KOVÁCS LÁSZLÓ (FKgP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelettel bejelentem, hogy Kocsenda Antal képviselőtársam, aki hivatalosan van távol a külügyi bizottsággal, kért meg engem, hogy beszédjét olvassam fel. Erre kérek engedélyt. Tisztelt Országgyűlés! Hosszú vajúdás után fekszik előttünk ez a törvényjavaslat, amely horderejénél fogva legalább olyan jelentőségű, mint az elévülésre vonatkozó törvényjavaslat volt, amely történelmi jellegű és ha késve is, de megszületett. A törvény megszületése tiszta vizet öntött a pohárba. Azok az ellenzéki pártok, amelyek választási demagógiával harsányan szédítették választóikat a felelősségre vonással, a tavaszi nagytakarítással, a gazdasági elszámoltatással, sőt, volt olyan párt is, amely agyagba akarta döngölni a kommunistákat, nem szavaznak meg olyan felelősségre vonást szolgáló történyt, amely a büntetés kiszabásánál szinte korlátlan mérséklésre ad lehetőséget a bíróságnak. Most, amikor a III/III-as besúgó hálózat volt dicstelen szereplőiről szóló törvényjavaslatról kell döntenünk, legalább olyan súlyú felelősség terhel minket, mint a büntető törvénykönyv elévülésre vonatkozó passzusának a módosításakor. Mindkét törvényjavaslat felborzolta bizonyos körök kedélyállapotát, de nyilvánvalóan mindenki a saját érdekei szemszögéből közelíti meg ezt a problémát. A törvényjavaslat a besúgó hálózat állományába tartozó személyek magatartását, tevékenységét nem büntetőjogi szempontból vizsgálja, hanem mint elmarasztalható emberi magatartást ítéli meg abból a nézőpontból, hogy a besúgó rendelkezik-e olyan erkölcsi normával, erkölcsi szinttel, amely meghatározott munkakörök betöltéséhez elengedhetetlenül szükséges. S ez az a minimum, amellyel tartozunk a társadalomnak. Megítélésem szerint a besúgóhálózatba tartozó embercsoport a társadalom erkölcsi betegségének a kórokozója. Mert egy kommunista párttagról a környezete tudja, hogy elkötelezett ember, s előtte mit és mennyit lehet mondani. De a besúgó, aki nem volt párttag, akiről nem tudta a környezete, hogy sunyi és alattomos, hanem behízelgő modorral bizalmat ébresztve sokszor provokálva késztetett embereket olyan meggondolatlan nyilatkozatokra, amelyek alapján internálótábor, börtön vagy akasztófa volt a következmény. A besúgókkal szemben nem működtek az emberek természetes védekező reflexei, kiszolgáltatott áldozatok voltak. Itt szabad legyen idéznem Szolzsenyicint, s az idézet a következőképpen szól: "Amikor a letartóztatottat a kihallgatást végző tiszt elé vezették, az tiltakozott a letartóztatás ellen, és kérdezte, hogy mivel gyanúsítják. A tiszt az ablakhoz lépve az utcán közelekdő nagy tömeg emberre mutatott, és kérdezte a letartóztatottól: látja azt a sok embert? A letartóztatott azt felelte: Látom. A tiszt így válaszolt: ha látja őket, ők a gyanúsítottak. Aki ide bekerül, az már vádlott." A minőségi különbséghez, hogy valaki gyanúsított vagy vádlott legyen, csak egy besúgó kellett, s ezért a besúgó torz jellemű és torz pszichikai alkat, akivel szemben a társadalmat védeni kell. S ez a minimum, hogy a jellemi fogyatékosok ne tölthessenek be társadalmi tisztségeket és olyan munkaköröket, amelyek határozott, szilárd erkölcsi tartást követelnek. Mert ezek az emberek lesznek a korrumpálhatóak, s fognak az első kísértésre elbukni. Ezek az alkatok alkalmasak arra, hogy sárba tiporjanak alkotmányt, törvényességet, jogot, akik mindig készek arra, hogy másokat feláldozzanak egyéni érdekeik oltárán. Ezért a pszichikailag károsodott emberek mozgásterét a társadalmon belül olyan határok közé kell szorítani, amely határokon belül nem tudnak embertársaiknak kárt okozni. E törvényjavaslat kapcsán arról kell döntenünk, hogy meg kívánjuk-e védeni a társadalmat a fertőző gócoktól, törekszünk-e arra, hogy a társadalom egy magasabb erkölcsi szintre emelkedhessen, vagy mindezek felett szemet hunyva, mintegy cinikus kacsintással ösztönözzük és bátorítjuk őket, hogy napjainkban is érzékelhető demagógiát, gátlástalan, gyengeelméjű, politikai akarnokokat, mert ez is erkölcsi kategória. Ezért a törvényjavaslatot a szigorító módosításokkal és indítványokkal ajánlom elfogadásra. Köszönöm. (Taps.)