DR. KISS GYULA munkaügyi miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselő Úr! Tökéletesen egyetértünk azzal a kiindulóponttal, amit ön is a kérdése elején megfogalmazott, miszerint az új Munka Törvénykönyv hatálybalépésével nem szűnnek meg és nem veszítik hatályukat a kollektív szerződések. Ezt azzal az egy gondolattal szükségszerű kiegészítenünk: csak abban a részében válnak érvénytelenné a jelenleg hatályos kollektív szerződések egyes rendelkezései, ahol és amennyiben ütköznek az új, hatályba lépő Munka Törvénykönyv rendelkezéseivel. Ez tehát valóban egy alapgondolat, amelyet kiindulásképpen mindenképpen rögzítenünk kellett. Az ön által felsorolt konkrét esetek közül - megvallom őszintén - a közös megegyezéssel történő esetleges megszűnés lehetőségét és esetét én veszélyforrásként nem látom, hiszen adott esetben a munkavállalói oldal - ha az ön logikájában gondolom tovább a kérdést - egy érdekével ellentétes közös megegyzésbe nem menne bele. Ami az első példát illeti, nevezetesen az 1992. VI. hó 30-ára valamelyik fél által történő felmondását a kollektív szerződésnek, ezzel kapcsolatban legyen szabad elmondanom, hogy a felmondással, mint egyoldalú szerződésmegszüntetési nyilatkozattal kapcsolatban már a régi törvény is rögzítette, hogy 3 hónapig felmondási időt kell közbeiktatni, tehát a 3 hónap elteltéig változatlanul hatályában marad a még felmondott kollektív szerződés is. Ebben a garanciális kérdésben lép tovább az új szabályozás, amely azt mondja, hogy az újonnan megkötött kollektív szerződéseket a megkötéstől számított 6 hónapig egyik fél sem mondhatja fel. De a valódi és érdemi válaszom természetszerűleg nem ez a kérdésre, hanem az, hogy a június 16-án a Ház elé került 1991. évi XXVIII. törvény módosítása során az új Munka Törvénykönyv kiegészült egy átmeneti rendelkezéssel, amely átmeneti rendelkezés épp azt az alanyi hiányosságot hivatott megszüntetni, amelyre ön utalt, nevezetesen hogy a reprezentatív szakszervezetek létrejötte az új törvény hatálya szerint az üzemi tanácsi választásokhoz kötött és ebből adódóan - minthogy a kollektív szerződések megkötésére a reprezentativitással rendelkező szakszervezet lenne jogosult - az ön vélelme szerint nincs alanyi jogosultság. Nos, ezt pótolja a Parlament által elfogadott és megszavazott új átmeneti rendelkezés, amely azt mondja, hogy erre az átmeneti időszakra, tehát az üzemi tanácsi választások eredményének kihirdetéséig, de legkésőbb ez év december 31-éig ugyanúgy, mint a korábbi szabályozás szerint, az adott munkahelyen képviselettel rendelkező szakszervezetek együttesen változatlanul gyakorolhatják az előbb említett időpontig a kollektív szerződéskötési jogot. Ez tehát az az új átmeneti rendelkezés, amely az ön által említett hiányt pótolja. Egyetlenegy gondolatra szeretnék kitérni, nevezetesen azon ténymegállapításra, miszerint ha nem lenne kollektív szerződés, ebben az esetben a munkáltató bármit megtehetne. Ajánlom szíves figyelmébe, hogy az új Munka Törvénykönyve éppen a munkaviszonnyal kapcsolatos jogok és kötelezettségek gyakorlása vonatkozásában tartalmaz kógens, vagyis kötelező rendelkezéseket, amelyek éppen a munkavállalók érdekeit hivatottak védeni, tehát ha nem lenne kollektív szerződés, akkor is ezek a jogszabályi garanciák - mint áthághatatlanok, átléphetetlenek - garanciát jelentenek a munkavállalók szempontjából. Ehhez képest a kollektív szerződések olyan új és plusz eszközt jelentenek, amellyel a kógens jogszabályi, törvényi kötelezettségeken túl további jogosítványokat nyújthat a vállalkozói oldalnak. Én azt gondolom, hogy mindezek alapján képviselő úr aggályait sikerült eloszlatnom. Ebben bízva kérem válaszom elfogadását. Köszönöm szépen. (Taps.)