DR. HORVÁTH TIVADAR, a KDNP képviselőcsoportjának vezérszónoka: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Elöljáróban én is azt szeretném mondani, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt frakciója a polgárok személyi adatairól és lakcímnyilvántartásáról szóló törvényjavaslatot, ezt a beterjesztett törvényt a magyar közigazgatási jogrend egyik alaptörvényének tartja. A polgárok Alkotmányban biztosított jogainak, mint például a tulajdonhoz, a szabadsághoz, a személyi biztonsághoz, a választáshoz való jog érvényesítése, és ugyancsak az Alkotmányban foglalt kötelezettségek - honvédelmi kötelezettség, arányos közteherviselés - teljesítésének elősegítése érdekében a közigazgatásnak nyilvántartások működésére van szüksége. Történelmileg így volt, és jelenleg is így van ez a világ minden közigazgatási szempontból szervezett országában. Ezek a nyilvántartások általában az adott társadalom rendelkezésére álló szellemi, anyagi és emberi erőforrások számbavételére irányulnak. Ez utóbbi cél megvalósítását szolgálja a beterjesztett törvényjavaslat. Frakciónk véleménye szerint, és az ellenzéki képviselők véleményével ellentétben a tisztelt Ház előtt lévő törvény megfelel az Alkotmány előírásainak, és eléri a fejlett európai országok hasonló témájú törvényeinek színvonalát. Kérem, a magyar népesség-nyilvántartási rendszer - amelyet 1974-ben alakítottak ki, s a személyi szám 1979 óta került bevezetésre és alkalmazásra, majd a számítógépes nyilvántartás 1980-ban lett bevezetve -, ez a népességnyilvántartási rendszer a svéd, finn, tehát skandináv példák alapján került bevezetésre, és nyugodtan állíthatjuk, hogy megfelel a hasonló színvonalú, Európában működtetett rendszereknek. Tehát az az ellenzéki összehasonlítás, hogy ez valamiféle pártállami csökevény, nem állja meg a helyét, hiszen akkor Svédországban és Finnországban is az ottani pártállamok találták ki ezt a rendszert. (Helyeslés a jobb oldalon. Közbeszólás a bal oldalon: Nem is mondta senki.) A törvény által körvonalazott nyilvántartás legjobban a Magyarországhoz hasonló - ahogy mondtam - lakosságszámmal és területi szerveződéssel rendelkező skandináv gyakorlattal hozható rokonságba. Szeretném ugyanakkor a tisztelt Házat arra is emlékeztetni, hogy a múltban hozzánk közelebb álló közigazgatási struktúrájú országok - Ausztria, Németország - ugyancsak működtetnek hasonló adatkörű nyilvántartásokat. Sőt a német nyilvántartás a javaslatnál sokkal bővebbb adatkört tartalmaz, úgyhogy ez egyúttal válasz is lehet az alkotmányossági és politikai kifogásokra, amelyeket Tirts Tamás és Hámori képviselőtársaim az előbb hangoztattak. Képviselőcsoportunk úgy ítéli meg, hogy a beterjesztett jogszabály kiemelt jelentőséget tulajdonít a fejlett országokban is egyre hangsúlyosabb, személyhez fűződő jogok érvényesítésének, különös figyelemmel az információs önrendelkezés jogára. Megítélésünk szerint kisebb pontosítások után a törvény sikeresen fogja meghatározni a személyhez fűződő jogok gyakorlása és a közérdek érvényesítése közti egyensúly határait. A jogalkotás szempontjából indokoltnak tartjuk a személyi adatokkal, lakcímekkel és a személyazonosító igazolvánnyal kapcsolatos alapvető alanyi és eljárásjogi szabályok egy törvénybe való foglalását, tekintettel egyrészt az eddigi alacsonyabb szintű jogi szabályozásra, másrészt a funkcionális összefüggésekre. A közigazgatás ésszerű működtetése szemszögéből pedig mindenképpen célszerűnek tartjuk a törvényben körvonalazott célokkal, adattartalommal és szabályozottsággal rendelkező nyilvántartás megőrzését s továbbműködtetését. Frakciónk ugyancsak gondosan tanulmányozta a témában tavaly nagy feltűnést keltett alkotmánybírósági határozatot és annak az indokolását. A beterjesztett javaslat véleményünk szerint messzemenően figyelembe veszi a határozatban foglaltakat. Egyrészt meghatározta a nyilvántartás céljait, másrészt a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvényjavaslat előírásaival összhangban szabályozza a nyilvántartásba való adatszolgáltatást, biztosítva egyidejűleg a polgárok jogát adataiknak egyes szolgáltatási körökből való letiltására. Külön kell szólnunk itt a Házban is nagy vitát kiváltott személyazonosító jel vagy személyi szám használatának a kérdésköréről, amely Magyarországon kritikus pontjává vált a nyilvántartásnak, és kemény kritikát kapott ellenzéki képviselőtársaink részéről. Az említett alkotmánybírósági határozat a személyi szám mint egységes azonosító, univerzális jel általános és korlátozás nélküli használatát minősítette alkotmányellenesnek, és nem azt mondta ki, hogy magát a személyi számot kell megszüntetni. Ha az ügyben keletkezett, időnként erősen érzelmi töltésű vitától eltekintünk, és csak a tényekre hagyatkozunk, akkor az alábbiakat állapíthatjuk meg: A személyazonosító jel egy technikai eszköz, amely a fejlett közigazgatású és demokráciájú országokban a számítástechnika megjelenésével egyidejűleg került alkalmazásra a polgárok jó minőségű és egyszeri egyéni azonosítása céljából. Nemzetközi gyakorlat azt mutatja, hogy ilyen azonosítók a fejlett közigazgatási infrastruktúrával rendelkező országok döntő többségében évek óta funkcionálnak különféle neveken. Például Skandináviában, Svájcban személyi szám, Olaszországban adószám, Franciaországban statisztikai azonosító. Amerikában, Ausztriában, Kanadában társadalombiztosítási számnak hívják. Ahol nem írja elő a törvény a használatát, mint például az USA-ban, ott a közigazgatási, és nem kevésbé az üzleti gyakorlat ösztönzi, szinte kényszeríti a polgárokat ennek a használatára. Az említett országok - hangsúlyozzuk - fejlett demokráciák. Az Alkotmánybíróság által vázolt veszélyeket, az információval való visszaélést - a személyiségprofil kialakítására kell gondolnunk - szigorú törvényi szabályozással védik ki. Azok az országok, ahol a népesség-nyilvántartás jól működik, jelentős előnyöket realizálnak mind a közigazgatás, mind a gazdálkodás, mind pedig a magánszféra területén. Ezek az előnyök a közigazgatásban az állampolgárok ügyintézési terheinek csökkenésében, ezen keresztül a kieső munkaidő mérséklésében, a közigazgatási dolgozók rutin- és érdemi feladatai arányának javulásában, valamint működési költségmegtakarításokban jelentkeznek számottevően. És az állampolgárok számára a törvények érvényesítése maradéktalanul csak teljes és pontos nyilvántartásból lehetséges. A fentiek tükrében képviselőcsoportunk úgy véli, hogy a jogalkotó helyesen jár el akkor, ha a javaslatnak megfelelően engedélyezi a személyazonosító jel további használatát a leírt törvényi korlátozásokkal. Azt gondoljuk továbbá, hogy a személyazonosító jel használatát mind adatvédelmi, mind minőségi, mind ésszerűségi megfontolások alapján célszerű lenne a 22. § B változatában felsorolt ágazatok számára engedélyezni. Ezt indokolja szerintünk az, hogy az említett ágazatok nem esnek egybe a közigazgatási szféra egészével, a megoldás szükségtelenné teszi a polgárokról az azonosításukhoz szükséges természetes azonosító adatok többszörös, párhuzamos és költséges gyűjtését, tárolását. (16.10) A polgárnak a nyilvántartott adatokat és változásaikat egyszer, egy helyen kell jelentenie. Ezért ezen adatok vonatkozásában egyszerűen, hatékonyan tudja gyakorolni adatbetekintési, adathelyesbítési jogait, továbbá a törvényi szabályozás alapján biztosítani tudja, kik kaphatják meg a tárolt adatait. A törvényben lévő garanciák a mi véleményünk szerint megfelelően biztosítják a személyi jogok védelmét. Végül nem kerülhet sor a személyiségprofil felépítésére sem, mert a nyilvántartás csak szolgáltat a többi rendszernek, azok összekapcsolása ugyanakkor külön törvények által szabályozott, illetve tiltott. Tehát azt a garanciát számon kérni, hogy abszolút kizárható legyen az összekapcsolás minden lehetősége, véleményünk szerint a törvényben foglalt tiltás megnyugtatóan szabályozza, hiszen a Büntető Törvénykönyvben sem írják elő azt, hogy tilos embert ölni, de aki embert öl, azt nyilván a Büntető Törvénykönyv és a büntetőjog szankcionálja. Végül úgy gondolom, hogy nekem is szólnom kell az Állami Népesség- nyilvántartó Hivatal, illetőleg későbbi új nevén az Országos Személyi Adat- és Lakcímnyilvántartó Hivatal tevékenységét, szervezetét ért súlyos kritikákról. Kérem, aki azt mondja, hogy ez a hivatal sokkal több adatot tárol az állampolgárokról, sokkal több adatot gyűjt, mint ami megengedett, ez tendenciózus csúsztatás és nem felel meg a valóságnak, hiszen könnyen ellenőrizhető, hogy mit gyűjt ez a hivatal. Tessék csak bemenni a helyi önkormányzati hivatalok jegyzőihez, a jegyzők a népesség-nyilvántartási szervezet számára, az országos szerv számára jelentik azokat az adatokat, amelyeket az állampolgárok leadnak. Ezek az adatok+ sokkal kevesebb adat kerül bele ebbe a rendszerbe, mint amit például a jelenlegi személyi igazolvány tartalmaz. A családi állapot - amelyet Hámori Csaba kritizált - kikerül, mint azonosító a törvényből, és ennek logikus indokai vannak, hiszen a családi állapot a személy egyedi azonosítására nem alkalmas, számos esetben változik elhalálozás vagy válás következtében, és a legkevésbé sem teszi lehetővé mondjuk az összekapcsolást. Azt, hogy a személyi azonosító jel használata túl széles körben van a törvényben meghatározva, úgy gondolom, ezt ennek a Parlamentnek kell eldöntenie, hiszen megítélés, felfogás kérdése az, hogy mit tekintünk széles, mit tekintünk célszerűtlen adatgyűjtési körnek. Az bizonyos, hogy ez az adatgyűjtés és az adatgyűjtésre feljogosított szervek felsorolása megfelel az alkotmánybírósági határozat indokolásának, hiszen a közigazgatásban általánosan nem engedett ennek a felhasználása, és az is téves állítás, hogy csupán a biztosítók és az OTP nem használhatja már a személyi számot. Hiszen csak említhetném a kárpótlási eljárásokat, említhetnék olyan nyilvántartásokat, mint a kisipar, a kiskereskedelem vagy a szociális ügyintézés. Tehát legalább ezer olyan ügyet lehetne találni a közigazgatásban, ahol nem használják. Tehát nem igaz, hogy csak ezeket kellett volna felsorolni, ahogy Hack Péter mondta felszólalásában a múlt héten, amelyekben nem használják. Úgy gondolom, hogy+ (Hack Péter: Nem olvastad a törvényt!)+ mindazonáltal megfelel a törvény az alkotmánybírósági határozat szellemének. Én olvastam a törvényt, azok nem olvasták a törvényt, akik a törvénnyel szemben ezeket a kritikákat hangoztatták. Végül frakciónk részéről a mondottak szellemében a törvényjavaslatot a tisztelt Ház számára azokkal a módosításokkal, amelyeket a frakciónk részéről fogunk benyújtani, elfogadásra ajánlom. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)