TartalomElõzõKövetkezõ

PALOTÁS JÁNOS (MDF): Köszönöm, elnök úr. Miután az elõttem felszólaló, hozzászóló képviselõtársaim vitathatatlanul a legtöbb érvet elmondták, így módom van rövidre fogni a hozzászólásomat, tehát néhány általánosságot és egy konkrétumot mégis nagyon fontosnak tartok kiemelni. Általánosságban hozzá kell tennem, mint talán egy lényeges változást -, bár szakmailag sokan vitatják, hogy jó irányú-e -, a törvénytervezet kétségtelenül váltást jelez ahhoz a korábban éveken át hangoztatott törvényhozói szándékhoz képest, hogy távlati cél a lakossági és a vállalkozói pénzügyek fokozatos közelítése és idõbeli összeolvasztása. Itt most a törvénytervezetben egy igen jelentõs szétválasztásnak lehetünk tanúi. A törvénytervezet hiányosságai között kell megfogalmaznom, és úgy gondolom, hogy már nem igazán javítható, de talán szakmailag akkora károkat mégse okoz, hogy továbbra sem fogalmazza meg pontosan - részben szerkesztési, részben fogalmazási hiányosságok miatt - az egyes pénzintézeti típusok különbözõségét. Szembetûnõ az úgynevezett pénzügyi vállalkozói tevékenység pontatlan meghatározása. Ami azért tragikus, mert ebben hihetetlen lehetõségek rejlenek: tehát egyrészt magának a vállalkozói tevékenységnek adna egy jogbiztonságot egy sokkal korrektebb meghatározás, másrészt viszont biztos, hogy sok támadás fogja érni ezt a területet, hogy az egyébként szigorú követelményeknek megfelelõ tevékenységet - pénzintézeti tevékenységet - lazább értelmezésben idõnként a vállalkozói tevékenység keretében azért elég jól el lehet majdan végezni. Hát a vállalkozás szabadságában ez sokunknak azért kedvezõ, de úgy gondolom, a jogbiztonság még kedvezõbb lett volna. A jogszabály a pénzintézetek átfogó szabályozására törekszik, nem tisztázza azonban annak kapcsolatát azokkal a hatályos jogszabályokkal, vagy nem kellõen tisztázza, amelyek a pénzintézetekre az elõbbi körben elõírásokat tartalmaznak: így nincs meg a kellõ összhang sem a társasági törvénnyel, sem a pénzforgalomról, bankhitelrõl szóló kormányrendeletekkel, a számlavezetési hatáskörökrõl és a számlavezetésrõl szóló rendelkezésekkel. Ugyanakkor egy ilyen magas szintû törvényi szabályozásban túl sok az alacsonyabb rendû jogszabály lehetõségére való utalás. Ez ebben a pillanatban nem látszik, hogy mekkora károkat fog okozni, de hát a tapasztalataink ilyen területen nem a legjobbak. Én szeretném azt hiszem megerõsíteni a Békesi László által elmondottakból mindenképpen, hogy a Bankfelügyelet a tervezetben túl széles jogkört kap, igen fontos kérdésekben a Bankfelügyelet vezetõje dönt anélkül, hogy a törvény a döntés feltételeinek szempontjait meghatározná. Ez például az átmenetben jól szabályozott pénzintézeti kintlevõségek példáján is igaz, utána túl sok benne a szubjektivizmus. Ez az elégtelen törvényi szabályozás egy alulfejlett pénzügyi infrastruktúra mellett veszélyes szubjektivizmust tesz lehetõvé. A Bankfelügyelet megnövelt és indokolatlan adatigénye viszont szükségszerûen a pénzintézeteknél az apparátusok felduzzasztását fogja eredményezni. A konkrétum, amihez egyébként törvénymódosítási javaslatot is tettem, talán mégis az én megítélésem szerint a legfontosabb. A javaslat szigorító elképzelései helyett, amely a mai egymilliárd forintról a kereskedelmi bankok esetében kétmilliárd forintra emeli fel a kereskedelmi bank alapításának minimális befektetési igényét, a magyar gazdaság áttörési pontjaival, valamint a közös piaci törvénycikkelyek vonatkozó elõírásaival összhangban, nevesítve a pontos elõírást módosító indítványomban, kétmilliárd forint helyett ötmillió ECU-nek - amit a közös piaci ajánlás tartalmaz - megfelelõ 500 millió forintban javaslom meghatározni ezt az alaptõkét, kereskedelmibank-alapítás minimális befektetésigényét. Érthetetlen, hogy egy pénzügyi központ szerepkörre esélyes ország miért állít lehetõségei elé önmaga önszántából óriási gátrendszereket. Bár ebbe a gátrendszerbe tartozik szerintem a banktörvényen belül a jegybank törvényen belüli hihetetlen sok kisajátított jegybanki jogosítvány, amely egy függetlenített jegybank esetében már nem indokolt, tehát meg kellett volna szabadítani ezektõl a túlzott jogköreitõl, utána a függetlenítése egyébként szerintem is támogatandó. De hát idetartoznak a bankfelügyelet túlzott és az önkényességnek is teret adó, teret engedõ lehetõségei. Mégegyszer szeretném befejezõ mondatban hangsúlyozni képviselõtársaimnak, hogy alakulófélben van egy egységes európai gazdaság, ahol egy nyugat-európai gazdasághoz Kelet-Közép-Európa csatlakozik. Én úgy gondolom, nincs vita, hogy itt nekünk egy óriási lehetõségként kínálkozik az ország földrajzi helyzete, kultúrája, oktatási szintje, politikája stb. kapcsán, hogy ebben mi egy gazdasági csomópontot foglaljunk el. Ennek a csomópontnak értelemszerû része, hogy a pénzvilágnak egy új meghatározott csomópontjává váljon, ahonnan a pénzintézetek tovább tudnak mozogni, a gazdaságnak ebben a régiójában a lábukat el tudják helyezni. Érthetetlen egy ilyen esetben számunkra szigorúbb elõírást adni a bankalapítás, a pénzintézetek megjelenésére, mint amit Európa egyéb területein egy közös piaci ajánlásként tesznek. Én úgy gondolom, ha valóban csatlakozni akarunk egy egyesített Európához, és most nemcsak politikailag, hanem tényleg rövid távon gondoljuk úgy, hogy ennek megfelelõ törvényeket alkotunk, tegyük már ma is magunk számára kötelezõvé, hogy nem hozunk olyan törvényeket, amelyekkel kapcsolatban a csatlakozásnál feltételként fog megjelenni, hogy változtassuk meg. De még, és ez a törvény ma Magyarországra egyértelmûen ötmillió ECU, azaz egy 450-500 millió forintos alaptõkét írna elõ, a közös piaci országokra ez kötelezõ jellegû. Ha a hátralévõ néhány évet, remélem, minél kevesebbet, e társulásig ki akarjuk használni, akkor mondjuk ki, hogy 300 millióval lehet Magyarországon pénzintézetet kereskedelmi tevékenységre alapítani, hiszen az a célunk, hogy ebben az idõben még jobban idecsábítsuk a pénzintézeteket, hogy innen lássák el azt a pénzügyi szerepkört. Ellentétes irányú döntéseket hozni csak a jelenlegi helyzetnek a monopolizálása, én úgy gondolom, hogy nem átgondolt. A javaslattevõk indokait nem ismerem, mert szakmai igazán nem lehet, de hogy nem ismerik, hogy milyen irányba fog haladni a magyar gazdaság a következõ években, az nagyon valószínû. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.)

Homepage