PALOTÁS JÁNOS (független): Igyekszem. Áttérve a történelmi felelősség oldaláról történő megközelítésre. Képviselőtársaim nyilván mindanynyian nagyon jól tudják, hogy a Krisztus utáni első és második század fordulóján élt Cornelius Tacitus, a római történetírás mestere+ (Közbeszólás jobbról: Idő!)+, és mint pragmatikus történetbúvár minden idők legjelentősebb elemzői közé küzdötte fel magát. Nyilván jól ismerik szállóigévé vált ars poeticáját is: a "Sine ira et studio"-t, tehát a dolgokat - és itt a lényeg képviselőtársaim - harag és részrehajlás nélkül kell megközelíteni, ha valóban az igazságot vagy annak legalább egy részét szeretnénk meglelni. Nagy kár a lehetetlen, hogy Tacitus nem idézhető meg a maga valóságában legalább néhány pillanatra. Legalább addig, amíg elmondhatná, miszerint a letisztult múltat tekintve valóban kézenfekvő és bölcs a tanácsa. (Közbeszólások jobbról: Idő!) Egyúttal megkérdezhetném filozófiája érvényes-e a mindenkori jelenre is, azaz a túlfűtött érzelmek közepette valóban lehet-e harag és részrehajlás nélkül cselekedni. És ha igen, úgy mi a teendő, ha csak az egyik fél tartja be a történelem sugallta kontrollt, politikai játékszabályokat. Mindenesetre ismét tennünk kell egy kísérletet, és ha nem is indulat nélkül, de a magam normái szerint valóban harag és részrehajlás nélkül kérdezem, és mondom is hangosan: tisztában van-e kivétel nélkül mindenki azzal, hogy amiként ma itt viselkedünk és szavazunk, azzal kell majd unokáink szemébe nézni. (Zaj a jobb oldalon.) Itt már régen a köztársaság habitusa a tét. Itt már régen a köztársaság jellegéről van szó, a magyar Köztársaság jellegéről. (Zaj.) Ilyen és hasonló esetekben éppen ezért a személyre szóló felelősségre hívom fel a figyelmet, melynek az ország érdekében erősebbnek kell lennie, mint bármilyen frakció sugallta, s a napi érdekeket szolgáló követutasításnak vagy a gombnyomogatásnak.