DR. HATVANI ZOLTÁN (előterjesztő): Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Amikor ez az Országgyűlés és ez a Kormány befejezi munkáját, Magyarországon nem volna szabad lennie falunak, ahol nincs vezetékes ivóvízrendszer, és nem volna szabad lennie olyan vízellátó rendszernek, amelyből a lakások és közutak csapjain keresztül nem egészséges ivóvíz folyik; nem szabadna lennie olyan falunak, ahová zacskóban kell az iható vizet szállítani. Szakemberek véleménye szerint a 3200 magyar település több mint felének, körülbelül 2000-nek az ivóvize ártalmas az egészségre, több százé pedig egyáltalán nem alkalmas emberi fogyasztásra. A már-már katasztrofálisnak is tekinthető állapot okozói a természeti és gazdasági folyamatok és természetesen - mindezek elején és végén - maga az ember. Az embert nemcsak azért terheli felelősség a természeti károkért, mert minden miatta történik, hanem azért is, mert nem fordít kellő figyelmet az általa okozott károk helyreállítására, figyelmét és energiája nagy részét elsősorban - néha csakis - a fogyasztásra fordítja. Ma mi itt Magyarországon, és sokfelé másutt is az emberek, ennek a magartartásnak vagyunk szenvedő áldozatai. Az ivóvízre és a tárgyalásunk tárgyát képező országgyűlési határozattervezet céljára vonatkoztatva ennek a magatartásnak a következménye, hogy ma Magyarországon egészséges ivóvizet csakis vezetékből nyerhetünk, tehát a vezetékes ellátás nemcsak kényelmi, hanem - és elsősorban - egészségügyi követelmény is. Ennek a magatartásnak a következménye, hogy ma az egészséges ivóvízhez való jutás ráfordítási igénye relatíve is nagy, és területenként, országrészenként is nagyon változó arányú. És ha ezen a magatartásunkon nem változtatunk nagyon sürgősen, azaz nem tesszük ésszerűbbé a hozzájutást, és nem védjük sokkal jobban vízkészletünket, egyre nehezebben és egyre nagyobb áldozatok árán jutunk egészséges ivóvízhez. Tisztelt Képviselőtársaim! Miért tartom halaszthatatlan feladatnak azt, hogy határozatban kérjük a Kormánytól az egészséges ivóvízellátásra vonatkozó programját? Miért kell olyan feladatról programot készíteni, amely egyébként is szerepel a Kormány programjában? Olyan feladatról, amelynek teljesítésére az Országgyűlés az önkormányzati törvényben az önkormányzatokat kötelezte. Tudjuk, különböző minisztériumok és a hozzájuk tartozó hivatalok dolgoznak azért, hogy az ország egész területét mielőbb behálózzák az egészséges ivóvizet szállító vezetékek. Egyesek terveznek és hatósági feladatokat végeznek, mások céltámogatási rendszert működtetnek. Tudjuk, az önkormányzatok is minden tőlük telhetőt elkövetnek azért, hogy a lakosság mielőbb egészséges ivóvízhez jusson. Szükséges-e vajon ezeket a munkákat, az arra fordított erőforrásokat összehangolni, programba foglalni, és szükséges-e az Országgyűlésnek törvényalkotási munkája közben ezzel foglalkoznia? Számomra először akkor vált ez a feladat fontossá, amikor láttam, milyen harcot kell önkormányzatoknak folytatniuk hatósági engedélyért, céltámogatásért és magáért az iható vízért, és amikor láttam, hogyan hiúsul meg sokak jogos reménye a bürokráciával vívott küzdelemben, és hogyan kerültek indokolatlanul háttérbe önkormányzatok másokkal szemben, egyszerűen járatlanság és információ hiánya miatt. Szélesebb körben tájékozódva azonban látnom kellett azt is, hogy nem csupán az igazságosabb céltámogatás, hanem szűkös társadalmi erőforrásaink, költségvetési kiadásaink ésszerű felhasználása érdekében is nagyon fontos ez a program. Láttam nem egy olyan egyedi ivóvízellátó rendszert, amely más rendszerre csatlakozva vagy a szomszéd falu kútjából sokkal olcsóbban nyerhetett volna ivóvizet, de a céltámogatás adott rendszere azt a megoldást nem támogatta volna. (19.20) Látnunk kell azt is, hogy az ivóvíz ma nem egy-egy térség gondja, hanem az egész országé. A különbség csak annyi, hogy vannak falvak, ahol ez már tegnap is gond volt, és vannak falvak és városok, ahol ez holnap is gond lesz. És még fontosabbnak tartom e program elkészítését, amióta tudom, hogy az egyedi igények alapján tervezett, majd helyi és társadalmi összefogással megvalósított vízellátó rendszerek, csatornarendszerek híján hogyan válnak később egészségre ártalmas vizet szállító rendszerekké. Hogy miről szóljon ez a program? Erre van ugyan elképzelésem, de mégis a magam részéről ennek a kérdésnek a megválaszolását a szakemberekre bíznám, ezért tartózkodnék az országgyűlési határozatban a részletes előírásoktól, ezért határoznám meg csakis a program végső célját, ha azzal képviselőtársaim is egyetértenének. Tisztelt Képviselőtársaim! Bár elsőrendű feladatunk a törvényalkotás, amely már második éve köt bennünket szinte a szó szoros értelmében ezekhez a székekhez, de nem feledkezhetünk meg arról, hogy vannak ezenkívül is feladataink. Ha majd el kell számolnunk választóinknak négyéves munkánkkal, nem lesz elég csak a törvényalkotásra hivatkozni. Más jellegű kötelességeink teljesítéséről is számot kell adnunk. Vannak dolgok, amelyek az ország lakosságát, annak jelenét és jövőjét, az ország természeti kincseit olyan nagy mértékben érintik, hogy nem tekinthetünk el legalább a jelzésértékű országgyűlési beavatkozástól. Természetesen ez a beavatkozás nem csökkentené a Kormány felelősségét és hatáskörét. Ez a beavatkozás nyomatékosabbá tenné ezt a feladatot, ez a beavatkozás rajtunk keresztül a társadalom beavatkozását tenné lehetővé egyik legfontosabb életeleme biztosítása érdekében, az egyik legfontosabb közügyben. Kérem tisztelt képviselőtársaimat, vitassák meg javaslatomat és támogassák határozattá válását. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)