DR. PÁL LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, Elnök Úr. Az a helyzet, hogy látszólag egy rendkívül egyszerű törvényről van szó, és eleinte én nem is terveztem, hogy a részletes vitában is hozzászólnék, hiszen az általános vita már maga is olyan volt, mint egy részletes vita: számos konkrét kérdés került elő, a számos konkrét kérdésről - képviselőtársaim és magam is - elmondtuk a véleményünket. Ennek ellenére a bizottságban lefolytatott vita néhány olyan tanulsággal szolgált, amiket - úgy érzem - meg kellene osztani képviselőtársaimmal, esetleg azért, hogy a tanulságokból következtetéseket is vonjunk le, többek között a konkrét módosító indítványok tekintetében, és esetleg a törvénytervezetek tárgyalási módszere tekintetében is. Talán első ízben találkozunk olyan törvénnyel, amelyet mi alkottunk meg, és a végrehajtásával is egyelőre nekünk van elsődlegesen feladatunk. Ebből az élményből következik: érdemes odafigyelni rá, hogy ha meghozunk egy törvényt, akkor nem követünk-e el menet közben olyan hibákat, amelyek előre látszanak. A koncessziós törvény tárgyalása során számos olyan hozzászólás hangzott el, amely utalt arra, hogy ez a törvény különböző problémákat fog okozni a későbbi értelmezés során - és most eljutottunk ezekhez a problémákhoz, legalábbis a gazdasági bizottság vitájában, én úgy érzem, megoldatlan és megoldhatatlan kérdésekkel találtuk magunkat szembe. Én meg is ijedtem attól, hogy más törvényeinkben is vannak hasonló hibák - csak ott nem mi hajtjuk végre őket, ezért a hibákat nem mondja senki a szemünkbe+ A másik ilyen általános tanulsága volt a vitának az: leszoktunk arról, hogy az általános vita végén az előterjesztő miniszter, illetve államtitkár urak választ adjanak az általános vitában felmerült kérdésekre, és ezért úgy ül le a bizottság tárgyalni, hogy nem rendelkezünk a minisztériumnak az elhangzott véleményekről, kritikákról, módosító javaslatokról alkotott véleményével. Ez zavart is okoz. A minisztériumok felkészült előadói azok, akik a bizottsági vitában visszatérnek az általános vitában elhangzottakra, de tulajdonképpen nem kerülnek az elvek sem megvitatásra Parlamentünkben. Jó lenne a jövőben odafigyelni erre, hogy esetleg hasznos lehetne, ha az expozé előadói az általános vita lezárását megelőzően megkísérelnének választ adni az elhangzott gondolatokra. Konkrétabban, a törvényjavaslattal kapcsolatban. Én úgy érzem, hogy egy furcsa hazárdjáték tanúi vagyunk, és - ne nagyon vegye erősnek a kritikát a Kormány - mintha "Itt a piros - hol a piros?"-t játszanánk egymással, pedig azt hiszem, országos szinten tilos - bár játsszák mások is. A koncessziós törvény megalkotásánál azt mondtuk - többek között az akkori előterjesztő miniszter úr is azt mondotta -, hogy egy kerettörvényt alkotunk, amely kerettörvény kitöltésére az ágazati törvények keretében kerül sor. Ezzel szemben most tárgyaljuk az ágazati törvényeket, és sorra derül ki a módosító indítványok tárgyalása során, hogy azért nem lehet figyelembe venni, mert a kerettörvény külön nem hatalmazta fel az ágazati törvényt, hogy ilyen módosításokat vagy ágazatspecifikus gondolatokat elfogadjon. Egy olyan helyzetbe kerültünk tehát, hogy a kerettörvény az ágazati törvényre utalt - most az ágazati törvény viszszautal a kerettörvényre. Az az érzésem, hogy amikor konkrét koncessziós pályázatokat kell majd kiírni, adott esetben a közlekedési tárcának - bocsánat, hogy nem mondom a teljes nevét -, gondokkal fog találkozni: a konkrét koncessziós javaslatok, pályázatok szempontjai elvesznek a két törvény keretei között. Ilyen lesz például a koncesszió kiírásának időtartamával kapcsolatos kérdés. Az eredeti kerettörvény azt mondotta, hogy maximálisan 35 év a koncesszió kiírásának időtartama, és utána hozzátette azt, hogy az ágazati törvény alapján legfeljebb egyszer, ötven százalékos időtartammal meghosszabbítható. Na most, hogy értelmeztem én annak idején a kerettörvényt, amikor erről tárgyaltunk? A "maximum 35 év" minden koncesszióra igaz, és majd az ágazati törvényben lehet specifikálni, hogy az adott konkrét területen hány év lehet maximálisan a koncesszió időtartama. Nem: most kiderül, hogy ezt nem lehet tárgyalni, hiszen nem írta a koncessziós törvény azt, hogy az ágazati törvényben rövidebb időt is meg lehet határozni - bár, akitől, jogásztól megkérdeztem, mindenki úgy értelmezi, hogy ha az van odaírva, "legfeljebb" 35 év, akkor a konkrét ágazati törvény keretében rövidebb időt meg lehetne határozni. Ez egy olyan kérdéskör, ahol, mondom "Itt a piros - hol a piros?"-t játszunk egymással. Egy másik kérdéskör a működtetésre, illetve a létesítésre vonatkozik. A koncessziós törvény tárgyalása során - vita ellenére voltak ellenkező javaslatok is - az a törvényi meghatározás született, hogy konceszszió csak a működésre adható, a létesítésre nem. Személy szerint én ezzel nem értettem egyet akkor sem - de ez egy más kérdés. A törvény megszületett. Mit csinál ezzel szemben a jelen törvényjavaslat? Beleütközik a létesítés problémájába. Ugye, az országnak, az ország vállalatainak nincs elég pénze, hogy nagyon nagy beruházásokat eszközöljenek, a nagy beruházásokhoz a pénzt valahonnan, külső tőkéből kellene megszerezni, a külső tőkének kellene tehát létesítenie új objektumokat. A létesítés jogát tiltja a koncessziós törvény. Mit csináljunk? Zseniális megoldást talált erre a tisztelt Kormány. A megoldás a következő+ Hosszú a szöveg, de fölolvasok belőle egynéhány szót: (Olvassa.) "Az objektumok létesítését, fejlesztését, felújítását, karbantartását és üzemeltetését - zárójelben: a továbbiakban működtetés - lehet a törvény alapján csinálni." Tehát utólag belemagyarázzuk a működtetés kifejezésbe, amit a kerettörvény meghatározott számunkra, azt, hogy ez a létesítést is, a karbantartást, felújítást és minden egyebet tartalmaz. Jogilag egy zseniális megoldás - de miért nem nézünk szembe az elkövetett tévedésünkkel, miért nem csinálunk egy javítást a koncessziós törvényen? A részletes tárgyalás során ebbe a problémába természetesen beleütköztünk a bizottságban. Igazából nem találhattunk megoldást, hiszen a helyes lépés az lett volna, ha azt mondjuk: leteszünk a koncessziós törvény módosítására - közösen vagy nem közösen - egy javított kiadást, amely javított kiadásba bele fognak férni az adott részszabályok. (18.50) Ha most belemegyünk abba az utcába, hogy elfogadjuk az adott öt részszabályt, ágazati törvénymódosítást, ezenkívül el fogjuk fogadni új ágazati törvényként valamikor a távközlési törvényt is, szintén koncesszióra épülő törvény, később talán a bányászatot meg az energetikát - lesz egy csomó rossz részszabályunk, azért rosszak, mert egy rossz törvénynek a mesterséges lebontásából származnak, ahelyett, hogy egyszer javítanánk ki az eredeti törvényt. A következő gondolatkör szintén ehhez a "létesítés" szóhoz tartozik. Ellentmondásban vagyunk. Az ellentmondás arról szól, hogy a koncesszió alapján megvalósított létesítménynek ki lesz a tulajdonosa a jövőben. A nagy törvényben, mármint a kerettörvényben kimondtuk azt, hogy a koncesszióban lévő vagyontárgyak állami tulajdont képeznek, és egészen speciális szabályok működnek az átmeneti időszakban, amíg a koncesszor kezeli őket, és más szabály, amikor a koncesszor kilép a koncesszióból vagy vége van a koncessziós időszaknak. Tudomásom szerint más képviselőtársaim javaslatot tettek arra, hogy a tulajdonviszonyokat legalább az ágazati törvény szintjén egyértelműen fogalmazzuk meg - sajnos erre sem kerülhetett sor az előbbi "Itt a piros - hol a piros?" játék következtében. A kerettörvény megfogalmazza azt, hogy bizonyos esetekben - ha nagyon nagy jelentőségű ügyekről van szó - a koncesszióba adás alapelveiről konkrét esetben is az Országgyűlés határozhat. Emlékszem az alaptörvény vitájára, amikor olyan kérdések, mint például a MÁV egyes tevékenységei vagy akár a magyar repülés egyes ügyei koncesszióba adásáról volt szó, akkor itt az a szellem uralkodott, hogy az Országgyűlés hatáskörébe fog tartozni a döntés. Maga a szöveg általánosságban szerepel a törvényben. A most tárgyalt résztörvényekben ez a gondolat nem jön vissza, mondván, hogy akkor nem specifikálta az Országgyűlés, hogy hol is akar beleszólni a konkrét koncesszióba adás ügyeibe, most pedig, ha nem foglalkozunk vele, akkor kiderül, hogy az Országgyűlésnek a Kormány nem kíván ezen a területen jogot hagyni. Egy néhány apróságot említenék meg még, az ármegállapítás kérdését, ahol a koncessziós tevékenység után járó szolgáltatási díjak meghatározására mi azt javasoltuk a módosító indítványainkban, hogy a pályázati kiírások térjenek ki, ott ezek a javaslatok kiestek a bizottsági tárgyalásban, megint csak egy visszamutogatás révén az alaptörvényre, amelyik visszamutogatás ebben az esetben sem meggyőző, hisz az alaptörvény ugyan leírja azt, hogy egyes esetekben a pályázatokban kell az ármegállapítás módszereit rögzíteni, de egyáltalán nem zárja ki, hogy az ágazati törvények ennek a metódusát körülírják. Különösen fontos lehet ez például a közlekedési koncessziók esetében, ahol én nem hiszem el azt, hogy a magyar állam és a fogyasztói szervezetek ki kívánnának szállni az árak egyeztetésének a folyamatából. Az általános vitában már említettem azt a gondot, ami a Győr-Sopron- Ebenfurti Vasút, valamint a Fertő-vidéki helyiérdekű vasút jogait illeti. Az elénk terjesztett anyagban ez a két vasúti társaság ugyanolyan jogokkal szerepel, mint a Magyar Államvasutak. Én azt hiszem, hogy ez egy tévedés, erre utaltam is, a módosító javaslatom is utalt erre. A vitában alulmaradtam, a bizottság leszavazott, de hadd mondjam el, hogy milyen furcsa érvekkel. Olyan érvek mellett maradtam alul, hogy ez a két vasúti társaság korábbról származó koncessziós szerződéssel rendelkezik, és ezért ugyanolyan jogokat kell neki ma adni, mint a MÁV-nak. Én azt hiszem, hogy az lenne a helyes megfogalmazás a törvény szövegében, ha azt mondanánk ki, hogy a koncessziós szerződésüknek megfelelő jogokkal rendelkezik ez a két társaság. Nem hiszem el azt, hogy a GYSEV például - ezt a példát ott is felvetettem a bizottsági ülésen - Sopron és Pécs közötti vasútvonal létesítésében a minisztérium által felszólítható lenne, mert erre valószínűleg nem terjednek ki a koncessziós jogai. Hát, helyes lenne, ha a szöveg pontossá válna. Lehet, hogy az én javaslatom, hogy hagyjuk el az adott bekezdésből ezt a két vasúttársaságot, pontatlan volt, ebben az esetben jó lenne, hogyha a tárca segítene egy pontos szöveg megfogalmazásában. Utolsó megjegyzésem, elnézést, hogy ilyen jelzőt biggyesztek hozzá, úgy érzem, hogy a sanda mészáros ügyével találkoztunk a törvényjavaslat 13. §- ában. Ugye az a sanda mészáros, aki ide néz és oda üt. Az adott paragrafus azzal foglalkozik, hogy a kikötők besorolása hogyan történjen ebben a törvényben. A szöveg háromszor foglalkozik a kikötők besorolásával. Először fölhatalmazza a hajózási hatóságot azzal, hogy minősítse az egyes kikötőket bármilyennek: közforgalminak, országos közforgalminak, üzeminek vagy másnak. Ezek után egy negyedik bekezdés kimondja, hogy jelenleg országos közforgalmú kikötőnek kell minősíteni a meglévő kikötőinkből négy adott kikötőt - nem sorolnám föl. Ugyanezen paragrafus (5) bekezdése azzal foglalkozik, hogy majd ha megvalósulnak bizonyos kikötők, ezeket is országos közforgalmú kikötőnek kell minősíteni. Miért lehet erre szükség? Hát azért, hogy ennek minősítsük ezeket a kikötőket, biztos erre nincs szükség, mert megvan a jog, ugyanez a törvény megadja a hajózási hatóságnak a jogot, hogy majdan minősítsen, tehát nem ezért van rá szükség, valami egész más okból. Feltételezem, hogy azért, mert ezzel dönteti el a tisztelt Kormány, illetve a tisztelt tárca a Parlamenttel, hogy létesüljön négy kikötő. Négy olyan kikötő, amelyikről senki még eddig nem döntött - feltételezem. Feltételezem, olyan kikötők, amelyikre senki még semmiféle forrást meg nem határozott. Jövő héten lehet hivatkozni rá, hogy itt titokban, a háttérben ugyan, felkészületlen ugyan, de a Parlament eldöntötte, hogy négy országos közforgalmi minősítésű kikötő létesüljön. Ennek az ügynek semmi köze különben az adott törvényhez. Az egyéb törvények alapján, illetve a meglévő jogkörök alapján ezt az ügyet meg lehetne csinálni. Remélem, hogy ez a sanda mészáros jelző nem volt sértő, és még jobban remélem, hogy van valami indokolás, de legjobban azt remélem, hogy kimarad innen ez a passzus, és a megfelelő helyen majd a tárca fogja ezt kezelni. Köszönöm szépen, elnézést, hogy ilyen hosszan szóltam hozzá egy látszólag lényegtelen kérdéskörhöz. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)