Tartalom Előző Következő

DR. GERGÁTZ ELEMÉR földművelésügyi miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Képviselő Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kérem, engedjék meg, hogy a képviselő úr kérdéseire a válaszadás sorrendjét felcseréljem, ugyanis hasonló problémakörökről, de két különböző súlyú témáról van szó. Szeretném a nehezebbel kezdeni: Kaposvárral. Amennyire népszerű és képviselői szempontból hasznos a kistermelői érdekek hangoztatása a Parlamentben, annyira népszerűtlen dolog ebben a témában megmondani az igazat, a népszerűtlent. A Kaposvári Húsipari Vállalat jelenlegi gazdasági helyzete kritikus. Fizetőképessége, illetve képtelensége illusztrálására elmondom: a vállalat +91 december 31-i halmozott vesztesége több mint 800 millió forint volt, összes tartozása 2,2 milliárd forint, amelyből rövid lejáratú hitelállománya 1,5 milliárd. Vagyonértéke cca. 2,5-3 milliárd forint, üzleti és felszámolási értéke ezt meg sem közelíti. A vállalat kapacitáskihasználtsága december végén-januárban 5-15volt, elvesztette belső piacait, fizetésképtelenné vált. A húskombinát fizetésképtelensége miatt kritikus helyzetbe sodort több termelőszövetkezetet és takarékszövetkezetet. A kistermelők követelése körülbelül 100 millió forint, de mivel ez több mint 3000 gazdát jelent, a közhangulatot erősen rontó kérdésként is jelentkezik. Február 9-én voltam Kaposvárott lakossági fórumon, a közvetlen érdekelteknek is elmondtam a következőket: azok a negatív körülmények, amelyek általában az élelmiszeripart érintik, ebben a vállalatban koncentrálódtak. Kifejezésre jutott a helytelen termelési és gazdaságpolitika, amelyet a korábbi években folytattak, a vállalati vezetés alkalmatlansága, az egycsatornás piac kérdése. A vállalat korábbi vezetése a privatizációt a "minél rosszabb, annál olcsóbb lesz" elv szerint képzelte el, s a vállalat vagyonát 4-5 kft.-n keresztül próbálta működtetni. A húsipari vállalatok vezetőinek nyári vizsgáztatása során a vállalat igazgatója épp olyan gyengén szerepelt, mint a gyakorlatban. Leváltottuk és a helyébe átmenetileg megbízottként Liptai Sándor igazgatóhelyettest neveztük ki, majd november 28-án pályázatot írtunk ki a Kaposvári Húskombinát igazgatói munkakörének betöltésére. A beérkezett pályázatok elbírálása és a szóbeli meghallgatás után Schmidt Ottót neveztük ki a vállalat élére +92 február 13-án. Mindezzel párhuzamosan a minisztérium a válsághelyzet kezelésére más módon is próbált segítséget adni. A vállalat talpraállítása és éppen a szállítói tartozások rendezése érdekében kezdeményeztük a zártkörű részvénytársasággá alakítást, ahol a nagyobb szállítók követeléseinek bizonyos hányadát részvénnyé konvertálhatják. A szállítók nem tudták azonnal elfogadni a koncepciót, látva azonban, hogy a pénzükhöz jutásnak ez az egyedüli járható útja, ma úgy tűnik, hogy 40-50 gazdaság csaknem 120 millió forint értékben hajlandó követelését részvénnyé konvertálni. A bank szintén 120 millió forintos nagyságrendben hajlandó az adósságokat részvénnyé átalakítani. A fenti csődeljárás előtti egyezség megfelelő alapot teremtett külföldi, alacsony kamatozású hitelek felvételére, esetleg külföldi érdekeltség bizonyos mértékű belépésével is. Ez adhat módot a szállítói követelések fokozatos rendezésére, illetve első lépésben a vállalat fizetőképességének helyreállítására. A vállalat új igazgatója nagy erőfeszítéseket tesz azért, hogy a csődöt, illetve a felszámolást elkerüljék. Egyébként ez felel meg leginkább a szállítók és a kistermelők érdekeinek. Csődeljárás, illetve felszámolás után csak nagyon nehezen, nagyon későn és csökkentett menyiségben juthatnának pénzükhöz. Nagy a valószínűsége annak, hogy a vállalat feljavítása, majd privatizációja érdekében a hitelek egy részére állami garanciát kell szereznünk. A kistermelők helyzetére természetesen külön figyelemmel van a tárca. Abban azonban, hogy a gazdák első helyen jussanak pénzükhöz, a bankok és más szállítók megértő hozzáállása is szükséges, tekintettel a csődtörvény előírásaira. Ezt a magatartást kérjük a bankoktól, hiszen a csődeljárásban történő egyezség a modellje a jelenleg folyamatban levő alkunak, melynek eredményeképpen hamarabb kerülhet akár külföldi működő tőke a vállalathoz, s a hitelezők előbb juthatnak pénzükhöz. Summázva tehát: a vállalat vezetésével, az ÁVÜ-vel és másokkal együtt megpróbáljuk a vállalat felszámolása helyett annak feljavítását, majd privatizációját megoldani. Így a gazdák nem kártalanításhoz jutnak, hanem hosszú távon zömében exportra termelő üzemnek adják el állataikat a megkötendő szerződésekben meghatározott módon. A szelestei Kőris-menti Mezőgazdasági Tsz mint kistermelői integrátor esetében kisebb volumenű tartozásokról van szó. A tsz Vas megyében a jelen helyzetben 5 kistermelőnek, Győr-Sopronban 15-nek, Fejér megyében 12-nek tartozik, összesen 2 millió 508 ezer forint értékben. Szeretném azonban azt is megjegyezni, hogy ez a tartozás alig van összefüggésben a tsz-átalakulásokkal, mint ezt képviselő úr említette, hisz ez a tartozás tavaly keletkezett. Ellenőriztük a tsz helyzetét. A tavaly beindult körbetartozási folyamat eredményeként a húsipari vállalatok 168 millió forinttal tartoznak a szelestei Kőris-menti Tsz-nek, a tsz mintegy 100 millió forinttal a különböző megyei OTP-knek. Az érintett sárbogárdi kistermelőknek ez persze nem vigasz. A teljes igazság érdekében azonban elmondom, a kistermelők egy másik csoportja viszont a tsz-nek tartozik mintegy 76 millió forinttal, melyből a Győr Megyei Bíróság 5,5 millió forintot már megítélt a tsz javára. Ilyen helyzetben nehéz eldönteni, hogy a tartozó vagy a hitelező kistermelő panaszára figyeljünk jobban. Valószínű, mindkettőre egyformán kell. Ezeknek az embereknek más módon kell segítenünk. Az Agrárpiaci Rendtartás eszközeivel a termelésbiztonságot fogjuk megteremteni, a Terméktanácsban érdekeiket közvetlenül tudják megfogalmazni. Képviselő urat mint a Parasztszövetség társelnökét pedig arra kérem, hogy a termelőket a szerződéses fegyelem előnyeiről segítsen meggyőzni, s akkor az ilyen helyzeteket megelőzhetjük. Kritikus esetben pedig - mint érdekképviselet - segítsék közvetlenül a termékpálya résztvevőit egy jó kompromisszumhoz. Úgy gondolom, ez utóbbi nem annyira kormányzati feladat. Köszönöm, hogy meghallgattak. Kérem az interpellációra adott válaszom elfogadását. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)