DR. RAFFAY ERNŐ honvédelmi minisztériumi államtitkár: Elnök Úr! Tisztelt Képviselőház! Képviselő Úr! Először is képviselő úrtól - és természetesen önöktől is - elnézést kell kérni azért, hogy halasztani kellett most, azt hiszem, két interpellációt. Remélem, képviselő úr észrevette, hogy kettőtől kezdve itt ültem. Magyarországon tartózkodik a finn védelmi miniszter és katonai delegációja, és amíg a miniszterem, Für Lajos itt válaszolt, addig elküldött, hogy a záró tárgyalást folytassam le. Ez megtörtént, és visszaérkeztem. Elnézést kérek ezért a késésért. Az első kérdésre a következőkben válaszolnék. Aki a velem készített riport teljes szövegét szövegösszefüggésében ismeri, annak egyértelművé válik ennek alapján, hogy alapmotívuma nem a személyes biztonságom volt, hanem történészi, tanári mivoltommal, illetve a jelenlegi munkakörömmel összefüggő érzéseimről folyt ez a beszélgetés. Ezek között szóltam egy olyan kellemetlen élményről, amit aztán túlhangsúlyozva, szenzációs hírként kaptak fel. (Derültség a bal oldalon.) A sajtó tálalásában központi helyre került az úgynevezett merénylet problémája, amelyről egy lakossági tájékoztatás keretében készült riportban, kötetlenül, nem tényállásszerű pontossággal, nem is magára a tényre, sokkal inkább az ahhoz fűződő - kétségtelenül kellemetlen - érzésre koncentrálva esett szó. A nyilatkozatok mögött természetesen semmiféle politikai indítékú időzítési szándék nem volt. Az esemény idején, 1991 augusztusában azonban nem volt aktuális a történtek nyilvánosságra hozatala - többféle okból sem. Csak utalni szeretnék arra önök előtt, hogy néhány nappal azt követően látogatott hazánkba II. János Pál pápa, valamint akkoriban volt a szovjet puccs is. Ezen kívül megtetézték mindezt az ismert jugoszláviai események, amelyek kétségtelenül az idő tájt eszkalálódtak, és akkor úgy ítéltük meg, hogy külső okok miatt nem célszerű a történtek nyilvánosságra hozatala. Ma már azonban úgy gondoltuk, hogy a folyamatos belső biztonság mellett, belső biztonság és stabilitás mellett a külső körülmények is úgy alakultak, hogy úgy gondoltam és gondolom most is, hogy már lehet beszélni ezekről az eseményekről. Képviselő úr második kérdésére a következőkben szeretnék válaszolni. 1991 augusztusában Márianosztráról Budapestre tartva, a gépkocsivezetőm észlelte, hogy a szolgálati személygépkocsi bal első kerekén a csavarok mindegyike meglazult. Ez kétségtelen tény, képviselő urak. Az ügy természetesen nyugtalanított, ezért tájékoztattam akkor, aznap, a történtekről a Katonai Biztonsági Hivatal vezetőjét, és biztonsági vizsgálatot kértem. A hivatal a vizsgálatot lefolytatta és három verziót állított fel: 1. A nem kellő nyomatékkal meghúzott kerékcsavarok a mostoha útviszonyok következtében kirázódtak. 2. Keréklopási célzattal valaki meglazította a kerékcsavarokat. 3. A csavarokat szándékosan, közlekedési baleset előidézése céljából lazították meg. (Közbeszólás a bal oldalról: Kitűnő!) Az akkori vizsgálat egyik verziót sem tudta egyértelműen kizárni, így ma még nem dönthető el teljes bizonyossággal, hogy szándékosság vagy gondatlanság történt. (Közbeszólás a bal oldalról: Vagy mind a kettő!) A képviselő úr harmadik kérdésére a válasz egyszerű. Csupán annyi az indok, hogy azt a levelet, amelyben utalás történt a szándékos elkövetők személyére, valaki eljuttatta a Katonai Biztonsági Hivatalhoz. Az eljáró szerveknek erre volt adatuk - az esetleges elkövetők személyére nézve más információ nem merült föl. Egyébként senki nem közölte tényként, hogy a levélben szereplő, eleddig ismeretlen két terrorista csoport lenne felelős a történtekért. Annyit azonban, azt hiszem, ez a levél mindenképpen bizonyít, hogy vannak emberek, akik zavarkeltési szándékkal hallatják a hangjukat. Szeretném még közölni, a tisztelt Országgyűlés tudomására hozni, hogy a Katonai Biztonsági Hivatal, a Nemzetbiztonsági Hivatal és a rendőrség vizsgálatot folytat ebben az ügyben. Köszönöm szépen. Kérem a válaszom elfogadását. (Taps a jobb oldalról.)