DR. KÓNYA IMRE (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Amikor jó három esztendővel ezelőtt, 1989. március 22-én a diktatúra akkori ellenzékének képviselői az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának Büntetőjogi Tanszékén összeültek - a jelenlévők között vannak olyanok, akik részt vettek ezen az első megbeszélésen, és ők tanúsíthatják, hogy - általános egyetértés mutatkozott az ottani szervezetek képviselői között a legfontosabb kérdésekben. Nos, azt hiszem, mindannyian tudjuk, és ezt mindenki nap mint nap tapasztalhatja, hogy mára ez az egyetértés megszűnt. Vannak azonban bizonyos alapvető kérdések, amelyekben úgy hiszem, hogy a szabadon választott Parlament minden egyes képviselője - és itt nemcsak a diktatúra hajdani ellenzékének a képviselőire gondolok, hanem minden szabadon választott képviselőre - változatlanul egyetért. Ilyen egyetértés mutatkozik a képviselők között abban a kérdésben, hogy az Alkotmányt, a törvényeket, a jogszabályokat be kell tartani és be kell tartatni. És egyetértés van abban a kérdésben is többek között, hogy az Alkotmánybíróság döntése mindenkire nézve kötelező. Ezek az általános egyetértésnek örvendő alapelvek indították arra a koalíciós képviselőcsoportok tagjait, képviselőit, hogy tegnap késő esti tanácskozásukon egy állásfoglalást fogadjanak el a köztársasági elnök úr ismeretes döntésével kapcsolatban. Én kérem tisztelt képviselőtársaimat - akik a másik oldalon ültek, és ennek az állásfoglalásnak a meghozatalában nem vettek részt -, hogy ezeknek a közös alapelveknek a figyelembevételével értékeljék állásfoglalásunkat úgy, ahogy mi ezt az állásfoglalást valóban pártpolitikai szempontoktól mentesen igyekeztünk megfogalmazni. (Élénk derültség az SZDSZ soraiban.) Örülök, hogy derültséget keltettem ezzel, nem ez volt a szándékom. Őszintén mondtam: a mi állásfoglalásunk meghozatalában valóban az alkotmányosság és a jogrend, a jogállam tisztelete vezetett bennünket. Ismertetném az állásfoglalást. A Magyar Köztársaság elnöke a Magyar Rádió elnöke felmentésének megtagadásával megsértette a Magyar Köztársaság Alkotmányát. (Egy hang jobbról: Úgy van!) Az Alkotmánybíróság 48/1991. IX. 26-i a-b) számú határozata - mely mindenkire, így a köztársasági elnökre nézve is kötelező - értelmezi az Alkotmánynak a köztársasági elnök döntési jogkörére vonatkozó szabályait. E határozat szerint - mely a kinevezésre, előléptetésre, felmentésre, a tisztségben való megerősítésre és a jóváhagyási jogra vonatkozik - a köztársasági elnök akkor dönthet az eléje terjesztett javaslattal ellentétesen - idézem -, ha alapos okkal arra következtet, hogy a javaslat teljesítése az államszervezet demokratikus működését súlyosan zavarná - idézet bezárva. (Tardos Márton: Így is van!) Az Alkotmánybíróság+ Közbeszólásokból úgy tűnik, hogy így is van. Nézzük meg, hogy az Alkotmánybíróság hogy értelmezi ezt. Az Alkotmánybíróság értelmezése szerint a megtagadáshoz - megint idézem, nem én mondom - olyan súlyú indokok kellenek, mint az Országgyűlés rendkívüli összehívásához vagy feloszlatásához. Meg kell nézni az Alkotmányban, hogy mikor lehet feloszlatni az Országgyűlést és mikor lehet összehívni. A köztársasági elnök akkor oszlathatja fel az Országgyűlést, ha annak magatartása következtében nincs Kormány, azaz egyik hatalmi ág, a végrehajtó hatalom nem létezik. Az Országgyűlés rendkívüli összehívására pedig hadiállapot, háborús állapot vagy szükséghelyzet esetén van lehetősége. (9.10) Nos, a Magyar Rádió elnökének felmentése - értékelje bárki bármilyen fontosnak ezt a tisztséget - súlyában semmiképpen nem azonos az Alkotmánybíróság határozatában megjelölt helyzetekkel. Súlyosbítja az alkotmánysértést, hogy a köztársasági elnök annak a rádióelnöknek a felmentését tagadta meg, aki az Alkotmányban és a kinevezéséről szóló törvényben előírt kötelezettségének teljesítését megtagadva megakadályozta parlamenti bizottsági meghallgatását. Antall József miniszterelnök e törvénysértő magatartásra tekintettel kérte a Magyar Rádió elnökének azonnali hatályú felmentését. A taxisblokád óta nem érte alkotmányos rendünket ilyen erős támadás. Göncz Árpád - most már nem is titkoltan - pártpolitikai álláspontot képvisel. (Közbeszólás jobbról: Úgy van.) Amennyiben mégis kitart döntése mellett, vállalnia kell a teljes felelősséget. (Tardos Márton: Vállalja is!) A köztársasági elnök ezzel a határozatával kétségbe vonta a többségi elven működő parlamentáris demokráciát, amely a szabad választások eredményeként jött létre. Az Országgyűlés koalíciós képviselőcsoportjai felszólítják a köztársasági elnököt, hogy változtassa meg alkotmányellenes döntését. A három képviselőcsoport emlékeztet arra, a koalíció bizalmával és szavazataival döntő mértékben járult hozzá ahhoz, hogy az Országgyűlés 1990-ben a legmagasabb közjogi méltóságba emelte Göncz Áprád urat. Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a bizalom az, ami reményt ad nekünk arra, hogy a köztársasági elnök úr megváltoztatja hibás döntését. Ez a remény viszont nem mentesít bennünket - szabadon választott képviselő- ket - attól a felelősségtől, hogy a magunk részéről is minden törvényes eszközt igénybe vegyünk az alkotmányosság és a jogrend védelme érdekében. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Nagy taps a kormánypártok padsoraiban.)