MÁDI LÁSZLÓ, a szociális családvédelmi és egészségügyi bizottság kisebbségi véleményének előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy olyan törvényjavaslat fekszik újra a Ház előtt, amelyik részben rohanó munkánk következtében a mi mulasztásunkból származik. Pontosabban vagy precízebben fogalmazva: a kormányzó többség hibájából származik. Ezt a hibát a költségvetési szavazás során követtük, követték el akkor, amikor részben kormánypárti, részint, ha jól emlékszem, éppen Kulin Sándor MDF-es képviselőtársam, részben pedig ellenzéki, Solt Ottília és Havas Gábor SZDSZ-es képviselőtársaim javaslatát, módosító indítványát leszavazták. Ennek következtében úgy indultunk neki az évnek, hogy nem volt költségvetési fedezet a munkanélküli ellátásból kiesők segélyezésének biztosítására. Ezért fordulhatott elő az az eset, hogy hónapokig mind jogszabályi, mind pénzügyi szempontból tisztázatlan volt az ügy. Egy pár hónapja a jogszabály már biztosítva van - mint ahogy az államtitkár úr ezt idézte -, de pénz az nincs a becslések szerint legalább 30-50 ezer, pesszimista becslések szerint még ennél is több ellátatlan állampolgár számára. Most a kormányrendelet már készen van, csak éppen a jogszabály semmit nem ér az ellátáshoz szükséges pénzügyi fedezet nélkül. Itt érkeztünk el a második problémához, nevezetesen, hogy egy ilyen súlyú kérdést nem a Parlamentben tárgyalunk meg, közösen megtalálva a legmegfelelőbb megoldást. Most arra a kérdésre gondolok, amelyet az ellátásból kikerülők pénzügyi ellátására és a konstrukció kialakítására kellett volna megtegyünk. Ezért fordulhatott elő, hogy az Érdekegyeztető Tanács tiltakozását is figyelmen kívül hagyva az ellátási összeg személyenként, a korábbi kormányzati szándéktól is eltérően 5000 forintról mindössze 4000 forintra csökkent. Ezen a ponton, harmadik súlyos érvként, fel kell vetnünk azt a lehetőséget, hogy a most megszavazandó 800 millió forint, amelyet erre a célra szánnak, nem lesz elegendő előreláthatólag a felmerülő kiadások biztosítására. Erre a bizottsági ülésen megnyugtató választ nem kaptunk, ám mindenképp bízunk benne, hogy a szociális pénzből többet már nem veszünk el, illetve a Kormány nem kíván elvenni. Ugyanis - negyedik kifogásként megfogalmazva - nem tudjuk mi, az ellenzék bizottságban ülő képviselői elfogadni azt a módot, hogy korábbi kormányzati és többségi mulasztást követően most ezt a pénzt a szociálpolitikai szakmai programoktól vegyük el. Mi ezt felháborítónak tartjuk, különösen azért, mert ebben a nehéz szociális helyzetben ezt nem szabadna megengedni. Annál is inkább így van ez, mert most a szociális törvény küszöbén óriási igényünk lenne a szociálpolitikai eszközök pontos hatásfokának és célzottságának megállapítására, és erre nagyszerű alkalmat adna ezen szociálpolitikai programok felülvizsgálata. Mellesleg jegyzem meg, hogy az itt szereplő 800 milliós tétellel szemben a szociális törvény koncepciójában 3 milliárd szerepel ezen a kiadási címen, s ezt a kérdést most 800 millióval próbáljuk elintézni. Külön kell hangsúlyoznom azt, hogy magának a pénznek a befagyasztását - tehát hogy fél évig nem történt semmi szakmai, szociálpolitikai finanszírozás - mi óriási hibának tartjuk, hiszen a jelenlegi szociális körülmények között erre a pénzre jócskán szükség lett volna már az első félidőben is. Ezt mi, ellenzéki képviselők már akkor, a költségvetési vitában is nehézményeztük, hogy ez a másfél milliárd forint zárolva lesz. A bizottság kisebbségi előadójaként - mint Kulin Sándor képviselőtársam is többségi előadóként jelezte - elmondhatom, hogy mindössze 8:6 arányban maradtunk alul. A törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak nem tartjuk azért, mert egyrészt késve, másrészt rossz helyről, harmadrészt pedig mert keveset ad a munkanélküli ellátásból kiesők tízezreinek a számára. Köszönöm tisztelt képviselőtársaim figyelmét. (Taps a bal oldalon.)