TARNÓCZKY ATTILA (MDF), a napirendi pont előadója: Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Látva önöknek, illetve a tárggyal foglalkozó négy bizottságnak a fogadókészségét indítványom iránt, úgy gondolom - és remélem, nem tévedek -, hogy nincs szükség - elnézést kérek előre a kifejezésért - a Ház további "megdolgozására". Megjegyzem, hogy az adott körülmények erre nem is lennének alkalmasak. Azt azonban szeretném leszögezni, hogy az indítvány esetleges elfogadása azzal járna, hogy mindazok, akik felmondása december 29-e, a módosítás hatályba lépése előtt történt, és a felmondási időbe beleesik a december 29-ei dátum, az elfogadástól, megjelenéstől számítottan jogosultakká válnak munkanélküli járadékra - még akkor is, hogyha most ez nem igaz a végkielégítés intézménye miatt. Engedjék meg egy-két mondattal a pontosítás magyarázatát! Két ponton történt ez. Az egyik esetében vétlen vagyok, ugyanis az történt, hogy időközben a társadalombiztosítási törvény keretében már hozzányúltunk ehhez a bekezdéshez: egy olyan mondat-kiegészítés került be, amely fontos és előnyös a munkanélküliek számára. Nem szeretném tehát azt az érzetet kelteni, hogy ezt elhagyni szándékozom. A másik esetben, elsősorban az alkotmányügyi bizottság jogászainak szelíd nyomására, az "amenynyiben" szót "és"-re cseréltem. Mentségemre szolgáljon, hogy ha önök, kedves jogász képviselőtársaim, a Parlament botanikusai, akkor én egy vagyok a kertészek közül+ Komolyra fordítva a szót: én nagyon örülök, hogy a Parlament meglehetősen lomha gépezete, úgy tűnik - és nem szeretném elkiabálni -, gyorsan feldolgozza ezt az indítványt. Köszönöm eddigi támogatásukat, és kérném a továbbiakban is, egész az utolsó pillanatig, a szavazógomb megnyomásáig. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)