DR. KAPRONCZAY JÓZSEF (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Szeretném előrebocsátani, hogy a felszólalásomban a két törvénytervezettel kapcsolatosan felmerülő néhány nagyon is hétköznapi gyakorlati kérdéssel, problémával szeretnék foglalkozni, és választókerületem jellegéből fakadóan, még ezt is szeretném az előbbiekhez hozzátenni, mondandóim lényege nyilvánvalóan elsősorban a mezőgazdasági termelőszövetkezetekre vonatkoznak, azokkal kapcsolatosak. Felszólalásomat annak a ténynek az ismertetésével szeretném kezdeni, ami arra indított, hogy ebben a vitában szót kérjek. Választókerületemből több mai termelőszövetkezeti tag, állampolgár keresett meg azzal a panasszal, hogy a termelőszövetkezet már hónapokkal ezelőtt elkészített nyilatkozatot íratott alá a tagjaival. Ebben a tag kötelezettséget vállal arra, hogy termőföldjét még tíz évig a termelőszövetkezet közös használatában hagyja. Egyébként ilyen nyilatkozatnak a másolatával rendelkezem, itt van a kezemben. A közös használatú földekért fizetett földjáradékot a törvénytervezet szerint haszonbér fogja felváltani, melynek mértékét majd az új szövetkezeti közgyűlés határozza meg. Ilyen tartalmú nyilatkozattal a tag biankókötelezettséget vállal a jövőbeni ellenérték ismerete nélkül. A nyilatkozat aláírásának indokai, azt hiszem, hogy nem kétségesek. Az aprófalvas vidékeken élők számára ma még az egyetlen munkalehetőséget a termelőszövetkezet nyújtja. Ennek elvesztése a legtöbbjük számára a biztos munkanélküliséggel egyenlő. Tisztázandónak tartom, hogy az ilyenfajta nyilatkozat egyáltalán érvényesnek tekinthető-e, és ilyen módon beletartozik-e a szerződéseknek abba a körébe, amelyeket a szövetkezeti törvényjavaslat 6. §-ának (1) bekezdése alapján az alakuló közgyűlés jóváhagyhat, illetőleg ellenkező esetben a jóváhagyást megtagadhatja. Ez azonban az ügynek csupán a jogi oldala. Attól tartok, hogy azok az egyszerű emberek, akik megfélemlítettségükben a nyilatkozatot aláírták, meg vannak győződve annak érvényességéről is. Lehet, hogy ezért eszükbe sem fog jutni az alakuló közgyűlésen vagy más fórumon az egész ügy jogosságát, joghatását megkérdőjelezni vagy megemlíteni. Úgy vélem, az általam eddig elmondottak alapján talán érthető, hogy én inkább azokhoz csatlakozom, akik a törvényjavaslat egyes pontjait túl liberálisnak ítélik a manipulálhatóság veszélye miatt. Mondom ezt annak fenntartásával, hogy a tervezet alapvetően liberális szellemével egyetértek, de szívesen látnék néhány további garanciális rendelkezést, főként az átmenetről szóló törvényjavaslatban, például: Az átalakulási törvénytervezet szerint az új rendszerre való áttérés megfelelő előkészítése a szövetkezet jelenlegi vezetésének a feladata. E körbe tartozik a vagyonnevesítés helyi szempontjainak kidolgozásától az új tisztségviselők megválasztásáig minden stratégiai fontosságú kérdés. Az áttérést a tervezet szerint a szövetkezet ellenőrző bizottsága hivatott figyelemmel kísérni. A tagság érdekeit védő, tájékozódásukat elősegítő pontosításnak tartanám, ha a tervezet egyértelműen leszögezné: Javaslatait a szövetkezet vezetősége az ellenőrző bizottság véleményével együtt mindenképpen írásban legyen köteles a tagság tudomására hozni. Egy másik konkrét javaslat: A termőföldnek a különböző tulajdonú földalapok céljaira történő elkülönítésével kapcsolatos feladatok ellenőrzésére a helyi érdekegyeztető fórum létrehozása ne csak lehetőség, hanem kötelezettség legyen. Csak ebben az esetben nyílik ugyanis mind a szövetkezet, mind a fórum számára jogorvoslati lehetőség, melynek során a Kárrendezési Hivatal, végső soron pedig a bíróság dönt a szövetkezet által készített tervezet jogszerű vagy törvénysértő voltáról. Az átalakulási törvénytervezet néhány rendelkezése érinti az erdők, legelők tulajdonának, használatának a kérdését. Egyfelől a termőföld kijelölése során az erdő és a legelő egy tagban kell, hogy maradjon, másrészt a tagok tulajdonába került erdőben osztatlan, közös gazdálkodást kell folytatni. Számomra nem elég meggyőző, hogy a tervezet mindent megtesz annak érdekében, hogy a régi közbirtokosságok bevált és erőszakkal megszüntetett intézményét ugyanolyan hatékonysággal működő új közösségek váltsák fel. Ehhez e kérdés áttekinthetőbb, egyértelmű és átfogó rendezését tartanám indokoltnak. Tisztelt Ház! A jogi személy tagságának problematikája valószínűleg még nagy vitákat fog kiváltani, ezért e helyütt csak jelezni szeretném: a működő szövetkezetek egy részének égető szüksége van pótlólagos tőkebevitelre. Véleményem szerint e kérdésben helyezkedjünk a szövetkezeti autonómia alapjára, és engedjük, hogy a közgyűlés az alapszabályon keresztül céljait és adottságait figyelembe véve maga dönt-hessen e tárgyban a korlátozásokról. Ez lehet a jogi személy tagságának kizárása éppúgy, mint részesedése mértékének limitálása, mivel a szövetkezeti törvényjavaslat egyik rendelkezés alapszabályba foglalását sem tiltja. Az átmeneti szabályokról szóló javaslat több rendelkezése aktív magatartást kíván meg az érintettektől. Például: a tagság visszanyeréséhez bejelentést, volt tag vagyonnevesítéséhez igénybejelentést, szakcsoporti tag vételi szándékának bejelentését, és még sorolhatnám. Az egyébként elég rövid határidők elmulasztása jogvesztéssel jár. Ezen túlmenően könynyen beláthatjuk, hogy az átalakulási folyamat során az új rendszer kialakításába csak azoknak lesz érdemi beleszólásuk, akik az idevonatkozó szabályokat legalábbis alapjaikban ismerik. Elhangzott már, hogy a szövetkezeti törvény megalkotását nem kíséri fontosságának megfelelő közérdeklődés, holott a szövetkezeti tagság létszáma milliós nagyságrendű. Meg kell találni a módját, hogy az új szövetkezeti törvény és az átmenet szabályai közérthető, népszerű formában a médiák, az érdekképviseleti szervek és minden lehetséges fórum megragadásával minden érdekelt számára hozzáférhetővé váljanak. Ellenkező esetben hiába bástyázzuk körül garanciális jogokkal, azokkal éppen azok nem tudnak élni, akiknek érdekében azokat megalkottuk. Végül egy egészen gyakorlati kérdés. Az átalakulási törvénytervezet számos feladatot ró a földhivatalokra. Köztudott, hogy a földhivatali szervezet sajnos igen gyakran nagyon mostoha személyi és tárgyi feltételek között végzi a munkáját. Nem kívánok általánosítani, de ismert, hogy sok helyen eddig is elég hosszan kellett várakozni az ingatlan-nyilvántartásokkal kapcsolatosan a földhivatalokat megrohanó áradatról, a hosszú sorokról, a várakozásról már elég sötét képet alkothattunk. A szövetkezetek átalakulásával kapcsolatos feladatok végrehajtásához a hivatali szervezet további megerősítése szükséges. Ezt nemcsak a két kiemelt feladatkör, a kárpótlás és a szövetkezeti átalakulás indokolja. Jogrendszerünkben a telekkönyv - mint közhitelű nyilvántartás - szakszerű, naprakész vezetéséhez valamennyiünknek nyomós érdeke fűződik. Nem volna tartható állapot, ha a kampánymunkák miatt az egyéb, hagyományos ingatlannyilvántartási ügyek intézése szenvedne csorbát. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)