DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr, értem ezt a megjegyzését, már ami a "harmadszor"-t illeti, de emlékeztetni szeretném, hogy Mile képviselőtársam, ha úgy tetszik, megszólított - tehát, ha szabad azt mondani, kettős minőségben is szót kérhetek most. Ezt kérem beszámítani. Szerettem volna azt mondani Mile képviselőtársamnak: hogy mi demokratikus ebben az ügyben, azon, azt hiszem, lehet vitatkozni. A mi felfogásunk szerint demokratikusabbnak ígérkezne, ha az érintettek tárgyalások útján megállapodnának egymással, semmint hogy a Parlament törvényhozási úton beleavatkozzon a szakszervezetek viszonyai közé. De hát, ez a dolog már eldőlt, illetőleg a Parlament öt pártja eldöntötte, amikor a most módosításra kerülő törvényt megszavazta. De amit igazán mondani szerettem volna, az az "osztogatás" meg "Róbert bácsi". Szeretném felhívni a tisztelt Országgyűlés figyelmét, hogy ez a "róbertbácsiskodás" tulajdonképpen úgy történt volna, hogy a szakszervezetek leültek, és mindenki az általa bemondott taglétszám arányában kapott volna a szakszervezeti vagyonból, amit, azt hiszem, igazán nem lehet "róbertbácsis" megoldásnak minősíteni. Olyan szakszervezeti tagsági arányban, amit mindenki bemondott, tehát kölcsönösen, konszenzus alapján elfogadják azokat a létszámokat, amelyeket az egyes konföderációk mondtak. Én úgy gondolom, ez egy elég tisztességes megoldást és nem valami osztogatást jelentett volna. Köszönöm szépen.