DR. ZSIROS GÉZA (FKgP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Én egyetlen témával kívánok foglalkozni, éspedig a falvak sorsával, e törvény kapcsán. Az még parlamenti képviselők között is ismert és tudott dolog, hogy az egyik legjobb üzlet e területre befektetni úgy hazai, mint külföldi vállalkozóknak - és elég biztos üzlet is. Az apró forintok sokáig biztosítanak megfelelő hasznot. Másfelől ugye, akik ehhez hozzáférnek, és aki a hozzáférhetőséget biztosítja, az is akar részesedni ebből az előnyből, mielőtt valaki oda befektetne, szóval osztozom a hasznon. Munka és működés kapcsán a mi körülményeink között - bizony, sokszor érthető okok miatt - a befektető mire ügyel? Arra ügyel, hogy olyan városokat fejlesszen először, ahol a befektetése minél hamarabb visszatérül, és bizony az aprófalvak, de még a nagyobbak is úgy egy picit háttérbe szorulnak - szorulhatnak -, és így a lakosság és a fiatal korosztály továbbra is a városokba települ, és megtörténhet az, ami már eddig is megtörtént, és folytatódhat, hogy egy-egy településnek a lélekszáma felére csökkent, és az ott élők is idős emberek. Nem hiszem, hogy mi ezt akarnánk. Tehát annyi a kérésem és a felvetésem, hogy ügyeljünk arra, amikor ezt a törvényjavaslatot elfogadjuk és törvény lesz belőle, hogy olyan kereteket adjunk és szabjunk meg, hogy ezek a települések párhuzamosan és egyidejűleg kerüljenek hasonló ellátásra, a felszereltség lehetőségét is biztosítva, mint a városok, mert egyébként nem másnak lesz majd gondja, mint az Országgyűlésnek - ugyan más összetételben - a következő évek, évtizedek során, hogy mit és hogyan tegyen, hogy a falvak eltartóképessége, oda az információáramlás, kereskedelmi befektetések is biztosítottak legyenek. Tehát annyi a kérésem, hogy jól és körültekintően döntsünk. Köszönöm szépen. (Kis taps.)