DR. KISS GYULA munkaügyi miniszter: Köszönöm, Elnök Úr. Elnök Úr! Tisztelt Ház! A képviselő úr - mint hallhattuk - a munkanélküli járadék melletti kereső tevékenységre vonatkozóan fogalmazott meg kérdéseket. Amint az a képviselő úr előtt is ismert, a munkanélküliek egy része a járadék folyósítása mellett ma is folytat kereső tevékenységet, és az így szerzett jövedelem, ha nem is sok esetben, de számos esetben a munkanélküli járadékkal együtt - esetenként - magasabb, mint a rendszeres napi munkavégzésből származó kereset. Az ilyen esetek elsősorban az ön által is említett törvény szigorítását megelőző időkben joggal keltettek fölháborodást és váltották ki a közvélemény ellenérzését. Hangsúlyozni szeretném, hogy ez a jelenség a törvény szigorítása előtt sem volt olyan mértékű, mint ahogy az a köztudatban meggyökerezett és általánosító jelleggel megjelent, miszerint a munkanélküliek között a fekete munkavégzés, illetőleg az egyéb kereső tevékenység folytatása általánosnak lett volna tekinthető. Hangsúlyozom, hogy ez a jelenség ott volt a rendszerben, sokkal kisebb mértékben, mint ahogy azt a köztudat önmagába beépítette, de ott volt, és kórosan volt ott, hiszen nem vitás, hogy ezekben az esetekben, ha valaki munkaviszonyban áll, munkát végez, akkor nem lehet munkanélküli. Ez volt tehát az egyik fő oka annak, hogy ezt a szigorítást végigcsináltuk, és az ön által is említett 28. § (1) bekezdésének c) pontja beilleszkedett a foglalkoztatási törvény módosítását követően. Megítélésem szerint a fentebb említettek miatt erre a szigorításra szükség volt, és ez a módosított rendelkezése a foglalkoztatási törvénynek napjainkban jól működik, hiszen igyekszik kiszűrni azokat az eseteket, amelyeket fentebb említettem. Teljesen logikus önnek az az idekapcsolódó kérdése, hogy a megyei munkaügyi központok, amelyek picit átvállalták ezt a fajta tevékenységet, nevezetesen munkakiközvetítést az ön által is említett törvényhely szerint megszabott keretek között, mennyiben tudják ellátni ezt a feladatukat. Sajnos, a probléma nem így vetődik föl, képviselő úr. A probléma úgy vetődik föl, hogy elsősorban a vállalkozói szférából érkező munkaerő iránti csekély keresletet a megyei munkaügyi központok közvetítenék, azonban a munkanélküliek részéről meglehetősen csekély az ez iránti érdeklődés. Hangsúlyozni szeretném, hogy ez a tapasztalás pusztán néhány hónap tapasztalata, hiszen a módosított, új foglalkoztatási törvény hatályba lépésének idejéről van és lehet csupán szó, azonban ezen rövid idő tapasztalása - sajnos - ellenkező előjellel fogalmazódik meg bennünk, és nem arról az oldalról, hogy a megyei munkaügyi központok ennek a feladatnak nem tudnának eleget tenni. Úgy tűnik jelen pillanatban, hogy az ilyen munkák iránti érdeklődés inkább a csekély. Ami a képviselő úr kérdésének a második felére vonatkozik, vagyis hogy kezdeményezi-e a tárca az említett szabály megváltoztatását, válaszom - talán már a fentiekből is kitűnően - egyértelműen az, hogy nem, mert erre a szigorításra szükség van, amennyiben ezt kiiktatnánk, azzal nem tennénk egyebet, mint a fekete munkavégzést, illetőleg az ellenőrizhetetlen, adott esetben a társadalom igazságérzetével ellentétes munkanélküli tömeget növelnénk olyan irányban, ahol az alanyi jogosultságok nem fogalmazódnak meg. Mindezek alapján tehát a véleményem az, hogy a beépített szigorítás szükséges, és jelen pillanatban a gyakorlatban működik. Kérem a válaszom elfogadását. Köszönöm szépen. (Szórványos taps.)