TOMPA SÁNDOR (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt távközlés iránt érdeklődő Képviselőtársaim! Elég hálátlan feladat ilyen időben szólni ehhez a törvényjavaslathoz, amely meggyőződésem szerint nagyon fontos az ország és a gazdaság számára. Erről már az előttem szóló képviselőtársaim mind kormánypárti, mind ellenzéki oldalról részletesen szóltak. Nehéz ezek után új gondolatokat, illetve új észrevételeket tenni az előttünk fekvő 4548-as számú törvényjavaslathoz. Elöljáróban szeretném elmondani, hogy többen különböző modellekre, különböző országokban alkalmazott távközlési modellekre utaltak. Nekem az a tapasztalatom, hogy abban a helyzetben, amelyben hazánk van távközlés területén, minden olyan működő európai távközlési modell, amely jól működik, jobban működik, mint a mienk, az számunkra elfogadhatónak tűnik, és ki-ki azokat a jellemzőket, ismérveket emelte ki, amelyek az ő figyelmét lekötötték. Azt hiszem, nekünk az a feladatunk, hogy a különböző jól működő rendszerekből azokat honosítsuk meg, azokat emeljük be a mi törvényünkbe, amelyek a mi viszonyaink között képesek működni, illetve a mi távközlési rendszerünk fejlődéséből következnek. Én úgy gondolom, hogy ennek csak részben tesz eleget az előttünk fekvő törvényjavaslat, mint ahogy azt az általános vitában a szocialista párti frakció vezérszónoka már kifejtette. Az új távközlési törvény megalkotásától joggal elvárható, hogy olyan jogi kereteket alkosson az egész szolgáltatási ág számára, amelyben az kimozdulhat a jelenlegi minősíthetetlen állapotából, hogy a gazdaság egészének fejlődésénél gyorsabb ütemben megkezdje a felzárkózást a társadalom szükségleteihez. Egy ilyen törvény megalkotásánál azonban előfeltételek is vannak. Először is egyértelműen ismertek kellenek legyenek a társadalom által elérni kívánt távközlési célok. Másodszor: ezekhez a célokhoz a szükséges gazdaságpolitikai eszközrendszer rendelkezésre álljon. Ezt összefoglalva nevezhetnénk távközlés-politikai koncepciónak, amely ma többé-kevésbé nincs; legalábbis nincs arról információnk, hogy van-e érvényes távközlés-politikai koncepciója a kormányzatnak. Majd harmadszor: fel kell tárni a távközlésben működő üzleti és érdekviszonyokat; világos, műszakilag is egyértelmű fogalommeghatározásokat, definíciókat kell alkalmazni. A törvény egyik alapvető feladata a távközlés-politikai koncepcióban megfogalmazott eszközrendszer működéséhez a jogi és szervezeti keretek biztosítása, a távközlés-politika végrehajtásával kapcsolatos feladatok - beleértve a szabályozást is - rendszerezése, a szervezetekhez rendelése. Nézzük meg ezek után, mire épül a jelenlegi törvénytervezet. A bevezető rendelkezésekben megfogalmazza a céljait ennek a törvénytervezetnek, illetve törvénynek. Ebben szól a vállalkozások és verseny elősegítéséről. Erről a későbbiekben, különösen a versenyről, és hogy szeretjük-e a versenyt, még szeretnék szólni. Az eszközrendszerrel kapcsolatban. Mint már említettem, nincs igazán elfogadott távközlés-politikai koncepció, tehát nem igazán lehet elemezni, hogy a törvény megfelel-e a célkitűzéseknek. Minden alapunk megvan tehát arra, hogy a törvényt öncélúnak tekintsük. Érdemes azonban mégis megvizsgálni, hogy a szövegből kikövetkeztethető-e valamilyen nem kinyilvánított cél vagy szándék. Az üzleti és érdekviszonyokról. A törvény ezzel a kérdéssel szinte egyáltalán nem foglalkozik. A szolgáltató, előfizető jogviszonyon kívül mást nem ismer, de a kettő közül csak a szolgáltatóra ad fogalommeghatározást - a fogalmak témakörben a 25-tel jelzett fogalom. A bérlői és viszonteladói viszony - noha a korszerű távközlés-szabályozás kulcsfogalmai közé tartozik - meg sincs említve. (19.30) A fogalmakkal kapcsolatban már itt az eddigi vitában is többen különböző anomáliákra, értelmezésekre, értelmezési zavarokra utaltak. Ezekre nem kívánnék kitérni, csak meg tudom erősíteni, hogy bizony elég nehéz egyértelműen használni a törvényjavaslat mellékletében megtalálható fogalmakat. Van itt előttünk olyan módosító javaslatcsomag, amely megpróbálja újradefiniálni ezeket a fogalmakat. Ez a helyzet, nevezetesen a fogalmak tisztázatlansága lehetetlenné teszi sok paragrafus értelmezését, és ezzel elemzésük is érthetetlenné válik. Így nem marad már lehetőségünk, mint megpróbálni kielemezni, hogy milyen ki nem mondott szándékok húzódnak meg a tervezet mögött - azaz a leírt koncepció híján megpróbáljuk kihámozni azokat. A külföldi gyakorlat azt mutatja, hogy a távközlés liberalizálásában élen járó országok a távközlés szabályozó szervezetét igyekeznek lehetőség szerint függetleníteni a politikai változásoktól, és ezért azt közvetlenül a Parlamentnek felelős szervezetek kezébe adják; az USÁ-ban, Nagy-Britanniában figyelhetünk meg hasonló szervezeteket. Az állammonopolista távközléssel rendelkező országokban viszont mindig egy szakmai minisztérium kezében van a felügyelet. Ebben az esetben a szabályozás nem téma, nincs mit szabályozni. A jelen törvényjavaslatban az állam tulajdonosként, résztulajdonosként, szabályozóként, felügyelő és engedélyező szervként van jelen, és mindezen jogkörök többsége a miniszter kezében van. Így különösen a tulajdonosi és szabályozási funkciók egy kézben tartása igényelne megfontolást, hiszen a kettő könnyen ellentétbe kerülhet egymással. A szabályozási jogkör a közérdeket képviseli, a tulajdonosi az államérdeket. Tehát a törvénynek ez a része egy erősen állammonopolista, ortodox felfogásra épül, amelyben a piaci elemek engedélyezésének egyetlen oka a tőkehiány, nem pedig az a felismerés, hogy a liberalizált távközlés hatékonyabb az állammonopolistánál. Tehát a vállalkozás a "tiltott" kategóriából átkerült az "átmenetileg korlátozottan tilt" kategóriába. Ilyen jellegű anomáliát figyelhetünk meg a koncesszió időtartamával kapcsolatban is. Erről már szó volt az előző törvényjavaslat vitája kapcsán is. 35 év alatti koncessziós időt javasol ez a törvényjavaslat, ami előttünk fekszik. Ha ez még egyszer az időtartam felére meghosszabbítható, akkor ez 52 és fél évet jelent. Azonban éppen a távközléstechnikában, ahol a csúcstechnológia legújabb eredményeit alkalmazzák, komoly megfontolás tárgyát képezheti, hogy nem szükséges-e egy rövidebb koncessziós idővel dolgozni, azaz tehát lehetőséget adni a különböző technológiák, technikák generációváltásának a megjelenésére; vagy esetleg ilyen hosszú koncessziós idővel úgy dolgozhat ez a törvény, ha egy területre, egy tevékenységi körre több koncessziót is kiadunk. Ezekről azonban ez a törvényjavaslat nem szól és nem tesz említést. Ugyancsak hiányosságnak tekintjük, hogy a jelenlegi törvénytervezetből kimaradt a távközlési alap létrehozásáról szóló passzus. Távközlési alap létrehozása akkor indokolt, ha a távközlés-politika komolyan számol azzal, hogy az elmaradott, üzletileg nem vonzó területek ellátásában szerepet kapjanak a helyi kezdeményezések, a fejlesztésben felhasználói érdekeltségük következtében szerepet vállalni kész szerveződések. Ezekre utalt többek között Inotay képviselőtársam is nem túl régen a felszólalásában. E területeken - legalábbis kezdetben - valószínűleg nem hozhatók létre nyereséges vállalkozások, viszont távközlés nélkül elképzelhetetlen a területek felzárkóztatása. Az alap szerepe lehetett volna ezeknek a szervezeteknek a támogatása, a kiugróan jövedelmező területek profitjából. Az alap gondolatának törlése a törvénytervezetből egyértelműen arra utal, hogy a törvény nem számol az ilyen kis társaságok tartós működésével. Feladatuk csupán az lehet, hogy hozzák létre a hálózatot, majd adják át a Matávnak vagy annak utódszervezetének. A koncessziót pedig teljesen indokoltan meg lehet tagadni tőlük, hiszen nem fognak tudni önfenntartó működést kimutatni, így hálózatukat a saját érdekeikre hivatkozással lehet majd tőlük elvenni. Ezzel kapcsolatban szintén szeretném megemlíteni, hogy a távközlési törvényben ezek az általam felvetett problémák, nevezetesen tehát az önkormányzatok és a különböző szervezetek által létrehozott hálózatok csak akkor kapják meg azt a lehetőséget, hogy koncessziós pályázaton indulhassanak, ha beilleszthetőek a nagy hálóztokba - a 37. § (1) bekezdése utal erre -, és ha ez nem sikerül, akkor teljesen természetesen át kell, hogy engedjék az ott működő szolgáltató szervezetnek, vagy pedig nem lesz távközlési rendszer. Vígaszdíjként azt mondja a törvényjavaslat, hogy elsőbbséget kapnak például a telefonállomások bekapcsolásakor. Én azt hiszem, ha versenyről és piaci viszonyokról beszélünk, akkor ez nem elfogadható. Befejezésül négy kérdést vetnék fel, amely, azt hiszem, a közvélemény számára érdekes lehet akkor, amikor a távközlési törvényről vagy a távközlési törvény tárgyalásáról hall. Ennek kapcsán a közvélemény elsősorban a telefonra gondol, és a telefonhelyzet problémáit érzi ki ennek a törvénynek a tárgyalásakor. És felvetődik az a kérdés, hogy választ ad-e ez a törvényjavaslat, amely előttünk fekszik, hogy ki és mikor jut telefonhoz. Ismertek a hazai távközlési viszonyok, én erre újabb számokat már nem szeretnék mondani. És természetesen az a véleményem, hogy ez a törvényjavaslat ilyen értelemben nem túl bíztató a várakozó vállalkozók, lakosság számára, mert nem fogalmazza meg azokat az eszközöket, azokat a lehetőségeket, amellyel egyértelművé válik mind a vállalkozási szféra, mind a lakossági szféra számára, hogy milyen módon kívánja ezt az áldatlan telefonállapotot a törvényjavaslat segítségével a kormányzat ledolgozni. Itt szeretnék visszautalni arra, hogy tulajdonképpen egy hivatalosan nem ismert távközlési politika, egy távközlés-politikai célrendszer ismerete nélkül vitatjuk ezt a törvényjavaslatot. A másik ilyen kérdés, ami felmerül: ki és milyen mértékben száll be azokba a fejlesztésekbe, amelyeknek az eredményeként telefonhoz, távközlési eszközhöz juthat a felhasználó. Itt egyrészt felmerül a költségvetés szerepe, felmerül a hazai tőke bevonásának a lehetősége és a külföldi tőke. A vita tulajdonképpen erről folyik, hogy milyen mértékben, milyen erőforrásokat tud vagy akar bevonni a kormányzat, akár a Matáv privatizációjába, akár annak kapcsán, hogy mit kívánunk ezekkel az önálló szerveződésekkel, települési önkormányzatok és azok szerveződésével kapcsolatban tenni, hogyan viszonyulunk ezekhez a kezdeményezésekhez. Szeretném megemlíteni azt az adatot, amely különösen a gyengén fejlett, gazdaságilag elmaradott körzetek kapcsán merül fel, hogy a termelés és az ottani gazdasági élet beindításához elengedhetetlen feltétel egy európai szintű távközlési rendszer kialakítása, amely maga után vonja a gazdasági fejlődést is, és csak annak következtében jelennek meg újabb befektetők a térségben. Tehát itt az állami szerepvállalás elhanyagolása vagy nullára csökkentése annak a térségnek a konzerválását fogja jelenteni. Harmadszor fel lehet tenni azt a kérdést, hogy akarjuk-e, hogy versenyhelyzet legyen. Az eddigiekből is elmondható - és itt képviselőtársaim is különböző modellek mellett tették le a voksukat: az egyszereplős monopolvállalat mellett vagy a különböző magántársaságok által behálózott telefonhálózat, illetve távközlési hálózat mellett, és ebben természetesen egyértelműen benne van a versenyhelyzet. De nem minden távközlési szolgáltatás tekintetében szükséges ez véleményünk szerint. Például a mobil rádiórendszerek esetében vagy a kapcsolt adatátvitel esetében nem feltétlenül szükséges monopolszervezetek létrehozása. Ezt véleményünk szerint kifejezetten a versenyszférához szükséges sorolni. Természetesen oda sorolandó a távközlési háttéripar területe is. Itt csak utalni szeretnék arra a, Parlamentben egy interpelláció kapcsán már lezajlott hosszas vitára, amely a hazai távközlési ipar számára egy hátrányos helyzetet teremtett, nevezetesen a digitális hálózatokkal kapcsolatos pályázati eredményhirdetés, amelynek az eredményeként még mindig igen lassan halad az a bizonyos Belváros II. bekötése, és ennek kapcsán nem túl régen az Ipari Minisztérium egyik illetékese nyilatkozta, hogy az elmúlt két évből ő személy szerint a kudarcai között éppen ezt a döntést tartja nyilván, nevezetesen azt, hogy egy olyan döntés született, amely nem a hazai ipart támogatta annak a versenypályázatnak a kiírása, illetve elbírálása során. (19.40) Ehhez kapcsolódóan szeretném megjegyezni - bár nem kifejezetten a távközlési törvényhez kapcsolódik -, hogy iparpolitikai koncepció híján nehéz megfogalmazni a távközlés háttéripara számára is azokat a preferenciákat, azokat az irányokat, amelyekben érdemes volna gondolkodniuk. Negyedik kérdésként azt lehetne feltenni - és erre is csak elég szegényes választ ad a törvényjavaslat -, hogy kívánjuk-e, kívánják-e a törvényhozó grémium a társadalom részvételét a távközlési döntésekben, illetve a társadalom ellenőrzését a távközlésben. Erre vannak ugyan utalások, felvetődik a távközlési tanács létrehozásának szükségessége, egy mondat utal az úgynevezett érdekegyeztető fórum létrehozására - azonban ez kidolgozatlan a törvényjavaslatban, utalni szeretnék a 35. § d) pontjára. Azonban a beadott módosító javaslatok ebben már igencsak széles körűek és támogatásra érdemesek. A magunk részéről is ezeket fogjuk ezen a területen támogatni. Végezetül felvetődik az a kérdés, hogy mit tegyünk az előttünk fekvő törvényjavaslattal? Időközben - épp a múlt héten - 5893-as számon egy olyan módosító javaslatcsomag került elénk, amely 59 módosító javaslatot tartalmaz. Ha ezeket a módosító javaslatokat - úgy képzeletben - megpróbálnánk beilleszteni ebbe a törvényjavaslatba, megfelelő törlésekkel és új részekkel - és ez nemcsak a lelki szemeim előtt jelent meg, hanem volt szerencsém látni egy ilyen változatot is -, akkor egy teljesen új koncepciójú törvényjavaslat előtt állunk, és én ebben a helyzetben azt szeretném javasolni a tisztelt Háznak, hogy bár nem ismerjük a kétfordulós tárgyalási módszert vagy metódust, de ebben a szituációban mindenképpen szükséges volna - és ez ügyrendi javaslat kíván lenni - az előterjesztő véleményének a megismerése erről a koncepcionálisan más javaslatról, erről az - 59 módosító javaslat által keletkezett - új távközlési törvényjavaslatról, és ennek a véleménynek, ennek az előterjesztői információnak a birtokában le lehetne folytatni egy újabb fordulót, mert én úgy tapasztalom, hogy a frakciók többsége sem dolgozta még fel érdemben ezt a - koncepcióját tekintve új - módosító javaslatcsomagot. Köszönöm szépen a figyelmet, és kérem elnök urat arra, hogy erről az ügyrendi javaslatról majd, illetve annak megszavazásáról gondoskodjon. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)