DR. MÉSZÁROS ISTVÁN LÁSZLÓ (SZDSZ): Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Horváth Tivadar képviselőtársam valóságosat állított akkor, amikor elmondta, hogy már nem látszik valószínűnek, hogy a Parlament, azaz mi ezt a törvényjavaslatot el tudjuk fogadni a nyári szünet beállta előtt. Én röviden népesség-nyilvántartásról szóló törvényjavaslatnak nevezem ezt a hosszú című, a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló törvényjavaslatot, ezért az egyszerűség kedvéért nézzék el képviselőtársaim, hogyha a továbbiakban erről mint a népesség-nyilvántartási törvényjavaslatról fogok szólni. Tehát ahhoz, hogy ezt a Ház elfogadhassa, még ezt megelőzően el kellene fogani az alaptörvényt, a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvényt. Erre pedig valóban nem kerülhet sor a jövő héten. Már csak azért sem, mert hogyha az ellenzék által benyújtott módosító indítványokat komolyan mérlegelni kívánja a Kormány - és bízunk abban, hogy ezt szeretné tenni -, akkor erre egy hét nem elégséges, tekintettel arra, hogy pusztán a Szabad Demokraták Szövetsége egymagában is 89 módosító indítványt nyújtott be a két törvényjavaslathoz. Azonban nem szabad megfeledkezni arról, hogy nem kellett volna ennek így lennie. Ugyanis az alaptörvény, tehát a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvényjavaslat parlamenti benyújtása és az általános vitájának megkezdése között több hét is eltelt, és hogyha annak idején a Parlament jobban odafigyelt volna arra, hogy június végi határidő köti, akkor nem lett volna szabad több hetet kihagyni a törvény beterjesztése és az általános vita megkezdése között, és akkor meg tudtuk volna tárgyalni ezt a két törvényt, és sor kerülhetett volna a végszavazásra. Ezzel a parlamenti döntéssel - mert nem nehéz előre látni, hogy mi lesz ennek a javaslatnak a sorsa, nyilván a Parlament megszavazza majd, a Parlament többsége megszavazza majd - két alkotmányos jogot érintő törvényjavaslat tárgyalása halasztódik őszre: az információszabadsághoz való joggal kapcsolatos tárgyalás, illetve a személyes adatok védelmére vonatkozó alkotmányos jog tárgyalása. Olyan két jog tárgyalása, amelyek mind az állampolgárok információs jogait védik az államhatalom információs monopóliumával szemben, olyan törvényjavaslatoké, amelyek célja éppen a titkosság és a nyilvánosság határvonalainak a kijelölése. Hogy hogy jutottunk el idáig, hogy őszre maradjon ez a döntés, annak egy részét már Horváth Tivadar képviselőtársam említette akkor, amikor arra célzott, hogy az Alkotmánybíróság több mint egy évvel ezelőtt hozott határozatában - 1991. áprilisi határozatában - kimondta, hogy az egységes használatú és korlátlanul használható személyazonosító jel, azaz a személyi szám alkotmányellenes, és megfogalmazta az információs önrendelkezési jog alapjait. Akkor kimondta, hogy 1991. december 31-én hatályát veszti az ezzel kapcsolatos szabályozás. Ezért kellett a Parlamentnek a múlt év decemberében egy átmeneti törvényt alkotni, amit az ellenzék nem szavazott meg, tekintettel arra, hogy az átmeneti törvény tulajdonképpen változatlanul fönntartotta azt az alkotmányellenes helyzetet, amire az Alkotmánybíróság rámutatott. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy igen fura eljárásban alkotta ezt az átmeneti törvényt a Parlament, kivételes eljárásban alkotta meg. A kivételes jelző ne tévesszen meg senkit. Nem azért, mert kivételes fontosságot tulajdonított ennek, hanem azért, mert a vitát a bizottságban folytatták le, és itt a plénum előtt már csak a végszavazás történt meg, mint ahogy az a kivételes eljárások esetén történik. Ebben az eljárásban egyébként az is előfordult, hogy maga a Kormány képviselője, a Belügyminisztérium képviselője hivatkozott arra, hogy annak a törvénynek bizonyos szakaszai kétharmados szavazást igényelnének, s az alkotmányügyi bizottság leszavazta a Kormány képviselőjének a megállapításait, mert akkor a kivételes eljárást meg kellett volna szüntetni, és az általános vitát meg kellett volna nyitni itt a plénum előtt. Ebben az átmeneti törvényben most június végéig szabott határidőt magának a tisztelt Ház. Most pedig újabb határidőt fog szabni - immár ez a harmadik határidő ebben a kérdésben - október 31-ében. Időközben olyan események történtek, hogy nehogy valaki azt gondolja, hogy ez csak valamiféle dogmatika, vagy valamiféle elvont fejtegetés arról, hogy hogy kéne dolgozni, és ennek nincs gyakorlati jelentősége. Pont az alkotmányellenes helyzet fönntartásából adódhatott az, hogy a Kontyfa utcai általános iskola általi népi kezdeményezést nyilvánította az alkotmányügyi bizottság, és az előterjesztése nyomán a Parlament formailag hibásnak, tekintettel arra, hogy ott nem jelölte meg több állampolgár a személyi számát, és ezért nem lehetett azokat az aláírásokat azonosítani. Álláspontunk szerint azokat az aláírásokat a cím és a név alapján is azonosítani lehetett volna, de az alkotmányellenes helyzet fönntartása ilyen eredményekre vezethet, hogy alapvető állampolgári jogok gyakorlása ütközhet formai akadályokba. Na most a harmadik határidővel kapcsolatosan megfogalmazódik az emberben az a kétely, hogy mit érünk azzal, ha állandóan új és új határidőket fogalmazunk meg, nem válik-e egy kicsit komolytalanná az egész működésünk, tekintettel arra, hogy ha ezt a határidőt nem tartotta be a Ház, akkor vajon betartja-e majd az október 31-ei határidőt. Hát mi - őszintén szólva - kételkedünk ebben, de merjük remélni, hogy a Ház betartja, és nem kívánja magát nevetségessé tenni. Ugyanakkor azt a tényt is le kell szögezni, hogy ilyen határidőhöz kötött törvényalkotási módszerekkel nem lehet elfedni azt a tényt, hogy azért van ilyenekre szükség, mert a tisztelt Ház, és itt a kormánypárti és ellenzéki kollégáim egyaránt egy átgondolt jogalkotási program híján dolgozunk, és ki vagyunk téve azoknak a rögtönzéseknek, amelyek hétről hétre történnek annak a tárgyában, hogy éppen a következő héten mit tárgyaljon a tisztelt Ház. Ezért a péntek este tulajdonképpen végzetszerűen leselkedik a képviselőkre, mikor megjelenik a futár és becsönget a lakás ajtaján, vajon mit hoz ki, hogy minek a vitája kezdődik el hétfőn, vagy éppen milyen vitát kívánnak lezárni. Szóval, huzamosan így működni nem lehet. Amiről már beszéltem, és alá szeretném húzni, az az, hogy az újabb határidő kitűzésével újabb több mint negyedévre marad fönn az alkotmányellenes helyzet, és tulajdonképpen az Alkotmánybíróságnak a kezében van az a lehetőség, hogy bármikor alkotmányellenessé nyilvánítsa az átmeneti törvényt, mert tudomásom szerint van ilyen tárgyú beadvány az Alkotmánybíróságon. S ezt pusztán azért nem tette meg az Alkotmánybíróság, mert tapasztalta azt, hogy ez a tárgyalás elkezdődött, és bízott abban, hogy ez az ügy befejeződik még a nyár előtt, abban a határidőben, amit maga a Ház tűzött ki. Tehát őszre olyan szituáció állhat elő esetleg, ha az Alkotmánybíróság ezt a témát előveszi, hogy már egy formálisan is alkotmányellenes állapotban kell vitatkozni. Ez pedig nem kívánatos, mert a meglévő rendszerek így illegitim módon működnek és fejlesztik magukat illegitim körülmények között. (17.50) Ilyen körülmények között folyik az eddig törvényellenesen összegyűjtött adatoknak az adásvétele és ezeknek a széthordása. De ha már ez a helyzet előállt, hogy a Ház el fogja halasztani ezt a vitát őszre, akkor szeretném kifejezni a reményemet abban, hogy ez alatt az idő alatt az ellenzéki indítványokat megfontolják a kormánypárti képviselőtársaim, tekintettel arra, hogy mi rendkívül komolyan gondoltuk ezt az egész vitát, ezt is mutatja módosító indítványaink száma. Higgyék el, nem kis munkával járt ezeket megírni, ezeket kigondolni, ezért összegezni szeretném a nyári gondolkodáshoz azokat a feltételeket, amelyek alapján mi a két törvényt el tudjuk fogadni. Azért említettem itt az adatvédelmi törvényt is, mert annak is elhalasztódik a döntése tulajdonképpen ennek a vitának a kapcsán. Tehát ami a népesség-nyilvántartásit illeti, azt a konkrét törvényjavaslatot, amiről most szó van, itt három feltétel az, amit megszabunk a törvény elfogadásához. Az egyik a személyazonosító jel jelentős lekorlátozása már az átmeneti időszakra is. Persze ez együttjár az átmeneti időszak jelentős rövidítésével. A másik az Állami Népesség-nyilvántartó Hivatal I. fokú hatósági jogkörének a megszüntetése. A harmadik pedig, hogy a törvényellenessé váló adatok megsemmisítéséről garanciákat tartalmazzon ez a törvényjavaslat. Ami az adatvédelmi törvényt illeti, megismétlem azokat a követelményeket, amelyek az általános vitában elhangzottak. Ragaszkodunk a független ellenőrzési rendszer egyidejű megteremtéséhez. Itt most mód nyílik arra, hogy ha itt október 31-éig kell elfogadni a törvényt, akár olyan módon, hogy az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló törvényjavaslat vitáját megkezdi a Ház és október 31-éig be is fejezi, tehát ilyen alapon is mód nyílik a független ellenőrzési rendszer megteremtésére, és olyan alapon is, hogy nem kezdjük ezt el, hanem az SZDSZ indítványa szerint az adatvédelmi biztos választásának a szabályait belefoglalják az adatvédelmi törvénybe. A második ilyen feltétel, hogy a törvény alóli kivételek pontos felsorolást nyerjenek. A harmadik feltétel: a szankciórendszer jelentős megszigorítása. A negyedik pedig, hogy az úgynevezett területspecifikus szabályozásra ugyancsak konkrét és számon kérhető határidőket jelöl meg a törvényjavaslat. Annál is kívánatosabbnak tartjuk ezt, mert ha jól megnézi az ember ennek a törvényjavaslatnak a tartalmát, amelynek a döntéshozatalát elhalasztani indíványozza a beadvány, láthatjuk, hogy tulajdonképpen bár címében nem, de tartalmában ez is egy átmeneti törvény, ugyanis 1995. december 31-éig kíván bizonyos intézkedéseket fönntartani, tehát tulajdonképpen ez egy újabb átmeneti törvény. Az lenne a helyes, ha címében is ez lenne benne, ez fedné le a tartalmát. Mi a módosításainkkal azt kívánjuk elérni, hogy az ne átmeneti legyen, hanem lehetőség szerint végleges. Tehát ismételten kérem tisztelt kormánypárti képviselőtársaimat arra, hogy vegyék komolyan a módosító indítványainkat, ahogy mi is komolyan vettük azok beterjesztését. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)