DR. INOTAY FERENC JÁNOS (KDNP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Előttem Szél Péter, Molnár Tibor, Vona Ferenc és Világosi Gábor képviselőtársam a mondanivalómnak egy részét elmondta. Érdekes, hogy mindkét oldalán a Háznak azonos problémákat feszegettünk. Ahogy az úthálózat, vasúthálózat az államnál ugyanazt jelenti, mint az embernél az ér, a távközlési hálózat pedig az ember idegrendszerével azonosítható. Ha az idegrendszerrel baj van, nem kell részleteznem, mi történik az emberrel. Ugyanez történik a gazdasággal, az állammal és a társadalommal is. Ezt előttem néhányan elmondták, ezért most egy más oldalról kívánom megvilágítani a helyzetet. Az információ, nagybetűvel írva, hogy INFORMÁCIÓ, egy érték, egy tőke, egy pénzben sokszor meg nem határozható értékű vagyon, forgóalap, -tőke stb. Az információ egy gyűjtőfogalom. Magában foglal bármilyen módon tárgyalt, továbbított információt, és nemcsak közületi, hanem magáninformációt is. Az információ megszerzésének, a kellő időben történő birtoklásának jelentőségét nem kell külön részletezni. Az információ lehet áru is, és miként a primőráru többszörösen felülmúlja a szezonális árunak az értékét és árát, ugyanúgy a primőrinformáció is sokszorosát éri annak, amit egy később megkapott információ. Az információáramlás voltaképpen szoros kapcsolatban van a távközlési hálózattal, amennyiben a rossz távközlési hálózat kizárja a primőrinformációt. Másik szempont: hazánkban működik egy Vezetés- és Szervezéstudományi Társaság. Ez a társaság több éven át Gyulán tartotta évenkénti tudományos összejövetelét, szakmai napjait. Ezeken magam is részt vettem. Ez a társaság már 1986 vagy 1987 őszén a szakmai napokon, s azt követőleg minden évben napirendre tűzte, és egyértelműen megfogalmazódott ezeken a megbeszéléseken, hogy az információáramlás hiánya, az információáramlás tökéletlensége a gazdasági fejlődésünkre gátló hatással van. Már akkor, még az "elvtársi környezetben" is megállapítottuk, hogy a gazdaság és egyéb területén is szükséges fejlődés, a meglévő lemaradások bepótlása a gyors és pontos információáramlás biztosítása nélkül el sem kezdhető. (19.00) Az információáramlás előfeltétele a jól és mindenkor üzembiztosan működő távközlési hálózat. A vezetés-szervezéstudományi szakmai napokon jelenlévő akkori vezetők a hozzászólásukban, az elnökségi asztalnál történt válaszoknál mindennel egyetértettek, mindent ígértek; gyors fejlődést, mert az az előfeltétele a fejlődésüknek. Az illetékes hatóságok és szervek, intézmények és tervezők mindezzel tisztában voltak. Indoklások, magyarázatok bőven voltak. Csak a távközlési hálózat nem fejlődött úgy, ahogy kellett volna, sőt, Nyugathoz képest a lemaradás fokozódott. Nagyon érdekes az, hogy miután napirendre tűződött mindenütt a távközlés fejlesztésének a szükségszerűsége, megkezdődött egy tanulmányutas kiutazás, úgy Németországba, mint Franciaországba, mint Finnországba. A birtokomban van a kiutazók gyakorisága és névsora. Csak számokat mondanék, mert nem akarok személyeskedni. Finnországot veszem először: 1986- ban, hogy jó legyen a magyar távközlési hálózat, kiutazott 2 fő. 1987-ben 7 fő, 1988-ban 10 fő, Finnországból ugyanakkor jött 8 fő. 1989-ben kiutazott 23 fő, Finnországból már csak 4 jött. 1990-ben kiutazott 5 fő, 91-ben 4 fő, 92- ben a hivatalos parlamenti küldöttségen kívül 1 fő - kétszer. Ez független a parlamenti küldöttségtől. Vagyis ahhoz, hogy biztosítsuk azt, hogy egy jó törvényt alkossunk, a Postától, a Matávtól 40 fő, összesen pedig 55 fő utazott ki. Ezzel szemben 12 jött. Egy népes parlamenti küldöttség tagjaként én is kint voltam a finn távközlést tanulmányozni. Ezen-kívül magáninformációim és tapasztalatszerzéseim alapján a német és a francia fejlődést is majdnem teljes mértékben megismertem. A német és a francia távbeszélő-hálózat állami tulajdonú, állami monopóliumú, nagyon jól működő. A francia államban, Franciaországban végeredményben az egész ország egyetlenegy hálózat. Németországban a német polgárok ugyanúgy nincsenek megelégedve a saját távbeszélőhálózatukkal, mint mi, holott ott bármelyik utcasarki fülkéből a világ bármelyik pontját fel lehet hívni. A legkomolyabb, leghatékonyabb fejlődést a francia mutatta, de a német is kifogástalan. A német rendszerre ezenkívül - megállapításom szerint - a fegyelem és a szervezettség jellemző. Mindkét rendszer tökéletesnek mondható és óriási állami költségvetési pénzt igényelt és folyamatosan igényel, monopólium természetesen. És ez az óriási pénz, ami kellene, Magyarországon nincs. Most néhány szót a finnek rendszeréről. A finnek rendszere jóformán alig igényel állami pénzt. Ezt megtapasztalhatta az az öt fő, aki 86-tól 92-ig utazgatott ki, de megtapasztalta a parlamenti bizottság is, amely szintén kint volt. Mi a finn tény? Jelenleg Finnországban 38 magán telefontársaság működik, az állami vállalattól teljesen függetlenül, semmi közük azonkívül, hogy ők igénybe veszik az állami hálózatot is. Ez a 38 magántársaság a finn távhálózati véghelyeknek a 70%-át üzemelteti kifogástalanul. Az állami tőkétől és a finn Matávtól, vagyis a Telecomtól teljesen függetlenül működik, dinamikusan fejlődik. Na most, nagyon érdekes, hogy az élet és a gazdasági körülmények egyesülést provokálnak, kényszerítenek ki, mert ezelőtt 25 évvel a 38 magántársaság helyett 88 telefontársaság működött Finnországban. Egyesülésük, tőkekoncentrációjuk következtében a számuk 38-ra csökkent. Így viszont teljes jogú versenytársai és sikeres versenytársai az állami Telecom vállalatnak. Finnországban az állami cég a gerinchálózatot üzemelteti. Három év alatt a hálózat jelentős részét üvegszáloptikás vezetékre cserélték ki, és másfél éven belül - a terveik szerint - a gerinchálózatot a helyközi összeköttetést kizárólag fénykábel, üvegszáloptika biztosítja. Ezt sem a francia, sem a német távbeszélő rendszer nem produkálta. Finnországban az állami telefontársaság ugyan működtet egyes községekben helyi telefonrendszert, de a fő feladata a gerinchálózat üzemben tartása, annak a fejlődése és a tökéletesítése. A finn helyzetnél az egyes községek telefontársaságai rácsatlakoznak az állami hálózat gerincvezetékére, a helyközi vonalra - ha helyközi beszélgetést akarnak folytani az előfizetői -, majd a célállomásnál, a hívott félnél szintén ráállnak az ottani magántársaságra. Az elszámolásnál - nem akarom részletezni, húzni az időt - viták voltak, bírósági ügyek voltak, de végén tisztázták és megoldódott. A fejlődés megoldható természetesen monopóliummal is és megoldható teljes privatizáció mellett is. Viszont a monopólium kizárja a versenyt. A monopólium szinte kiemelt helyzetben van, és bár lehet hatékony, például a fancia és a német, de mindenképpen költséges. Nekünk a legolcsóbb és szintén hatékony fejlődést biztosító törvényt kell megalkotni. Ezt pedig a szabad verseny biztosítja. Olimpiai bajnokot nem lehet kinevezni, hanem aki azzá válik, annak meg kell nyernie. Ezenkívül sok, előre meg nem határozott, egymástól független kis, helyi cégek biztosítják a fejlődést az én véleményem szerint. Problémát látok ott, hogy a törvényjavaslat egy csomó olyan dologgal nem foglalkozik, ami előfeltétele annak, amit rendezni kellene. Az előző napirendi pontnál, az előző témához hozzászóló említette, hogy a koncessziós törvénnyel összhangban kell meghozni az ágazati törvényeket. Ez a törvény a koncessziós törvénynek olyan részeivel, amelyeket a koncessziós törvény az ágazati törvény hatáskörébe utal, egyáltalán nem foglalkozik. Mik a problémáim? Problémám az, hogy mikor van a koncessziónak vége, de főleg: mi lesz az addigra akkumulálódott, megépített vagyonnal? Másik probléma: a koncessziós törvény értelmében azt szét kell osztani a koncesszió megszűnése után. Hogy? Felvagdossuk a vezetékeket? Másik ilyen problémám: mi lesz azzal, ami most üzemel, jól vagy rosszul, egy hálózat üzemel egy községben. További problémám az, hogy a távközlési koncepciónál remélem, arról már letettek, hogy az országot három részre osztják. Ennél rosszabbat én nem tudok elképzelni. Nem előre kell megmondani, hanem az élet hozza ki az egyéni, a különböző helyi, önkormányzati fejlődésből, azoknak az egyesüléséből. Ami még érdekesebb, hogy szó nincs a törvényben és az indokolásban ellentétes javaslatról. Nemcsak arról van szó, hogy az állami vállalatnak előnye lehet, előnyben kell részesíteni, valóban vannak ilyen külföldi szakértők Bobrust is, de nem akarom részletezni, vannak olyanok, akik pont az ellenkezőjét mondják. (19.10) A pénztelen fejlődés szerintem egyedül a finn megoldás, és annyi telefontársaság alakuljon az egyes helységekben szerintem, amennyi tud, vonja be az ottani tőkéket, és alakuljon teljesen függetlenül az állami vállalattól. Egyet azonban elő kell írni, azokat a szabványokat, amelyeket be kell tartaniuk az egyes egyedi, egyéni vagy helyi telefontársaságoknak, hogy rá tudjanak csatlakozni a gerinchálózatra. Ugyanis Amerikában - ott is maszek telefontársaságok vannak, de - a kapcsolatok megteremtésénél bizony komoly problémák voltak és vannak is. Amire még vissza szeretnék térni, hogy amennyiben megoldódik állami pénzből a gerinchálózat, abban az esetben a helyi összeköttetés és a helyi fejlesztés elképesztően nagy sebességgel fog megvalósulni. Az állami vállalatnak szerintem feladata az, hogy a helyközi összeköttetést biztosítsa. De nagyon érdekes: Finnországban ez év májusától már lehetséges maszek gerinchálózatot is kiépíteni és üzemeltetni. Ez tehát annyit jelent, hogy az egyes helyi telefontársaságok választhatnak, hogy melyik kedvező számukra. Végül: a mobil - tehát a rádiótelefon - rendszer eddig Finnországban állami kezelésben volt. Marad is, de mindenütt megindul az államival konkuráló maszek, egymás mellett, magántőkével résztvevő, életrehívott mobil telefonhálózati rendszer. Hölgyeim és Uraim! Nagyon fontos az, hogy mi egy jó törvényt hozzunk, mert ezzel egy emberöltőre megszabjuk a lehetőségeinket és a fejlődésünket. Nem kívánom tovább elhúzni idejüket. Módosító javaslatokat adtam be, adtunk be, ezeket a részletes vitában még bőven tárgyalni fogom, tárgyalni fogjuk, hozzá fogunk szólni, magam is, és akikkel beadtam. Kérem, azzal a felelősséggel foglalkozzunk ezzel a témával, mint ismétlem, hogy 30-35 évre, tehát egy emberöltőre eldöntjük a magyar távbeszélés sorsát. Köszönöm szépen. (Taps.)