GAÁL GYULA (SZDSZ): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Mindenek előtt kifejezett megelégedésemet szeretném a Házzal megosztani amiatt, hogy egy ilyen törvényjavaslat kapcsán viszonylag gyorsan eljutottunk a végszavazáshoz, és ez azt látszik alátámasztani, amit annak idején a bevezetőmben is mondtam, hogy olyan kérdésről van szó, amelyet egyformán fontosnak tekintünk a Ház minden oldalán. Az egyetértést fejezik ki a benyújtott módosító indítványok is, amelyek törvényjavaslatunkhoz érkeztek. Nem abban volt vita egyik módosító indítványt előterjesztő képviselőtársunkkal sem, hogy szükség van-e módosításra a személyi jövedelemadótörvénynek ezen a pontján vagy nem, inkább abban volt közöttünk vita, hogy különböző megoldási javaslatokat kínáltunk arra a problémára, hogy hogyan lehet az egyéni vállalkozókat, illetve az önálló tevékenységet végzőket abból a lehetetlen helyzetből kiemelni, hogy nem saját maguk fizetik a személyi jövedelemadó-előleget, hanem tőlük megrendelőik vonják le, és ráadásul nem a jövedelmük, hanem az árbevételük alapján. Ebből következik, hogy azt is mondhatom, hogy a benyújtott módosító indítványok alapján, bárhogy is dönt a Ház, a személyi jövedelemadó-törvény csak jobb lehet annál ezen a pontján, mint jelen pillanatban. Mégis vannak bizonyos elvi különbségek az egyes megoldási javaslatokban, ezért engedjék meg, hogy néhány gondolat erejéig előterjesztőként, illetve a törvényjavaslat kezdeményezőjeként megindokoljam, hogy miért részesítünk előnyben egyes indítványokat mások rovására. A legfontosabb vitapont, ami a módosító indítványt benyújtók és elsősorban Csépe Béla és miközöttünk, a törvényjavaslat előterjesztői között felmerült, az annak a kérdése, hogy kikre terjedjen ki a változtatás. A mi javaslatunk, mint bizonyára tudják, azt indítványozza, hogy valamennyi önálló tevékenységet végző magánszemély esetében mód nyíljon arra, hogy a tényleges jövedelme alapján kerüljön befizetésre az adóelőleg, és ezt ne levonják tőlük, hanem ők maguk számolhassák el, és fizethessék be a költségvetésbe. A módosító indítvány azt javasolja, hogy erre a változtatásra csak az egyéni vállalkozók körében kerüljön sor. Az egyéni vállalkozók legyenek olyanok, akik abba a helyzetbe kerülnek, többi versenytársukhoz hasonlóan, hogy saját maguk, jövedelmük alapján számolhatják el és fizethetik be az adóelőleget. Azt gondoljuk azonban, hogy van az önálló tevékenységet végzőknek további olyan széles csoportja, több olyan csoportja is, amelyek esetében indokolt a változtatás, az általunk javasolt változtatás. Említeni szeretném mindenek előtt a mezőgazdasági kistermeléssel foglalkozókat. És itt felhívom indítványunkra a Ház mindkét oldalán ülő, olyan képviselőtársaim figyelmét, akiknek fontos az, hogy a mezőgazdasági termelők adóztatása számukra kedvező legyen, és ne kerüljenek olyan helyzetbe, hogy indokolatlan adóelőleget fizetnek be, hogy támogassák Pető Ivánnak azt az okos javaslatát, amelyik kifejezetten a vitákat elkerülendő megfogalmazza azt, hogy olyan eljárást alakítunk ki, ami megakadályozza, hogy indokolatlan adóelőlegeket vonjanak le a mezőgazdasági kistermelőktől. Ebben a vitában Csépe Béla módosító javaslata azt teszi lehetővé, hogy választási lehetőséget biztosítsunk az egyéni vállalkozóknak. Módjuk legyen - ha úgy választják - a jelenlegi rendszerben árbevétel alapján befizetni az adóelőleget, illetve - ha azt választják - legyen módjuk rá, hogy jövedelemarányosan fizessék be ezt az adóelőleget. Mi örömmel elfogadjuk ezt a gondolatát, a rendszer ilyen értelmű változtatását. Továbbra is azt gondoljuk azonban, hogy a teljes önálló tevékenységet végzőkre indokolt ezt kiterjeszteni, úgy, ahogy Pető Iván módosító javaslatában ez megjelenik, amelyik már elfogadja ezt a választási lehetőséget, de a teljes körre kiterjesztve megőrzi azért, hogy ne kerüljön olyan helyzetbe sem a mezőgazdasági kistermelő, sem a szellemi tevékenységeket megbízásos alapon végző magánszemély, hogy nem veheti igénybe a törvényben egyébként biztosított adókedvezményeket. Ha ugyanis nem a Pető Iván-féle javaslatot fogadjuk el, akkor olyan jövedelmek után is adóelőleget kell fizetni ennek a két csoportnak, amelyekre az adótörvény egyébként mentességet biztosít. Ez ugye a kistermelést végzők esetében vagy 750 ezer forint árbevételig jelentkezik, vagy pedig ha azt a megoldást választják, akkor a 150 ezer forintos jövedelemnagyságig. Hogyha nem a Pető Iván-féle javaslatot fogadjuk el, tisztelt képviselőtársaim, akkor az következik be, hogy nem tudják eldönteni az adóév folyamán, hogy a mezőgazdasági kistermelést végző az most túllépi a 750 ezer forintot vagy nem. Azt sem tudják eldönteni az év folyamán, hogy a 750 ezer forint és a kétmillió forintos árbevétel-határ között lesz vagy sem, tehát automatikusan indokolt őt egyéni vállalkozónak tekinteni, aki fizeti az adóelőleget, ha nem mondjuk ki azt, hogy számukra ezeknek az összeghatároknak az eléréséig az adóelőleg-fizetések kapcsán is figyelembe vehető az adókedvezmény. Tehát ebben a vitakérdésben ezt az álláspontunkat szeretném megerősíteni. Egy másik elvi csomag, ami a törvényjavaslatunkhoz érkezett, arra vonatkozott, legyen lehetőség arra, hogy a személyi jövedelemadó szempontjából adómentesnek minősüljenek azok a jövedelmek, amelyeket önsegélyező egyesület vagy önsegélyező alapítvány szociális, egészségügyi célokra juttat a rászorulóknak. Itt több indítvány is érkezett, a bennük levő gondolatot egyformán támogatjuk és magunkénak is tekintjük, úgy gondoljuk azonban, hogy ebből a kereszténydemokraták által megfogalmazott változat az, amelyik pontosabban, pénzügytechnikailag korrektebbül szabályozza ezt a kérdést. Megemlíteném még azt a módosító indítványt, ami a visszamenőleges szabályozást tenné lehetővé, azt, hogy január elsejétől érvényesíthessük ezeket a szabályokat. Azt gondolom, és azért nem fogom támogatni előterjesztőként ezt az indítványt, mert automatikus lehetőséget biztosítanak egyébként a javaslat egyéb pontjai, hogy ez így megtörténjen, tehát miközben az elvvel egyetértünk, úgy gondoljuk, hogy ennek külön kimondása nem indokolt a törvény szövegében. Ha már tulajdonképpen a korábbi beszédemben és most is arról beszéltem, hogy konszenzus van e törvényjavaslat körül, hadd utaljak még utoljára egy ezzel kicsit ellentétes dologra. Természetesen a javaslat benyújtása után voltak bizonyos vitáink a Pénzügyminisztériummal, olyannyira, hogy az illetékes tisztviselőjük azt nyilatkozta egy gazdaságpolitikai lapban, hogy ezt az indítványt egyes országgyűlési képviselők saját presztízsük növelésére akarják kihasználni, ezért tiltakoznak fennhangon. Ehhez csak annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy tulajdonképpen saját maguk cáfolják meg ezt az állítást akkor, amikor elismerik vagy azt állítják, hogy az érintetteknek valójában nem is volt kifogásuk a jelenlegi szabály ellen, csupán technikai jellegű eligazításokat kértek. Ha ez így igaz, ahogy ők mondják, akkor vállaljuk a következményeket, tisztelt képviselőtársaim, vállaljuk, hogy szűk látókörű indítványunk miatt söpörjön el bennünket az egyéni vállalkozók jogos haragja, s ne fogadjanak be egyetlen túlvilági kaszinóba sem, ha ez valóban a vállalkozók érdekeivel ellentétes lenne. Tulajdonképpen csak azt nem értem ebben a felvetésben, hogy miért tőlünk várták azt a Pénzügyminisztériumban, hogy kidolgozzuk az adóelőleg-fizetésnek egy kölcsönösen előnyös rendszerét, és azt is, hogy az adóelőlegek levont összege az egyéb önálló jövedelmeknél sem haladja meg a szükséges mértékét, mint ezt nyilatkozták. Ez utóbbit ugyanis tartalmazza az indítványunk, hisz éppen ez az egyik fő vitapontunk vagy talán az egyetlen leglényegesebb vitapontunk, hogy ezekre a jövedelmekre is terjedjen ki az indítványunk. Arra pedig, hogy az adóelőleg-fizetésnek egy kölcsönösen előnyös rendszerét kialakítsuk, a Pénzügyminisztérium 4 éve ígéretet tett, ezt múltkori beszédemben is említettem. Mi ebben a javaslatunkban a Pénzügyminisztérium felszámolását semmiképpen sem javasoltuk, tehát a tér nyitva áll és lehet a továbbiakban ezen dolgozni. Mi minden segítséget meg fogunk ehhez adni. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.)