CSÉPE BÉLA (KDNP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy a társasági adóval kapcsolatban egy-két gondolatot még az általános vita keretében elmondjak. Először is azt, hogy ami körül itt délelőtt tulajdonképpen folyt a vita, a költségvetés helyzete, az ország helyzete, az ország gazdaságának a helyzete, a lakosságnak a helyzete - ebben alapvetően a vállalkozók azok, akik a főszerepet játsszák. Tehát ha valóban hiszünk abban, és hinnünk kell, hogy ez a gazdaság ki fog törni a jelenlegi helyzetéből, akkor a vállalkozók azok, akik ezt ténylegesen és operatívan meg tudják tenni. Akár az állami bevételek szempontjából, akár a lakosság helyzetének a szempontjából nézem, mindenképpen a vállalkozó az, aki végül is magasabb bért fog tudni fizetni - ha tud fizetni - és ezáltal és a vállalkozói nyereség növelése által lesz az államnak is nagyobb adóbevétele és lesz a költségvetésnek is az a kívánt, valamiképpen elérhető egyensúlya, ami még most nincs meg. Ezért én azt mondanám, hogy ebben a komplex csomagban, ami a tisztelt Ház előtt van, a társasági adó az alanyainál fogva a legjelentősebb a jövőt illetően. Természetesen ebben a komplex csomagban most nagyon nehéz bármit módosítani, kezdeményezni, hiszen a meghatározott, a javaslatba hozott adómértékekkel, adószabályokkal van összefüggésben valamiképpen a költségvetés bevételi-kiadási oldala, tehát nem lehet egy területen valahol elindulni és egy jelentős változtatást elérni, hiszen akkor az egésznek az egyensúlya felbomlik. Ezzel alapvetően tisztában vagyunk, de ennek a törvényjavaslatnak a tárgyalásánál én mégis kötelességemnek érzem a tisztelt Ház figyelmét felhívni arra, hogy akkor, amikor a vállalkozásokat, és most ideértve, remélhetőleg már ide lehet érteni a nem magánvállalkozásokat is, tehát amikor ezt én kiemelem, akkor arra szeretném felhívni a tisztelt Ház figyelmét, hogy nagyon sok más szabályozás is érinti a vállalkozók helyzetét. Valószínűleg nem ebben az évben, de a következő év elején a társadalombiztosítási törvények is változni fognak. Nemcsak önmagában a magas társadalombiztosítási járulék a probléma, hanem abban vannak egyéb javaslatok, amelyek a vállalkozókra kihatnak. Tehát ezzel kapcsolatban úgy érzem, kötelességünk erre felhívni a figyelmet, hogy összességében tekintsük mindig a vállalkozót, hogy milyen teher keletkezik a számára, hogy nehogy megnyomorítsuk azt a réteget, amelytől a fejlődés várható. Külön kell szólnom itt is, ahogy tettem a személyi jövedelemadónál, az egyéni vállalkozók helyzetéről, akik - mint ismeretes - zömükben most sem tartoznak a társasági adó hatálya alá, de záros határidőn belül innen mindenképpen át kell helyeződniük a személyi jövedelemadó alá. Itt az a különös helyzet áll elő, hogy a számviteli törvény nyilvánvalóan vonatkozik rájuk. Egy kettős könyvvitel vezetésére kötelezett vállalkozó, egyéni vállalkozó fog adózni a személyi jövedelemadó keretében. Én ezt a problémát már a személyi jövedelemadónál is jeleztem. A jövőt illető kérdés ez, hogy a tisztelt Ház, úgy vélem, előbb-utóbb rá fog kényszerülni ennek a problémának az újragondolására. Konkrétan a társasági adóval kapcsolatban is elfogadjuk azt a törekvést, hogy a kedvezményeket vissza kell szorítani, lehetőleg mérsékelni kell, mert ilyen kiterjedt kedvezményrendszerrel nem lehet tovább élni. Ugyanakkor itt is elmondanám - úgy, mint a személyi jövedelemadónál, azt a véleményemet - hogy ez a törvényjavaslat is egy kicsit megelőlegezi a fejlődést. Én a kedvezmények közül kettőt emelnék ki, az egyik az elmaradott területeken vállalkozók részére biztosított kedvezmény. Én úgy vélem, hogy amennyiben ez - főleg költségvetési összefüggése miatt - nem tartható fenn, gondolkoznunk kell azon, hogy az elmaradt területeken vállalkozók tulajdonképpen óriási feladatot végeznek, tehát valamiképpen az elmaradott területekre majdnem minden velük összefüggésben lévő törvényjavaslatnál kiemelt hangsúlyt kell helyezni. A másik ilyen dolog a magánszemélyekből álló társaságok adókedvezménye. Az világos, hogy akkor, amikor elindulunk a privatizáció útján, ennek a kedvezménynek előbb-utóbb teljesen meg kell szűnnie, hiszen nem lehet az, hogy ha egyszer elérjük azt, hogy átfordul a gazdaság túlsúlya teljesen a privát gazdaságban, akkor ezt a réteget valamiféle kedvezménnyel illessék. Ezt, mint alapállást, én teljesen el tudom fogadni. De ugyanakkor fölteszem a kérdést, hogy vajon most, ebben az évben, a következő évben már elérkezett-e ez az idő, és az a magánszektor, amely valóban örvendetesen fejlődik, nem érdemelne-e meg továbbra is még egy megkülönböztetett támogatást éppen a jövő érdekében. Én a társasági adó általános vitájában ezeket a gondolatokat kívántam elmondani. Még megemlítem azt, hogy még a lezárás előtt módosító javaslatokat nyújtok be, párperc múlva be lesz adva. Ennek egyike éppen az egyéni vállalkozókat érinti, mert van egy olyan szabály, hogy ha valaki a társasági adó hatálya alól kikerül, akkor nyilván egy ilyen elszámolást kell végrehajtania, aminek adókonzekvenciái vannak. Én úgy vélem, hogy ha az egyéni vállalkozókat a jogszabály lényegében kikényszeríti a társasági adó hatálya alól, akkor erre az esetre ennek nem kellene vonatkozni, hiszen ő nem a saját gondolatából fog onnan kikerülni, hanem egy jogszabályi kényszer alapján. Ezt érintően én a magam részéről egy ilyen módosítást fogok beadni. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)