KIRÁLY ZOLTÁN (független): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nemcsak mint képviselő, hanem mint újságíró is szeretnék hozzászólni a napirend előtti vita tárgyához és témáihoz. Azért is, mert személyes példákkal szeretném kezdeni mondandómat, nyilvánvaló okkal, az elmúlt tíz esztendőből. Az első időpont 1983. Akkor a Magyar Televízió Szegedi Stúdiójának szerkesztő riportereként harmadik éve szerkesztettük - a Gyulai Várszínházzal közösen pedig be is mutat-tuk - a határokon túli magyar líra fesztiválját. 1982 után, amikor először megjelent a nyugat-európai és tengerentúli költészet magyar termésű költészetantológiája, akkortól kezdve - még +83-ban is - a Nyugat-Európában és a tengerentúlon élő magyar költők termésének legjobbjait is beválogattuk műsorunkba. Akkor, 1983-ban, két héttel a gyulai várszínházi előadás előtt és a televíziós felvétel előtt telefont kapott a főnököm. A telefon a párt Központi Bizottságától érkezett, és lakonikus egyszerűséggel közölték velünk, hogy melyek azok a versek, amelyeket ki kell húznunk az anyagból. (16.30) Hadd említsek a tíz-egynéhányból csak kettőt jellemzésképpen: Márai Sándor Halotti beszéde és a sajnálatos módon épp a múlt héten elhunyt Székely János Vesztesek című nagy lélegzetű költeménye. Nagy bajban voltunk: mit tegyünk? Végül is - némi kompromisszummal és némi megalkuvással - úgy döntöttünk, számunkra fontosabb az, hogy a televízió sugározza a határokon túli magyar költők legjobb verseit, hogy megismertethessük az országgal, a nézőkkel. És lett adás, lett gyulai várszínházi előadás. A második évszám: 1985 - és erre talán emlékezik dr. Kulin Sándor képviselőtársam is, hiszen, ha másképpen is, részese volt a történetnek. Akkor, az Ablak műsorvezetőiként kaptunk egy olyan levelet Nagykőrösről, 3 ezer aláírással, amely arról tudósított bennünket, hogy megszüntetik a nagykőrösi kórházat. Én kaptam azt a feladatot, hogy arról az ominózus tanácsülésről, amelyen erről döntöttek, és különböző érvek, ellenérvek csaptak össze, tudósítsam az Ablak szerkesztőségét. Azon túlmenően, hogy közölték velem előre is, hogy a Pest Megyei Pártbizottság elsőtitkár asszonya, Cservenkáné elvtársnő utasítására a televíziós felvételt nem engedélyezik, még azt is megtiltották számomra, hogy a magnómat használjam, hogy tudniillik tényszerűen fölvehessem mindazt, ami ott elhangzik. Nos, jelen voltam azon a tanácsülésen, majd este megírtam a jegyzeteim alapján a tudósítást - de megint csak kötelem késztetett, hogy a tudósítást föl kell küldenem másnap a Magyar Televízió elnökéhez. Faxon, illetve telexen az anyag elment. Mint utólag kiderült, Cservenkáné elvtársnő közreműködésével az elnök meghúzta az általam írt tudósítást, és a megcsonkított anyagot juttatták hozzám vissza azzal a kikötéssel, hogy csak ezt mondhatom el. Én azt mondtam: nem. Órák hosszáig tartott a huzakodás, míg végül olyan helyzet elé állítottak, amely azt jelentette: vagy elmondom úgy, megcsonkítva, vagy nincs Ablak-adás. Az Ablak már akkor is egy valóban fontos közéleti, szolgáltató, politikai műsor volt. Én az adást fontosnak tartottam - ha úgy tetszik: megalkudtam. Mindezeket azért bocsátottam előre, mert az agit-prop. és Cservenkáné szelleme rátelepedett mai közéletünkre. Nemcsak hogy rátelepedett szellemében, hanem valóságosan is megjelent, és a Rádiónál és a Rádióban történt legutóbbi események azt igazolják, hogy erőszakos úton beavatkozik a mai műsorkészítésbe is. Én úgy gondolom, hogy ezzel az akcióval - a rádiós akcióval - és Csurka István nyolc kolumnányi néhány gondolatával tulajdonképpen leplezetlenül megkezdődött az újságírók megfélemlítése. De nemcsak az újságíróké, hanem a társadalom nagyobbik - kínjait egyelőre csöndben tűrő, ám az új nómenklatúra iránt egyre inkább ellenszenvet érző, s arra nemet mondó - részének megfélemlítése kezdődött el. Ez a Csurka-féle üzenet a rádiós akcióból és a tanulmányból. Többek között ez az üzenet késztette a Magyar Újságírók Országos Szövetségének Elnökségét arra, hogy kollégáink és a demokrácia védelmében rövid állásfoglalását általam ismertesse a tisztelt Házzal, amely úgy szól: (Olvassa.) "A nemzet felelős tényezőinek érettsége azon is lemérhető, hogy az eseményben fölismerik-e a jelenség politikai súlyát, súlyosságát, irányát. Veszélyes történések tanúi vagyunk: az utca betört a Rádióba, s a mikrofonon tett erőszakban néhány honatya járt az élen - parlamenti képviselők parlamentellenes módszerekkel léptek föl. A demokrácia hatásköreit némelyek rendőrkézre ruháznák át. Fenyegetés zsarolja a legmagasabb közjogi méltóságot és jeles intézményvezetőket. A demokrácia erkölcsi létminimuma az erőszakmentesség, a mérséklet, önmérséklet. Véget kell vetni a durvulás eszkalációjának. A Parlamenttől a sajtóig, a közélet minden intézményének nemzeti kötelessége állást foglalni, cselekedni - talán még nem késő." Eddig a MÚOSZ Elnökségének állásfoglalása. Tisztelt Ház! Valóban veszélyes történések tanúi vagyunk. A magyar demokrácia jelene és jövője szempontjából egyáltalán nem megnyugtató, hogy a magát "centrumpárt"-ként deklaráló MDF vezetőtestületei politikai vitaanyagnak tekintik a Debreczeni József által - egyébként joggal - komplett náci ideológiának minősített Csurka-féle nézeteket. Rendkívül nyugtalanító az a körülmény is, hogy a felelős Kormány egyik minisztere az Új Magyarországnak adott interjújában még csak botrányosnak sem tartja Csurka István tanulmányát - ebből következően nem tekinti jogi, politikai bűncselekménynek azt a törekvést, amely a politikai konszenzussal kinevezett médiumelnökök eltávolítása érdekében rendőrért kiált. Nyugtalanító az az MDF-es álláspont, amely nem tartja a parlamentarizmus elleni nyílt támadásnak, uszításnak az olyan kijelentést, hogy a demokrácia egyik alapintézménye és a jelen helyzetben egyik biztosítéka: a köztársasági elnök ellen minden törvénytelen eszköz igénybevétele megengedhető, s amely nem lép fel erélyesen és határozottan a köztársasági elnök személyét illető durva és aljas rágalmakkal szemben. Valóban veszélyes történések tanúi vagyunk. Mert ha Csurka István rendőrrel távolíttathatja el Gombár Csaba rádióelnököt, ha büntetlenül nevezheti nemzetközi ügynöknek a Magyar Köztársaság elnökét, ha bátran kezdeményezhet törvénytelen akciókat szerkesztőségek és a köztársasági elnöki intézmény ellen, nos, akkor nem sok kell ahhoz, hogy a Csurka-rendőrök kiűzzék a Parlamentből az ellenség-ellenzéket és - természetesen - a kormánypárti padsorokból is a másként gondolkodókat. Úgy gondolom, nem engedhetjük, hogy ez történjék, és - ahogy Kövér László mondotta - mindenkinek meg kell szólalnia, állást kell foglalnia. Ezért - és egyetértek ebben a miniszterelnök úrral, hogy szigorúan parlamentáris keretek között - a következő javaslatokkal élek, és kérem elnök urat, hogy szavaztassa meg a Házat azok elfogadtatásáról vagy elvetéséről: 1. A tisztelt Ház kéri az illetékes bizottságokat, hogy a Magyar Rádió elnökének levelét elsősorban abból a szempontból vizsgálják meg, hogy az érintett képviselők megsértették-e a képviselők jogállásáról szóló törvényt. Ha a vizsgálat eredménye ezt igazolná, úgy az érintettek számára - úgy gondolom - nem lehet vita a szükséges következtetések levonása. 2. A köztársasági elnököt ért durva rágalmak ügyét nem nézhetjük tétlenül. A közelmúltban volt éppen arra példa, hogy a Kormány egyik tagját - még ha a pletykalapban is - ért rágalom miatt a miniszterelnök úr eljárást kezdeményezett a lap ellen. Most a köztársasági elnököt érte ugyanilyen rágalom - ámde nem pletykalapban, hanem az MDF lapjában, az MDF alelnöke tollából. Mivel a Kormány ebben az esetben legalábbis elfogultnak ismerhető el, úgy vélem, a Parlamentnek és elnökének politikai-erkölcsi kötelessége, hogy a szükséges lépéseket megtegye, a legfőbb ügyészi vizsgálatot kezdeményezze az ügyben. (Taps a bal oldalon.) 3. Csurka István képviselőtársunk azon kijelentése, amely a köztársasági elnökkel szemben minden törvénytelen eszközt megengedhetőnek tart, véleményem szerint kimeríti az alkotmányos rend elleni támadás kritériumait. Indítványozom tehát, hogy a Parlament alkotmányügyi bizottsága indítson vizsgálatot ez ügyben, és annak eredményét - javaslatainak megtételével együtt - terjessze az Országgyűlés elé. Tisztelt Ház! Tudom, kemények ezek az indítványok+ (Szűcs M. Sándor: Deeehogy!)+, ám úgy vélem, a szélsőjobboldal térnyerésének és erőszakos fellépésének utat engedni még keményebb következményekkel járna. Rettenetes felelősségünk, hogy megálljt parancsoljunk nekik, hogy még időben megállítsuk Csurka-Uit. Talán még nem késő. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)