DR. MÉSZÁROS ISTVÁN LÁSZLÓ (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Csak reagálni szeretnék egy-két mondatban az előttünk szóló Horváth Tivadar képviselő úr megjegyzéseire. Arra most nem kívánok kitérni, hogy a múlt héten Hack Péter képviselőtársam a törvényjavaslat számos vetületével foglalkozott, például olyan csekélységekkel is, hogy nem tartalmaz megfelelő ellenőrzési rendszert, hanem átutal egy olyan másik törvényjavaslatra, amely maga sem tartalmaz megfelelő ellenőrzési rendszert. Célzott Hack Péter arra, hogy mi lesz a korábban összegyűjtött adatok sorsa, erre sem ad ez a törvényjavaslat megfelelő magyarázatot. Ennek megválaszolása elől nagyvonalúan kitért az előttünk szónokló Horváth Tivadar képviselőtársam, de én azokhoz a megjegyzéseihez szeretnék megjegyzést fűzni, amelyeket a személyazonosító jellel kapcsolatosan tett, Svédország példájára hivatkozott. Valóban, Svédország az egyetlen olyan ország, ahol egységes személyazonosító jelet alkalmaznak, viszont nem szabad megfeledkezni arról, hogy éppen jelenleg folyik ennek az egységes személyazonosító jelnek a felülvizsgálata, ugyanis az adatvédelem és nyilvánosság bizottsága javasolta a svéd kormánynak ennek a személyazonosító jelnek a felülvizsgálatát és egyenesen korlátozásokat javasol. Tehát már itt is sántít a svéd példa. De még inkább sántít, ha hozzávesszük azt, hogy Svédországban milyen régi hagyományai vannak annak az elvnek, hogy az államot kell átvilágítani inkább, mint az állampolgárokat. Csak utalnék arra, hogy 1776-ban született egy olyan törvény Svédországban, amely az információszabadságot alapozta meg. Tehát ott, ahol körülbelül több mint 200 éves hagyományai vannak annak, hogy az államot kell átvilágítani az állampolgárok helyett, ott én nem tartanék különösebben attól, hogyha ma a személyazonosító jelet használnák tágabb mértékben annál, mintsem hogy egy igazgatási ágazatot fedjen le. De hangsúlyozom, hogy a jelenlegi rendszer felülvizsgálatát is indítványozták. Viszont, ha Portugália esetét nézem, amely ugye társadalmi fejlődésének előzményeiben közelebb áll hozzánk, mint Svédország, ott a fasiszta rendszer bukása után 1976-ban az Alkotmány kimondta, hogy tilos az egységes személyazonosító jel alkalmazása. Na már most, tisztelt hölgyeim és uraim, én megkérdezném, hogy mi a jelenlegi állapotunk mihez rokonítható inkább: a svéd 200 éves hagyományokhoz vagy inkább ahhoz, ami Portugáliában történt? Én azt hiszem, a választ mindenki egyértelműen meg tudja adni. Ami mármost a magyar helyzetet illeti, hangsúlyozni kívánjuk azt, hogy akkor, amikor a törvényjavaslatban írt felsorolásból kitűnően, tehát azon szervezetek felsorolásából, hogy kik alkalmazhatják majd továbbra is ezt a személyazonosító jelnek becézett személyi számot, az a kérdés fogalmazható meg inkább, hogy ki az, aki nem jogosult a használatára? Én azt hiszem, hogy az ellenzéknek azok az érvei, amelyek azt törekszenek kimutatni, hogy alkotmányellenes a jelenlegi szabályozás, igenis megalapozottak. Köszönöm a figyelmet. (Taps a bal oldalon.)