GADÓ GYÖRGY (SZDSZ): Köszönöm a választ, Miniszter Úr. És megnyugtatónak tartom, hogy legalább most meglehetős világos formában elhangzott, hogy az antifasiszta háborút a Kormány a maga felfogásától nem határolja el, az antifasiszta harc érdemeit követendő példának tartja. Ezt ugyan már inkább én fogalmazom meg így+ (Moraj és derültség a jobb oldalon.)+, de hadd legyek jószándékú és jóhiszemű. (Moraj a jobb oldalon.) Azt viszont szeretném leszögezni, hogy a dolgoknak olyatén beállítása, mintha itt érzelmi elfogultságból+ (Közbeszólás a jobb oldalról: Úgy van!)+, elfogult meglátások alapján, töredékes tények ismeretében valami ide nem illő fölszólalást mondottam volna, ez semmiképp nem helytálló. Nagyon szépek azok a korábban már nem egyszer hallott elvi nyilatkozatok a fajgyűlölet, antiszemitizmus és hasonlók elítéléséről, de egyszer már szerettünk volna - és nemcsak magamról beszélek - tanúi lenni annak, hogy móresre tanítja a Kormány azt, aki zsidózik az újságban, és azt a szerkesztőt, aki ilyennek helyt ad! (Moraj a jobb oldalon.) Ilyet a mai napig nem tapasztaltunk. Amikor Für miniszter úr aggodalmát fejezi ki a haláltáborokat megjárt öreg zsidókért, aki majd az én fölszólalásom keltette hangulattól rémül meg, akkor szeretném megnyugtatni: az az öreg zsidó, az nem ettől rémül meg; ezt igen szívesen hallja, mert akad végre valaki ebben a Házban, aki szót emel azért a fertőzésért, ami itt hónapszám folyik a sajtóban! (Moraj és közbeszólások a jobb oldalon.) Az antiszemita uszításról beszélek. Az az öreg zsidó az antiszemita uszítás megnyilatkozásaitól ijed meg, nem pedig attól, hogy ezt valaki szóvá teszi. Ami pedig az ország jó hírét és a Parlament jó hírét illeti, azt ugyancsak az antiszemita uszítás, illetőleg az ez iránt mutatkozó elnézés, gyakorlat, nem elvi deklarációkban, hanem gyakorlati cselekedetekben, illetve azok elmaradásában mutatkozó elnézés károsítja. Az ország jó hírének nem az antiszemiták leleplezése, hanem az antiszemiták tevékenysége árt. Egyébként nem gondoltam és nem is állítottam azt, hogy a szélsőjobb, amelynek egyébként a fegyvertára korántsem merül ki az antiszemitizmusban, és nem is ez a legfontosabb eszköze, hogy tehát a szélsőjobb abban a helyzetben lehetne, hogy uralomra kerül Magyarországon. Ettől, hála istennek, nem kell tartanunk. Részint azért sem, mert van ebben az országban demokratikus közvélemény, vannak erőteljes ellenzéki pártok is+ (Moraj a jobb oldalon.)+ , de azért sem - ezt is el kell ismernem és örömmel ismerem el -, mert a kormánypártok, hihetőleg, többsége szintén szembeszáll, vagy legalábbis érzelmileg távol áll az effajta uszítástól. Azonban - és ezt akartam hangsúlyozni - nem engedhető meg, hogy bármilyen kisebbség, amely a politikai intézményrendszer küszöbén belül létezik, effajta antiszemita, fajgyűlölő hangulatkeltéseknek eszköze és kolportálója legyen. Márpedig erre éppenséggel tények mutatnak. Ami azt illeti, hogy külföldön is látunk hasonló megnyilatkozásokat, ez szentigaz. De azért szeretnék rámutatni arra a "csekély" különbségre, hogy például az Egyesült Államokban nem volt uralmon fasiszta terrorrendszer, és nem irtottak ki néhány százezer zsidót. Ott tehát egész más akusztikája és optikája van ennek a dolognak. Franciaországban is kétségkívül vannak szélsőjobboldali megnyilatkozások, de az is közismert, hogy a francia kormány tagjai és az államfő maguk vonultak a tüntető menet élén, és ez a tüntető menet nem egy-kétezer fő volt, hanem százezres nagyságrendű. Én igen szeretnék látni egyszer egy olyan MDF-gyűlést, nem a Hősök terén, csak mondjuk, egy ötszáz főt befogadó csarnokban, ahol az MDF vezető politikusai név szerint kipellengérezik azokat az uszítókat, akik az MDF-fel szimpatizáló vagy az MDF- hez közel álló sajtóban tevékenykednek. Ezt szeretném látni! Nem akarom a szót tovább nyújtani+ (Közbeszólások a jobb oldalról: Jobb is!)+ - jobb is, mondják. (Derültség a jobb oldalon.) Köszönöm. Azért egyes megjegyzésekből bizonyos mentalitásra egészen világosan lehet következtetni. (Derültség és közbeszólások a jobb oldalról: Így van!) A miniszteri választ azért nem fogadom el, mert az egész alapbeállítottsága ellenkezik a kérdésben az interpellációban rejlő intencióval, elbagatellizálja az egész ügyet, és olyan színben tünteti fel a szélsőjobb elleni föllépőket, mintha a saját érzelmi elfogultságuknak adnának csupán hangot, mintha ennek az ügynek a magyar belpolitikában nem lenne súlya. Ennek az ügynek, uraim, komoly súlya van, és az ország légkörét messzemenően rontja, ha ezeket a jelenségeket továbbra is elnézően kezelik és eltűrik. Köszönöm. (Taps.)