TartalomElõzõKövetkezõ

DR. LOTZ KÁROLY (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót, és elnézést, hogy ilyen késõn egypár gondolatot szeretnék ezzel kapcsolatban elmondani. Megjegyezném, hogy a közelmúltban megjelent Franciaországban a Nemzedékek közötti szerzõdés címû könyv a társadalombiztosítás, ezen belül a nyugdíjrendszer átalakításáról, az ezzel kkapcsolatos problémákról. Az elõszót Michel Rocard, akkori miniszterelnök írta. Muszáj ebbõl egy mondatot idézni: "Teljes meggyõzõdéssel állíthatom, hogy azok, akik a rövid távú elõnyökre kacsingatva tagadják a probléma - mármint a nyugdíjrendszer problémájának - létezését, és azt mondják, nem kell tenni semmit, azok a nemzedékek közötti háborút készítik elõ.+ Tisztelt Képviselõtársak! Az elmúlt napokban-hetekben módom volt bel- és külföldön errõl a valóban nemzedékeket érintõ, egyúttal a nemzetgazdaságot alapvetõen befolyásoló témáról közgazdászokkal beszélgetni - legutóbb a múlt héten az Európa Tanács közgyûlésén, az OECD, a 24 legfejlettebb ország gazdasági szervezetének vezetõivel. Mint ismeretes, õk a közelmúltban tették közzé nagy jelentõségû országtanulmányukat Magyarországról, ahol ennek a témának különös jelentõséget, különös teret szenteltek. Ezeket a tárgyalásokat és egészen jelentõs szakirodalmat figyelembe véve, néhány általános, inkább közgazdasági jellegû gondolatot, szempontot szeretnék levonni ebbõl a témából, elfogadva Surján miniszter úrnak a múltkor vitára provokáló felhívását. E kérdések, elvek nagy része megjelenik ugyan az elõterjesztésben, de gyakran rendkívül szétszórtan, bizonytalanul, esetenként összefüggéseibõl kiemelve, és nem kis részben hiányosan. Megjegyzem, hogy ma délelõtt került kezembe a szociális és egészségügyi bizottságnak egy módosító javaslat csomagtervezete, amelyben lényegbe vágó és a korszerû társadalombiztosítás felé mutató, és külföldi megbeszéléseimmel elég erõsen egybevágó javaslatsorozat került kidolgozásra, és ezt nagy örömmel nyugtáztam. Nem tudom, hogy ez mennyire tekinthetõ véglegesnek. Mindenekelõtt az elvek között elsõ helyen említeném a pénzügyi stabilitásnak a kérdését. Valamennyi szakirodalom és valamennyi tárgyaló partner alapvetõen hangsúlyozza - és ezt nekünk nagyon komolyan figyelembe kell venni -, hogy a makrogazdaságot egy ilyen nagy rendszer, egy rosszul kialakított nagy rendszer nem veszélyeztetheti. Tehát úgy kell kialakítani ezt a hatalmas tételt, amely a költségvetésben is attól függ, hogy milyen rendszer keretében mûködik; minden fejlett nemzetgazdaságban kiemelten kezelik. Valamennyi nemzetközi és hazai elõrejelzés szerint, a TB nálunk már rövid távon is finanszírozhatatlan. A jelenlegi állapotot elõrevetítve három-négy év múlva deficitessé válik, és a kedvezõtlen demográfiai helyzet folytán csak a járulékok jelentõs emelésével és/vagy a juttatások csökkentésével lehet valahogy szinten tartani, ez pedig semmiképpen nem kívánatos. Hozzá kell tenni, hogy a gazdaság privatizálásával párhuzamosan erõsen megnõ a valószínûsége, hogy a járulékfizetési hajlandóság erõsen le fog csökkenni. A második ilyen összefüggés, ami ehhez szorosan kapcsolható, a közismert, ma már 40 milliárdot kitevõ járulékfizetési elmaradás. Ez egyszerûen tarthatatlan. Nemzetközileg megrendítõ ez a jelenlegi állapot, és itt a gazdasági és kormányszakemberek tudják, hogy a közelmúltban ez milyen súlyos gondokat okozott bizonyos szervezetekkel való tárgyalások során az ország finanszírozhatósága szempontjából. Ez alapvetõ, stabilitást befolyásoló tényezõ, e tekintetben a koncepció rendkívül óvatos. Erre a kintlevõségre a legrászorultabbaknak szüksége van. Nyilvánvalóan nem a TB feladata a behajtás, ez állami feladat, de ezt azonnali bírósági útra tereléssel, behajtással feltétlenül meg kell erõsíteni. Franciaországban a csõdeljárásnál - és ez egy kicsit tanulság lehet nekünk is a mostani csõdeljárásnál - elsõ helyen van a kielégítési sorrendben, hiszen ez az alapvetõ, majd utána a büntetõeljárás, és a nyolc napon belüli végrehajtás következik. Ebben az esetben nem lehet ennek az országnak tovább tartani ezt a - hogy így mondjam - laza magatartást. Ezzel azokat büntetjük, akik a legjobban rászorulnak. Következõ szempont a vállalkozásoknak, és ezen belül elsõsorban a kisvállalkozásoknak az ösztönzése. Nem véletlen, hogy mindenütt a nemzetközi porondon rendkívül óvatosan kezelik, és ma már sehol nem emelik, hanem lehetõség szerint csökkentik a hozzájárulást. Meg kell mondani, hogy a TB- hozzájárulásnak ez a magas szintje egy olyan nominálbér feltornázott szintet jelent, egy olyan inflációgerjesztést jelent, és egy olyan kisvállalkozás- ellenes, tehát a bérigényes tevékenység-ellenes magatartásra ösztönöz, amely semmiképp nem engedhetõ meg. Magyarországon ez a 43 plusz 10%, valamint a hozzájáruló más alapból, de mégiscsak vállalati terhet jelentõ 6%, ez most már egy 60% körüli olyan csúcsot ér el, amely megöli a vállalkozásokat, leállítja a gazdaság, a privatizáció motorját, így végsõ soron csökkenti a TB alapját, azaz végül is önmaga ellen fordul. A koncepció ebben kissé rövidlátó. Nagyon távolivá, esetlegessé teszi, és valamikor azt hiszem, csak 2000 felé tudja elképzelni ennek a csökkentését. Ezzel szemben feltétlenül egy olyan koncepcióra lenne szükség, amely meghatározott, elõre meghirdetett módon megpróbálja ennek a csökkentését minél elõbb számításba venni. Egyes nemzetközi szervezetek - itt sokak elõtt ismeretes - lehet, hogy irreálisan, de 1992-re feltétlenül egy hárompontos csökkentést javasolna a l43%-ból. A következõ szempont, ami elkerülhetetlen, illetve még ezzzel összefügg, hogy felvethetõ ennek a bizonyos rövid betegszabadságnak az intézménye. Ezzel foglalkozik ugyan a koncepció. Meggondolandó, hogy amennyiben a TB-járulék csökkentésérõl gondolkodunk, akkor ennek mintegy ellentételeként valóban ez a rövid betegszabadság intézménye bevezethetõ vagy nem. A koncepcióban ezt mindenképpen világosabban kellene kifejteni. A következõ ilyen elv az igazság és a méltányosság elve, amit mindenütt ezekkel a szavakkal illetnek. Ezzel foglalkozik a koncepció, de úgy érzem, nem elég következetesen és nem elég világosan. A generációk között ne legyenek lényegesen eltérõ terhek! A teherviselés méltányos legyen. Sajnos nem lehet mérni, hogy az elõzõ generációk terhe mekkora volt, mennyit áldoztak rá elõdeink. Mindenképpen következetesen védelmet és biztonságot kell nyújtani a valóban rászorultaknak és a munkanélkülieknek. Ehhez számos javaslat, ötlet van benne, úgy tûnik, új, igazságosabb, hatékonyabb és finanszírozható, áttekinthetõ alapokra kell helyezni az idõsek szociális ellátásának rendszerét, elválasztva a társadalombiztosítástól és közelebb hozva a költségvetéshez. Ez semmiképpen sincs még megnyugtatóan kidolgozva a koncepcióban. A méltányossághoz tartozik természetesen a nyugdíjak indexálásának a kérdése, a fogyasztói árindexhez vagy az aktív lakosság nettó bérnövekedéséhez kapcsolva következetes indexálásra van szükség. Ez utóbbi látszik sokkal inkább reálisnak, tehát az aktív lakosság nettó bérnövekedését kellene figyelembe venni. Végül a méltányosság elvén belül szeretném jelezni a kötelezõ társadalombiztosításba befogadott nyugdíjak maximálásának, az úgynevezett plafonnak a kérdését. Nem világos sem a bevezetés ideje, sem a plafonnak a mértéke, ezt mindenképpen tisztázni kell a koncepcióban. Eljutottam talán a legnehezebb kérdéshez, és ez a nyugdíjkorhatárnak az emelése. Rendkívül nehéz ügy. Úgy tûnik, hogy elõbb-utóbb valamilyen formában ez elkerülhetetlen, az is valószínû, hogy elõbb. Olyan mértékû teher nehezedik pillanatnyilag a társadalombiztosításra, amely - ha szabad ezt mondani - ezt a világviszonylatban is alacsony korhatárt nem nagyon tudja sokáig megengedni. Egy valamit azonban szeretnék itt nagyon hangsúlyozni. A koncepció ugyan említi azt a szót, hogy rugalmasság, hogy világszerte mindenütt erre helyezik ma a fõ hangsúlyt, mégpedig nem nyugdíjkorhatárról, hanem nyugdíjkor centrumról beszélnek. Azaz egy olyan többéves rugalmassági tényezõt fogalmaznak meg, amennyiben X a nyugdíjbavonulásnak az éve, általában plusz- mínusz két-három évet lehet a nyugdíjbavonulás periódusánál figyelembe venni. Azaz, hogyha három évet veszünk, akkor ez a plusz-mínusz három év egy hatéves, meglehetõsen hosszú periódust tesz lehetõvé. Akik egészségi vagy egyéb okokból korábban mennek nyugdíjba, megtehetik. Természetesen bizonyos ösztönzési skála lép életbe a késõbbi korban a nyugdíjba menõk, az úgynevezett túldolgozók érdekében. Ennek az elvnek az alkalmazása, tehát a koncentrum elv alkalmazása lényegesen megkönnyíti a választást, és fokozatosan növekvõ koncentrum esetén nem jelent elviselhetetlen terhet sem a nyugdíjba vonulóknak, sem a munkanélküliség kétségkívül ellenható tényezõit figyelembe véve. Ennek lényegesen jobban kell kidolgozásra kerülni a koncepcióban. A vagyonjuttatásnak a kérdése. A koncepció foglalkozik vele, de úgy érzem, nagyon-nagyon elmosva, elkenve. Rendkívül fontos - mindenki tudja -, hogy ezt nem lehet megkerülni jelen pillanatban, a TB-alapok instabilitásának áthidalására feltétlenül szükség van. Itt két megjegyzést szeretnék tenni. Az egyik, hogy a vagyon egy centrumból feltehetõen nem lenne jól hasznosítható. Majdnem biztos - és ezt kellene, úgy érzem, jobban kidolgozni a koncepcióban -, foglalkozási csoportok, szakmai ágazatok decentralizált vagyonellátásáról kellene beszélni. Ez lenne, úgy érzem, az egyik legfontosabb módszer. A másik: a formája. Ki kell dolgozni alapvetõen a formáját: milyen módon, az állami vagyonból milyen formában? Feltehetõen részvények, voucherek juttatása formájában, de ugyanakkor a legszigorúbb szabályozással. A francia szabályozás kimondja, hogy merkantilista kockázatot a TB nem vállalhat, csak állami kötvényeket vásárolhat. Lényegében nonprofit - kicsit ellentmondás -, nonprofit vállalkozás keretében végezhetik a tevékenységüket. Ez ilyen szempontból, bármennyire ellentmondásos, de kidolgozandó, és ez Franciaországban rendkívül jól mûködik. Végül, ennek meg kell jelennie a vagyonpolitikai irányelvekben. Nem tudom, mi van: sajnos, nem ismerjük, mint ahogy már itt említésre került, egy hét múlva már - hogy úgy mondjam - Alkotmány nélkül fog mûködni, ha egyáltalában mûködhet a vagyonügynökség, mert nincsenek még vagyonpolitikai irányelvek, de ennek mindenképpen a TB vagyonjuttatásának a kérdése kell, hogy szerepeljen tételesen és megnevezetten a vagyonpolitikai irányelvekben. Végül, valóban ezt a néhány megjegyzést egy valamivel szeretném kiegészíteni: a koncepciót világosan, közérthetõen, a benne foglalt feladatokat pedig elõre meghirdetett módon kell végrehajtani. Negyven- éves rossz példánk, hogy bejelentett ez az ország, halogatott, bejelentett, korrigált, ismét bejelentett és ismét korrigált. Ez megengedhetetlen. Ennek a koncepciónak, amely nemzedékek számára lesz alapvetõ és fontos, ennek egyszer s mindenkorra elõre bejelentett, világosan megfogalmazott formában kellene megjelennie. Bizonyára ismerik azt a De Gaulle tábornok által használt kedvenc hasonlatot, hogy mi a különbség a politikusok és az államférfiak között. "A politikusok a következõ választásra gondolnak, az államférfiak pedig a következõ generációra+. Nem kerülhetjük meg - és ez a Parlament semmiképpen nem kerülheti meg -, hogy a következõ generációkért felelõsséget vállaljon. Úgy érzem, ez az a téma, amelynél ezt mindenekelõtt szem elõtt kell tartani. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

Homepage