PALOTÁS JÁNOS (független): Köszönöm, Elnök Úr. Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Készülve a mai felszólalásomra, gondolataim tisztázása közben nehezen tudtam eldönteni, hogy az országgyűlési nyilatkozattervezetem indoklásának felvezetésekor érveim a Parlamentben kialakult és a valós feladatoktól idegen komikumból, vagy a történelmi pillanatból és annak történelmi felelősségéből induljon ki. Nem találtam egyedül üdvözítő megoldást, így egyik út sem volt elhagyható, de igyekeztem azt szétválasztani. Nézzük először a tényeket! Én és a tisztelt Házban még vagy százegynéhányan nem értettünk egyet azzal, hogy ma, amikor ötszázezer fölött van a munkanélküliek száma, amikor két és fél millió nyugdíjasnak nem tudjuk biztosítani az alkotmányos minimumot, amikor tömeges az elszegényedés, amikor tudósaink 30%-a külföldre távozott, hogy megélhetését biztosíthassa, akkor fejlődésünkhöz nélkülözhetetlen gazdasági és társadalmi törvényalkotás helyett a tisztelt Ház kormánykoalíciós többsége - idézek az ő nyilatkozattervezetük szóhasználatából - "az Alkotmányban szabályozott parlamentáris demokrácia megóvása érdekében" országgyűlési nyilatkozatot erőltetett az Országgyűlésre. A parlamenti demokráciában azonban ezt nekem természetesen tudomásul kell vennem, így ezt meg is tettem. Ha ez így van, akkor viszont - tisztelve a többségi akaratot - segíteni kell elképzeléseik megvalósulását, a teljeskörűség kibontakoztatását. Nyilván csak a feszített munka és az időhiány okozta, hogy az önálló képviselői indítványt beterjesztő dr. Kónya Imre, dr. Füzessy Tibor és dr. Pásztor Gyula képviselők egy munkaköri felmentéssel kapcsolatban kialakult alkotmányos aggódásuk kifejezésekor kizárólag a köztársasági elnök jogkörének alkotmányos gyakorlását elemezték, és ezeddig nem tudtak felkészülni a Magyar Köztársaságban az ő szóhasználatukkal is: "a végrehajtó hatalmat s a vele járó felelősséget ténylegesen gyakorló miniszterelnök és kormánya jogkörének alkotmányos jellegéből." A feszített munka és az időhiány, mint ok, jelen esetben elfogadható. Ezt munkatársaim bebizonyították számomra, hiszen a hiánypótló segítséghez, amit ezúton utólag felajánlok számukra, közel 10 munkatársam többhetes munkája kellett. Sok ezer oldal parlamenti szószedete, sok miniszteri és kormányrendeletet, törvényt és száz feletti alkotmánybírósági anyagot elemző áttekintésre volt ahhoz szükség, hogy a következő eredményt megkapjam. Természetesen a következő számok, adatok most indoklás nélkül és csak töredékükben kerülnek megemlítésre, témát hagyva a majdani parlamenti vitának is bőven. Az Alkotmánybírósághoz érkezett ügyek száma 1990-től 1992. május 30-ig 4722 volt. Érdemi eljárás alá vont ügyek száma: 901. Az alkotmánysértés esete, tehát ott, ahol döntöttek, összesen 117 jogszabályt érintett 101 pontjában. Munkatársaim áttekintették ezt a 101 döntést, mely kapcsán a következő eredményt kapták: Összesen 58 darab olyan jogszabályi paragrafust talált az Alkotmánybíróság, a már lezárt döntésével - tehát itt tényekről van szó, képviselőtársaim -, amely alkotmányellenesnek minősült, s amely nem a régről maradt ránk, hanem demokratikus Parlamentünk működését követően alkotott miniszteri rendelet, kormányrendelet vagy a Kormány beterjesztése alapján törvényes. Ezen 58 alkotmányellenes és megsemmisített törvényi hely pontosan 20 jogszabályban, 9 törvényben, 4 kormányrendeletben és 7 miniszteri rendeletben lelhető föl. Ez az 58-as szám alig kevesebb, mint ahány munkahét telt el. Ha azt is figyelembe veszem, hogy statisztikailag megalapozottan felszorozható lenne a már lezárt ügyek száma a még tárgyalásban lévők arányára vetítve, akkor elmondható, hogy a kormányzati munka minden napjára esik egy bizonyítható alkotmányos jogsértés. Az alkotmánysértésben érintve van a miniszterelnökön kívül több alkalommal az igazságügy-miniszter, több alkalommal a népjóléti miniszter, több alkalommal a munkaügyi miniszter, a földművelésügyi miniszter, a pénzügyminiszter, a belügyminiszter. Az alkotmánysértések 9, a Kormány által beterjesztett, és dr. Kónya Imre, dr. Füzessy Tibor és dr. Pásztor Gyula által támasztott és végig védett törvényben szerepelnek. E törvények vitáiban képviselőtársaim 25 alkalommal hívták fel figyelmüket az alkotmánysértésre. Itt minden alkalommal a 3 beterjesztő közül valamelyik kioktatta a figyelemfelhívót, hogy nem ért az alkotmányelemzéshez. (Indulatos közbeszólások.) (15.50) Ekkor kezdtem el gondolkodni azon, vajon miért adták be ilyen előzmények után indítványukat. Sokat tűnődtem, de mostanra azt hiszem, megtaláltam a választ. A kilenc törvényből kettőt Göncz Árpád nem volt hajlandó aláírni sem, így előzetes normakontrollra került az Alkotmánybírósághoz. Az úgynevezett kárpótlási törvényben négy kérdést tett föl négy alkotmányellenes döntés. Az úgynevezett Zétényi-Takács-törvény két paragrafusát nyolc pontban sorolta föl alkotmányellenesnek az Alkotmánybíróság. Tehát dr. Kónya Imre, dr. Füzessy Tibor és dr. Pásztor Gyula által alkotott jogászcsapat - kontra Göncz Árpád 0:12 a köztársasági elnök javára. (Taps a bal oldalon.) Így nem lehet visszamenni, kérem, ügyvédnek vagy jogásznak. (Derültség a bal oldalon.) Ezen arányon bármi áron, de javítani kell. De miért kell nekünk ehhez statisztálni? Az a kérdésem képviselőtársaimhoz, hogy rájuk bíznák-e a tilosban elvontatott kocsijuk ügyintézését és nemzeti ereklyéinket, nemzeti önbecsülésünket+