DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKgP 12 tagú képviselőcsoportja): Köszönöm, Elnök Úr, a szót. Tisztelt Ház! A költségvetés tárgyalása lényegében minden parlament életében egy rendkívül jelentős esemény azért, mert annak az országnak az életében egy esélyfelmérést jelent a jövőre vonatkozólag, és egy helyzetfelmérést, értékelést a múltra vonatkozólag. Különösképpen így van ez nálunk, mert hiszen ez a második költségvetése ennek a többpárti Parlamentnek és Kormánynak. Az első költségvetés egy csonka év eredménye volt, tehát semmiképpen sem lehetett teljes. Így tehát lényegében ennek a költségvetésnek az áttekintése a mi esélyünknek, az egész ország esélyének olyan felmérését is jelenti, amely egyben egy történelmi esélyt is jelent. Hiszen ha helyesen mérjük fel az esélyeinket, akkor elő tudjuk segíteni azt az elképzelést, hogy Magyarország egy jól működő piacgazdasággá alakuljon át. Ha ezt az esélyt nem tudjuk helyesen felmérni, akkor pedig a meglévő reformkommunista irányzatokat segítjük olyan módon, ami az országnak további nehézségeket és a felzárkózáshoz további éveket fog jelenteni. Külön kiemelném azt, hogy a Független Kisgazda-, Földmunkás és Polgári Párt megítélése szerint eddig nem sikerült a gazdasági folyamatokat abba az irányba terelni, amelybe szerettük volna. Külön kiemelném, hogy a mi meglátásunk szerint a gazdasági irányzatokra ma még mindig a reformkommunista irányzatok a jellemzőek, egész egyszerűen azért, mert megcéloztuk a piacgazdaságot anélkül, hogy annak alkotóelemei érvényesülését elősegítettük volna, hiszen a piacbővítés helyett még mindig piacszűkítő intézkedések dominálnak, a tőkefelhalmozás helyett tőkeexportőrök vagyunk jelenleg is, voltunk és - úgy tűnik - egy ideig leszünk. Ezen túlmenően nem valósultak meg a műszaki fejlesztéssel kapcsolatos elképzeléseink, a humán fejlesztéssel kapcsolatos elképzeléseink sem és így tovább, és így tovább. Azok a gazdasági kondíciók, amelyek alapján működött ez az ország az állampárt évei alatt - legalábbis ami az állampárt utolsó éveit jelenti -, dominálnak lényegében ma is a lényeges elemeit illetően, ezért a piacgazdaság felé való elmozdulás sokkal lassabb, mint ahogy arra számítani lehetett. Hadd utaljak arra, hogy persze ehhez hozzájárulnak olyan hibás gazdasági szemléletmódok is, mint például a komplex kezelés hiánya - amint arra végeredményben Tardos Márton a felszólalásában utalt, amikor arra hivatkozott, hogy a kereskedelem liberalizálásánál, az import liberalizálásánál lényegében egy olyan hatás következik be, ami az egész iparunkat kiszolgáltatott helyzetbe hozza, aminek az a természetes oka, hogy nem komplex módon kezeljük ezeket a kérdéseket, hiszen nem igazítjuk hozzá áruink védelmét védővámokkal, nem igazítjuk hozzá az exportunkat. Tulajdonképpen az állam kivonul bizonyos területekről, mielőtt a piac oda bevonulhatna és így tovább. Ezt azért említem meg, mert amellett, hogy - a mi megítélésünk és meglátásunk szerint - a gondok, bajok 90%-át az állampárti időszak termelési struktúrája idézte elő, az állampárti gazdálkodással járó torz következmények, de nyilvánvaló, hogy a késedelmeskedéssel mi is hozzátettük a magunk részét. Úgy gondolom, hogy a Kormánynak és a Parlamentnek is az lenne a feladata, hogy ezeket a torzulásokat kiküszöböljék. Legyen szabad nagyon élesen felvetnem, hogy ennek a költségvetésnek a tárgyalása olyan helyzetben kerül sorra, amikor az ország széles tömegei egész egyszerűen elnyomorodnak, ellehetetlenülnek. Ki kell mondani itt, a Parlamentben, hogy igenis széles tömegek kerültek abba a helyzetbe, hogy most a tél kezdetén eldöntsék, hogy ezen a télen fázni kívánnak-e vagy éhezni kívánnak. Ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni a költségvetés megítélésénél, már csak azért sem, mert ezzel a költségvetéssel kapcsolatban számos kifogásunk merül fel elvileg is, szakmailag is és emberileg is. Legyen szabad először az elvi kifogásainkat felhozni. Elvileg rossznak tartjuk ezt a költségvetést azért, mert ez a költségvetés nem a bevételi oldalból indul ki. Nem abból indul ki, hogy egy gazdaság helyzetét reálisan értékelje, és ebből levonja a következtetéseket: vajon ezt a gazdaságot hogy lehetne fejleszteni a jövőt illetően, hanem abból indul ki, hogy mennyi kiadásunk van, ezt méri fel, és ehhez igyekszik a bevételeket hozzáigazítani. Annak érzékeltetésére, hogy ez milyen hibás szemléletmód, hadd utaljak arra, hogy az egyiptomi fáraók ugyanígy gondolkodtak, de ugyanígy gondolkodott minden despota, aki azt nézte meg: mennyi pénzre van szüksége, és ehhez igazította aztán az adóbeszedőit, ennyi adót kell összegyűjteni. A harmadik évezred küszöbén ez nyilvánvalóan elfogadhatatlan megközelítési mód, tehát szakmailag semmiképpen nem tudjuk osztani az előterjesztést. Elvi kifogásaink közé emeljük - bár nem biztos, hogy az elvi kifogások között kellene megemlíteni, de súlyánál fogva olyan jelentősnek tartjuk, ezért itt említjük - a mezőgazdasági támogatási rendszer további rontását. Mi a miniszter úr expozéjának azt az odavetett félmondatát, hogy a mezőgazdaság ugyanazt a támogatást kapja meg, mint 1991-ben - az inflációs hatásra is tekintettel, meg a mezőgazdaság kritikus helyzetére is tekintettel - úgy ítéljük meg, hogy ez a mezőgazdaságnak a kegyelemdöfést fogja megadni. Az agrárágazat tekintetében tehát a Független Kisgazdapárt meglátása szerint nem lehet elfogadni a költségvetési előterjesztést: elfogadhatatlanul alacsonynak tartjuk a Dragon Pál által hivatkozott maximálisan 10% fejlesztést is. Itt nagyságrendekben kell gondolkodni, amikor a mezőgazdasági támogatás kérdését a Parlamentben majd a górcső alá vesszük. Ugyancsak az elvi kifogásaink között kívánjuk megemlíteni a demokratikus ellenzéknek azt a - lényegében 10 éves - követelését, hogy az állami kiadásokat csökkenteni kell. Rendkívül szomorúan vagyunk kénytelenek megállapítani, hogy ma ugyanott tartunk, mint ahol tartott a demokratikus ellenzék évekkel korábban: az állami kiadások nem hogy csökkennének, hanem hihetetlen mértékben növekednek. Hogy ez mennyire így van, elég, ha csak a második kötet nyolcadik fejezetére utalok, amiből egyértelműen kitűnik, hogy az ezzel kapcsolatos kiadások az 1991. évi tervezett 22 milliárdhoz viszonyítva - igaz, hogy csak 11 milliárd teljesítést tesznek ki - 1992-re ez az összeg már a 42 milliárdot is meghaladja. Ha van is abban egy bizonyos tartalékösszeg, és szerepelnek benne új hivatalok költségei is, én úgy gondolom, hogy akkor, amikor a társadalom szempontjából úgy merülnek fel a kérdések, hogy "ki tudom-e fizetni a villanyszámlámat?+, "ki tudom-e fizetni a fűtésszámlámat?+, "az élelmiszeremet meg tudom-e venni?+, "a földemet be tudom-e vetni?+, akkor azt kell mondanom, hogy az ilyen megközelítési módnak szembeötlőnek kell lenni valamennyi képviselőtársam számára, mert - ismétlem - a kisember szempontjából úgy merül fel a kérdés, hogy éhen haljak-e vagy megfagyjak-e+ Feltétlenül rendkívül kemény kézzel kell tehát hozzányúlnunk az állami bürokrácia megfékezéséhez, és itt kell az államhatalmi ágak megoszlása elvének érvényesülnie, annak az elvnek, hogy a Parlament áll a hierarchia csúcsán: ha a kormányzat megfeledkezik a kötelezettségeiről, akkor a Parlamentnek kell figyelmeztetnie a Kormányt arra, hogy mire irányulnak a kötelezettségei. Egész egyszerűen arra irányulnak, hogy a kisemberek terheit tovább növelni nem lehet, a költségvetésnek tehát egészen más utakat kell keresnie a kibontakozáshoz, nem azt a megoldást, hogy adókkal és egyéb terhek növelésével megint a kisemberek vállaira rakja valamennyi elképzése meghiúsulásának gazdasági következményeit. Ebben a körben a Független Kisgazdapárt igen drasztikus előterjesztéseket fog tenni, mert a pazarlás megállítására mindent el kell követnünk. Kimondom egyenesen: ez a költségvetés - pazarló költségvetés. Nem fogadom el Kupa Mihály miniszter úr expozéjának azt a könnyed megjegyzését, miszerint nem igaz az, hogy ez a Kormány minden idők legköltekezőbb kormánya lenne. Önmagában az a tény, hogy szükségesnek tartotta expozéjába ezt a mondatot fölvenni, már bizonyítja, hogy ez a Kormány valóban messze költekezőbb, mint amilyennek lennie kellene. Hogy ez mennyire így van? Hadd utaljak arra, hogy például ma, amikor a pedagógusoktól kezdve a gyerekekig, a mozgássérültektől kezdve a bányászokig rakományszerűen érkeznek a felhívások, hogy csak ennyi pénz kellene, csak annyi pénz kellene, mert működésképtelenné válnak, nem tudnak enni, nem tudnak fűteni, nem tudnak világítani. Ha kívánják és megengedik, én egy alkalommal nagyon szívesen ismertetném részleteiben is ezeket a hozzánk érkező beadványokat, mert sajnos, a házszabályaink nem teszik lehetővé, hogy én ezeket most felolvassa. Mégis, arra kell utalnom, hogy amikor szinte filléreket kérnek társadalmi szervezetek azért, hogy fenn tudjanak maradni, vagy a mozgássérülteknek fillérekből meg lehetne oldani a kiadásait, akkor igenis, szemet szúr nekem, és ki kell mondanom: az a reprezentáció, amely ebben a költségvetésben szerepel, egy elfogadhatatlan tétel. Én elő fogom terjeszteni az állami reprezentáció átmenetileg való teljes kiiktatásának a módosító indítványát+ (Zaj. - Derültség.) Ha egy ország olyan helyzetben van, hogy a nyugdíjasai nem tudják + (közbeszólások) +, hogy a telet hogy fogják átvészelni, akkor, igenis, szembe kell állítani az állami reprezentációval. Igaza volt Eörsi Mátyásnak, amikor hivatkozott arra, hogy a büntetésvégrehajtás is 3 millió forint reprezentációs költséget ír elő magának+ Hát, elnézést kérek: az Igazságügyi Minisztérium is előírt 3,3 millió forint reprezentációt a saját számára és így tovább - csillagászati összegeket tesznek ki ezek, hogyha összeadjuk. (Közbeszólások a jobb oldalról. - Zaj. - Közbeszólások középen.) Legyen szabad mindjárt rátérnem arra - hogy azok a képviselőtársaim, akik hangoskodnak ahelyett, hogy gondolkodnának+(derültség -közbeszólások középről) + most ismét tudjanak tovább hangoskodni, tudniillik meg kell hogy mondjam: a Parlament is pazarol, de pazarlást látok a költségvetésnek a pártokra vonatkozó részében + (Nagy zaj. - Közbeszólások középről) + Miután + (Folyamatos zaj, közbeszólások. - Az elnök csenget.) + Miután egyes képviselők úgy gondolják, hogy a sötétből névtelenül bekiabálva tudnak a leginkább a parlamenti munkában eredményesen részt venni, azoknak fölhívnám a figyelmét, hogy az Agrárszövetség például 45 millió forintot kap egyetlenegy képviselőjére. Hát ezt hasonlítsák össze a nyugdíjasok lehetőségeivel! De legyen szabad azt is fölvetnem, hogy például a Televízió költségvetése, ha jól sejtem, 10 milliárd forint igénnyel jelentkezik a költségvetésben. Kérem, nem tudom, hogy az igen tisztelt képviselőtársaim közül ki kívánja az agg bolsevikoknak azt a fizetését tovább finanszírozni+ (Derültség.) +, ami 60 ezertől 340 ezer forintig terjedő havi összegeket tesz ki, és csupán azért kapják, hogy ne rendezzenek, ne járjanak be a Televízióba, hogy ne okozzanak további károkat+ (Derültség.) Én úgy gondolom, ezt az összeget egy kicsit sokallhatjuk arra, hogy mondjuk, Torgyán Józsefet szidják, vagy megakadályozzák, hogy a Televizió környékére is bekerüljünk + (Derültség. - Élénkség, mozgás a Kisgazdapárt padsoraiban.) Én tehát ezeknek az állami+ (Dr. Mizsei Béla közbeszól.) Kérném szépen, úgy látszik, Mizsei képviselő úrra is rájött a szokásos órája + (derültség)+, amikor ordítozni kezd, de én úgy gondolom, hogy jó lenne, ha amíg én beszélek, csendben maradna, és utána kezdene ordítozni - mind a ketten jobban járnánk vele+ (Élénkség, mozgás folyamatos zaj - néhol derültség - a Kisgazdapárt padsoraiban. Többen közbeszólnak, de a közbeszólások tartalma a zajban kivehetetlen.) Legyen szabad ráutalnom arra, hogy ugyancsak ennek a költségvetésnek+ (Folyamatos mozgás, élénkség, zaj a Kisgazdapárt padsoraiban. Oláh Sándor az elnök felé fordulva élénken gesztikulál. - A nem csituló zaj miatt az elnök csenget.) Kérném szépen, Oláh képviselő úr a figyelmeztetését kéri - nyilván nem a közbeordítozónak, hanem a beszélőnek, hogy hagyja abba, amikor ők ordítoznak+ (Általános derültség. - Zaj a Kisgazdapárt soraiban.) Ennek is van logikája, kérem, de legyen szabad mégiscsak folytatnom a felszólalásomat. Tehát én úgy gondolom, hogy a költségvetésnek azok a pazarló tételei, amelyek egyrészt a már felhívott részekben nyilvánulnak meg, másrészt pedig a költségvetés tételeinek abban a hiányosságában, hogy például a túlelosztás fogalmát éppen ennek a költségvetésnek az ismerete következtében a mi közgazdászaink kidolgozták, ami a bérkeretnek egy olyan mérvű beiktatását jelenti a költségvetésbe, amely teljesen indokolatlanul magas béreket tartalékol arra, hogy azokból bizonyos más kifizetések legyenek eszközölhetők. Úgy gondolom, hogy ezekkel feltétlenül tenni kell valamit, mert elfogadhatatlan az, hogy a költségvetésnek ezek a pazarló részei fennmaradjanak. Ebben a körben kell rámutatnom még arra, hogy sajnos, amíg ezen a területen ilyen pazarló a költségvetés, ugyanakkor a piacgazdaságot az egyéni vállalkozással való elősegítés kérdésében már sokkal szűkmarkúbb, és aránytalan különbséget tesz az egyéni vállalkozó és a kollektív vállalkozás között az egyéni vállalkozó terhére. Itt kiemelném a társadalmi önszerveződés támogatása címszó alatti részét a költségvetésnek, ahol is a költségvetés a magános részére - az ipari tanulók képzésének a támogatását rejti ez a címszó maga mögött -, 1000 forint/főt, tehát évi 12 000 forintot állapít meg. Ugyanez már a vállalat szintjén két részre bomlik. Ad egyrészt egy elméleti oktatási támogatást, 39 000 forintot/főként, és ad egy gyakorlati oktatást, 37 000 forintot, tehát összesen 76 000 forintot ad tanulónként, amíg a magános esetében ugyanez az összeg 12 000 forint. Úgy gondolom, hogy ez egyértelműen jelzi a költségvetésnek a helytelen kiindulópontját. Igen lényegesnek tartom a szakmai kifogások vonatkozásában megemlíteni a törvénynek azt a hibáját, hogy egyrészt a törvény pontosan megtervezett, rendkívül precízen körülírt pénzügyi folyamatokat ír elő egyik oldalról, másik oldalról viszont ugyanakkor olyan szabadkezet ad a Kormánynak a költségvetési tételek átcsoportosítása, illetőleg a költségek növelése tekintetében, ami mindenfajta jogállamban - és ez független attól, hogy egy éve jogállam egy ország vagy 100 éve - megengedhetetlen. Itt utalnék arra, hogy a költségvetési javaslat 26. szakasza akár egymilliárd forintot is lehetővé tesz ily módon a kormányzat részére többletköltségként a saját gondolatkörében felhasználni, és miután ez az egész költségvetési tartalékunk 10%-át emészti fel, nem kell arra utalnom, hogy ez mennyire megengedhetetlen, és ebben a körben mindenképpen tenni kell valamit. Tekintettel arra, hogy 2 perc 20 másodperccel túlléptem a lehetséges időt, jelzem, hogy a frakcióm tagjai a további részleteket illetően a Kisgazdapárt álláspontját elő fogják adni. Kérem, a beadott és beadandó módosító indítványainkat tekintsék át, mert a Független Kisgazdapártnak az az álláspontja, hogy a költségvetési javaslat a jelenlegi formájában elfogadhatatlan. Arra nemmel szavaznánk, csak abban az esetben tudnánk elképzelni a költségvetési javaslat elfogadását, hogyha a módosító javaslatok elfogadásával, amelyeket mi magunk is előterjesztünk, az említett körben és azt meghaladó részében is a Parlament elfogadná, és egy sokkal inkább a lakosság gondjaira érzékeny költségvetést lehetne elfogadni, mint az előterjesztett, amelynek elutasítását kérjük. Köszönöm a türelmüket.