HÁMORI CSABA, az MSZP-frakció vezérszónoka: Tisztelt Országgyűlés! A szocialista képviselők szerint is rendkívül fontos, hogy mielőbb törvény szülessen a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról. Három okunk is van erre. Az első az, hogy az Alkotmánybíróság döntése következtében született úgynevezett átmeneti törvény hatálya június 30-án lejár. De azt gondolom, hogy ennél talán tartalmibb ok az, hogy ma Magyarországon négy központi személyi adatnyilvántartó rendszer is működik. Ezek adattartalma egymással részben átfedést mutat, és mind jogi, mind pedig informatikai szempontból ez bírálható. Fontosnak tartjuk azért is, hogy mielőbb törvény szülessen, mert az emberek azt tapasztalják, hogy róluk - állami és nem állami szervek - igyekeznek adatokat gyűjteni és azokat földolgozni. Az informatika, a számítástechnika mai korában az adatgyűjtés természetesen nem úgy zajlik, hogy beírják őket mindenféle könyvbe, hogy kartotékot nyitnak róluk, hanem számítógépre veszik adataikat. E számítógépes adatnyilvántartás külön-külön egy-egy ember profilját fölrajzolhatóvá teszi. Fölrajzolhatóvá teszi mint beteget, mint hitelezőt, mint hitelnyújtót, fölrajzolhatóvá teszi mint vásárlót és így tovább. E sokféle profilból kirajzolható egy személyiségprofil, amely az előbb említett összetevőkből áll, meglehetősen sok adattal. Ez pedig súlyosan sérti a polgárok személyiségi jogait. A Szocialista Párt, a szocialista frakció egy olyan - az európai jogállami normáknak megfelelő, a személyiségi jogokat maximálisan tiszteletben tartó - szabályozást szeretne, amely az előbb említett fő követelménynek megfelel. Ma az emberek sokféle bizonytalanságot tapasztalnak, például a személyi szám használata körül. Ismert az a történet - néhány hónappal ezelőtti -, amikor a vámos azt kéri az állampolgártól, hogy személyi számát tüntesse föl a vámáru-nyilatkozaton. A polgár olvasta az Alkotmánybíróság határozatát, ezért azt mondja, hogy nem tünteti föl; mire a vámos válasza: lehet, hogy önnek jogában áll nem föltüntetni a személyi számot, nekem viszont jogomban áll önt 24 órán keresztül vámolni. Tehát a bizonytalanság igen nagy, a politikai bizonytalanság is kimutatható ezen a területen, hiszen például a népi kezdeményezéseknél, az aláírásgyűjtésnél a személyi szám használata lehetővé teszi azt, hogy valakik összegyűjtsék azt, hogy ki, milyen népi kezdeményezésben írt alá. Ezt a személyi szám rendkívüli módon megkönnyíti, és ilyen alapon politikai vagy éppen alkalmazási következtetéseket lehet levonni. Az elmúlt négy és fél évtized társadalmi rendszerének államfilozófiája a népességnyilvántartásra is rányomta a bélyegét. Az állampolgári jogok nem érvényesülhettek a maguk teljességében. Az 1970-es és 80-as években kormányprogram szerint zajlott a számítástechnikai fejlesztés az államigazgatásban. A számítástechnikában - ennek fejlesztésében - érdekelt cégek üzleti érdeke azt diktálta - és eredményesen diktálta -, hogy az állami nyilvántartás valamennyi polgár minél több adatára terjedjen ki. A hatalom ezt nem ismerte föl, pontosabban nem ismerte föl azokat a veszélyeket, amelyeket az egyébként soha el nem érhető cél, a teljes körű és naprakész nyilvántartás jelent. Több milliárd forintba került ennek a nagy nyilvántartó rendszernek a kiépítése. A végeredmény ezzel - mindannyian tudjuk - nincs arányban. A nagy tömegű adat tárolása és biztonságos, naprakész karbantartása nem biztosított és nem is biztosítható. Ezt egyébként a törvényjavaslat helyesen deklarálja. Kimondja azt is, hogy nem is célszerű ilyen sok adatot tárolni - túl azon, hogy alkotmányellenes. Az Alkotmánybíróság ismert határozata, amely 1991. április 13-án született, két nagyon fontos tételt tartalmaz. Az első: a személyi adatok meghatározott cél nélküli, tetszőleges, jövőbeni felhasználható gyűjtése és feldolgozása alkotmányellenes. A másik: a korlátozás nélkül használható, általános és egységes személyazonosító jel - vagyis a személyi szám - alkotmányellenes. Mi sajnálatosnak tartjuk azt, hogy - jóllehet az Alkotmánybíróság mintegy háromnegyed évnyi időt hagyott a megfelelő törvény kimunkálására - a Kormány ennek a feladatának nem tudott megfelelni. A munka megkezdésénél még csak arról kaptunk hírt, hogy meglehetősen drága a személyi szám elhagyása - itt a becslések 3 és 10 milliárd közötti számokat jeleztek. Sajnos, menet közben nem kaptuk meg - kérdéseink ellenére sem -, hogy milyen bontást takarnak ezek a keretszámok. Mi tudniillik kétségbe vonjuk azt, hogy ilyen nagyságrendű összeget igényelne a személyi szám általánosabb elhagyása. Könnyen belátható, hogy nem omolna össze e nyilvántartó rendszer akkor, hogyha az általános személyi szám helyett nem univerzális személyi számokat alkalmaznának az egyes rendszerekben. 1991 végéig csak arra futotta a Kormány erejéből, hogy két - megítélésünk szerint átmeneti - törvényt terjesszen az Országgyűlés elé; egyet egészen rövid távra - ennek a hatálya jár le most június 30-án -, a másikat pedig - amit most tárgyalunk - 1995-ig. Megítélésünk szerint meg lehetett volna takarítani az első törvényt egészen biztosan, de alaposabb munkával a másodikat is. Mindezek alapján a szocialista frakció, bár a törvényjavaslatot tárgyalásra alkalmasnak tartja, elfogadását csak jelentős változtatások után tudja támogatni. Mi elismerjük azt, hogy a javaslat szűkíti a kezelendő adatok körét a korábbi jogszabályokhoz képest. Elismerjük azt, hogy korlátozza a személyi szám alkalmazását - például a piaci szférában nem engedné meg ennek az alkalmazását. Elismerjük azt is, hogy általában - de sajnos csak deklaráció szintjén - törekszik a jogállamiság követelményeire, a személyiségi jogok tiszteletben tartására. (15.40) Ugyanakkor rendkívül súlyosnak tartjuk a törvényjavaslat hibáit. Első és általános észrevételünk az, hogy a törvényjavaslatból kiolvasható gondolkodásmód és koncepció szinte teljes egészében a korábbi, centralizálásra törekvő gondolkodásmód lenyomata. A különbséget elsősorban deklarációkban látjuk, és kevésbé a tételekben. Második súlyos kifogásunk: a személyi szám használatára jogosultak köre indokolatlanul széles. Az államigazgatásban például 16 területre terjedne ki ez, 1995-ig. Úgy gondoljuk, igaza volt az Alkotmánybíróság titkárának, amikor egy helyütt úgy nyilatkozott: az államigazgatás túlságosan szélesen értelmezi a "célrendszer" fogalmát. Ilyen szélesen - ezt már én teszem hozzá -, vagyis tizenhat, egymástól lényegében független témakörre kiterjedően, ez valóban furcsa. Harmadik súlyos kifogásunk, hogy nem rendelkezik a törvényjavaslat az eddig gyűjtött, de a jövőben már nem gyűjthető adatok sorsáról. Ezek az adatok több évtizeden keresztül fejthetnék ki - természetesen idézőjelben mondom - "áldásos" hatásukat. Például az Állami Népességnyilvántartó Hivatal éveken keresztül gyűjtötte a családtagok személyi adatait: ezek alapján később is bármikor felrajzolható akár egy családfa is. Negyedik - súlyos - kifogásunk: a fejlett demokráciákhoz viszonyítva másképp célozza a törvény az ellenőrzést. E törvényjavaslat szerint a nyilvántartásért felelős személyt ruháznák fel az ellenőrzés feladatával. Itt kérdéseinkre és kifogásainkra azt az észrevételt kaptuk, hogy a legnagyobb felhasználó elve alapján ellenőrizné a Belügyminisztérium a népességnyilvántartást. Ezt mi nem tudjuk elfogadni. Úgy gondoljuk, hogy a Kormány, illetve az állam, ellenőrizzen úgy, ahogy azt jónak látja - de ettől független, állampolgári, illetve a Parlamentnek alárendelt ellenőrző rendszerre van szükség. Az egyik legfontosabb kérdést, a személyazonosító szám képzését, a törvényjavaslat kormányrendelettel szabályozná. Véleményünk szerint jobb lenne ezt a törvényben rendezni, hiszen egy alapkérdésről van szó. Hatodik, általános kifogásunk, hogy a javaslat - megítélésünk szerint - nem felel meg az európai jogállami normatíváknak. A mi véleményünk szerint tudniillik az európai jogállamokban a kormány vagy a kormányok adatgyűjtési szándéka szűkebb és körülhatároltabb, mint az, amit ez a törvényjavaslat tartalmaz. Ide tartozó megjegyzés az is, hogy a kormányok az általunk mintának vett államokban statisztika ürügyén sem gyűjtenek adatokat az állampolgárokról, olyan adatokat, amelyek személyiségi jogaikat sértik. És a harmadik ide tartozó megjegyzésünk, hogy az összekapcsolást - tehát a különböző számítógépes rendszerek összekapcsolását személyi azonosítóval - nem biztosítják, egész pontosan: nem teszik lehetővé. A mi véleményünk szerint - ahogy említettem már - nálunk túlságosan széles lenne a személyazonosító szám használata, és ez az összekapcsolást sajnos - ez már technikai kérdés - jogi eszközökkel nem zárja ki: nem biztosítható sem a naplóírással, sem más hivatkozással a személyiségi jogok fenntartása. Megjegyezzük azt is, hogy a kelet-európai gyakorlathoz viszonyítva is - ami most alakul ott is - a mi nyilvántartásunk centralizáltabb lenne. Úgy gondoljuk, hogy azért ez figyelemre méltó ellenérv. Végül megkérdezem magunktól, hogy vajon miért sikerült ilyen felemásra ez a törvényjavaslat. Két válasz adódik erre. Az egyik az, hogy van valami centralizáló törekvés, valamiféle totális állami nyilvántartásra való törekvés. A hatalom - abban a tévhitben, hogy majd jobban tud igazgatni - minél több adatot akar továbbra is fenntartani. De van egy másik magyarázat is. Ez pedig úgy szól, hogy egy szűk szakmai, esetleg politikai réteg, érdekcsoport megpróbálja a maga érdekeit az Országgyűlésre rákényszeríteni. Nem tudom, melyik válasz a jó - remélem, hogy a második. Mindenesetre, a szocialista képviselőcsoport csak jelentős változtatások után tudná ezt a törvényjavaslatot megszavazni. Módosító javaslatainkat - mintegy negyvenöt darabot - be fogjuk nyújtani. Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)