DR. GÉCZI JÓZSEF (MSZP): Elnézést, hogy kicsit személyesen kezdem: különleges helyzetbe hoztak önök engem ezzel a kivételes törvénnyel. Ugyanis a 80-as években végig azt képviseltem, hogy az ágazati szakszervezeteket radikálisan meg kell újítani, és ha úgy tetszik, az egész szerveződést szinte, ha úgy lehet, elölről kell kezdeni, hiszen a tagságnak a szakszervezeteket újra el kell foglalnia. Ezek a folyamatok "halványan" megkezdődtek a 70-es években, de nyilván áttörés a rendszerváltásig nem következhetett be. A rendszerváltás viszont azért hozott egészen más szituációt, mert a rendszerváltás pillanatában a pártállam a régi szakszervezetek fölül eltűnik, eltűnik mellőle az állampárt az üzemekben, és ott marad magára ez a szakszervezeti struktúra, ami most már sokkal kevésbé - lehet, hogy valamennyire ellen tud állni, lehet, hogy ebben önöknek igazuk van, vagy Mile képviselőtársamnak -, tehát lehet, hogy valamennyire ellen tud állni a változásoknak, hiszen minden bürokratikus szervezet ellen tud állni, és a szakszervezetek évszázadok óta hatékony és kiterjedt bürokráciával dolgoznak, de igenis, döntő akadálya annak, hogy ezekben a szakszervezetekben a megújulás elkezdődjön, végbemenjen - nincsen. Egy döntő akadálya van: a vállalatok jogi viszonyainak a rendezetlensége és az ottani helyzet jogi szabályozatlansága, amiben viszont a Parlament tehetne a legtöbbet. Ezért tehát egy olyan pozícióba keveredtünk - ha úgy tetszik, az önök törvénye miatt -, mintha mi védenénk az ágazati szakszervezeteket a munkástanácsok és a Liga ellenében, holott azt is azért elmondtuk itt +