek tehát a független és tárgyilagos médiák? Aligha szolgálhattak ennél kézzelfoghatóbb bizonyítékot működésük tarthatatlanságára, és azt hiszem, mindenben igazolja a tüntetők fellépésének szükségességét és jogosságát. Ez lenne az ellenzék által elképzelt demokrácia?