TartalomElõzõKövetkezõ

DR. ROTT NÁNDOR (KDNP): Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az a sorsnak egy ilyen furcsa alakulása, hogy a pártok az erõ sorrendjében következnek a hozzászólásaikkal. Megfontolásra ajánlom, hogy ezt valahogy rotálni kéne, mert mi kereszténydemokraták rendszeresen abba a helyzetbe jutunk, hogy egy nagyrészt lerágott csonthoz tudunk csak hozzászólni, mert igen tisztelt képviselõtársaink rengeteg olyat elmondtak, ami nekünk is mondandónk lett volna. Elõször is én is kénytelen vagyok elismerni, hogy egy olyan jó törvényjavaslat került elõ itt, amilyenekkel sajnos nem vagyunk túlzottan elkényeztetve. Ez persze különféle kritikai észrevételeket nem zár ki. Rögtön egy ilyen jogpolitikai vagy törvényhozás-politikai kérdés vetõdik fel. Dr. Katona Béla, igen tisztelt képviselõtársam mondta, hogy idõben kerül ez a törvény beterjesztésre. Ebben van bizonyos igazság, de ugyanakkor arra is felhívja a figyelmünket, hogy vannak legalább ilyen fontos törvények, amelyek nem kerültek idõben beterjesztésre. Kósa Lajos, igen tisztelt képviselõtársam azt mondta, hogy ez egy vadonatúj intézmény, amelyiknek hogy sikere lesz-e vagy nem lesz, az nem egészen csak a törvénytõl függ. Ugyanakkor vannak olyan intézményeink, amelyek léteznek, amelyek nap mint nap problémát jelentenek, ráadásul súlyos problémát, és sajnos ezeknek a rendezésére késnek a törvényjavaslatok - mostmár nem tudom én -, fél éve, de lehet, hogy több mint fél éve, egy éve is. Ilyen a szövetkezeti törvény, ilyen a földtörvény, és bizony én úgy érzem, hogy ezek idõben sokkal sürgetõbbek lettek volna, mint a befektetési alapokról szóló törvényjavaslat. Ami most már magát a törvényjavaslatot illeti, Soós Károly Attila igen tisztelt képviselõtársam itt nagyon értékes és fontos eszmefuttatásban kritizálta a törvénynek azokat a belsõ labirintusait, amelyeken keresztül a kockázat igen messzemenõen megnõhet. Én is teljesen egyetértek azzal, hogy például egy vállalat 30%-os részvénypakettjének a tulajdona olyan nagy elkötelezettséget jelent ennek a vállalatnak a tõjékében, ami nagyon nagy kockázati elemet rejt magában. De én egy lépéssel továbbmennék - és ez az, ami elkerülte idáig a figyelmet -, nevezetesen, hogy a törvény 28. §-ának (2) bekezdése kimondja, hogy egy alapkezelõ egymástól elkülönítetten több befektetési alapot is létrehozhat és kezelhet. A törvény 12. §-ának (2) bekezdése pedig azt mondja ki, hogy az alapkezelõ az ugyanazon kibocsátó által kibocsátott értékpapíroknak legfeljebb 20%-át vásárolhatja meg. Ez az átmeneti idõszakban 30% is lehet. Következésképp egy vagyonkezelõnek a kezében két alapon keresztül ugyanannak a vállalatnak akár 60%-a is koncentrálódhat, ami olyan beavatkozást jelenthet az értékpapír piaci értékének az alakulásában, hogy csak egy példát mondjak: minthogy a vállalat részvényeinek a 60%-a koncentrálódik egyetlen kézbe. Megteheti azt, hogy részvénytulajdonosi jogánál fogva magas osztalékon keresztül fölpörgeti e vállalat részvényeinek a piaci árfolyamát, tehát tulajdonosként manipulálja - hogy úgy mondjam - a részvények értékét, és amikor a részvények árfolyama - és itt meg kell mondani, hogy még esetleg - nem piackonform módszereket is követhet. Tehát mesterségesen pumpálja fel az árfolyamot, a részvényeket piacra dobja, és a következõ évben a vállalat csõdbemegy. Tehát itt olyan lehetõségek is rejlenek ennek a törvénynek a hátterében, amelyek tulajdonképpen nem piackonformok. Én is oda szeretnék tehát konkludálni, hogy igen magasnak tartom az egy vállalati részvénynek egy alapkezelõnél megengedett akár 30, akár 20%-os részarányát. Van a törvénynek még egy ilyen belsõ buktatója, és ez az ingatlan- vállalatok kérdésében mutatkozik meg. A törvény 9. §-ának (6) bekezdése - és ezt megint azért hangsúlyozom, mert ez megint befektetõi érdekeket sért vagy kockáztat -, azt mondja a (6) bekezdés: ingatlanalap felszámolása esetén a felszámoló ingatlanforgalmazó céget köteles megbízni az értékesítéssel a 16. § b) pontjában foglaltak figyelembevételével. Ugyanakkor a 16. § b) pontja azt mondja, hogy az ingatlanok értékének megállapításával megbízott szervezet ingatlan eladásakor megállapítja az ingatlanalap által elfogadható legalacsonyabb összeget. Hát kérem, gondolják végig: ez egy teljesen látszatmegoldás. Mert az értékelõ cég hiába állapít meg egy legalacsonyabb értéket, ha ezen az értéken egyszerûen nem lehet eladni az ingatlant, akkor a felszámolás elvileg lehetetlenné válik, de minthogy a felszámolásra általában csõd esetén kerül sor, tehát ez egy látszatmegoldás a csõd kezelésére. Ugyanígy, a befektetõk érdekeinek a védelme szempontjából aggályos a befektetõ tájékoztatására vonatkozó jogszabályhely. Ez kimondja, ez a 23. § és a (2) bekezdés - ugye, elõírjuk, és ez egy minimális követelmény a befektetõk érdekében, a befektetõk tájékoztatására. Igen, de a jogszabály úgy rendelkezik, hogy a tárgyévet követõ 60 napon belül. Hát kérem: mit ér egy olyan tájékoztatás, pont az értékpapírpiacon, amelyik 60 nappal követi a tárgyidõszakot?! A következõ bekezdés, az még egy lépéssel tovább megy és még abszurdabb. A (3) bekezdés tudniillik azt mondja, hogy az éves tájékoztató+ - a pénzügyi év lezárását követõ 120 napon belül kell hogy megtörténjék a tájékoztatás. Hát a 120 nap, az akárhogy számítom, az négy hónap! Tehát az elmúlt évre vonatkozó tájékoztatást, azt április végéig lehet megadni. Mit ér egy olyan tájékoztatás, mit ér egy olyan információ a befektetõk szempontjából, amelyik az elsõ esetben kéthónapos, a második esetben négyhónapos+ - négy hónappal késõbb jut a befektetõk tudomására, mint ahogy aktuális volt az az adat. Nem szeretnék további részletkérdésekre kitérni. Egyet azonban befejezésképp még engedjenek meg, hogy elmondjak. A 28. § (1) bekezdése, az a következõt mondja: az alapkezelõ a befektetési alap kezelõ tevékenységet csak kizárólagos tevékenységként végezheti. Oké! A 39. § (2) bekezdés b) pontja a következõket mondja - ez ugyancsak a befektetési alap kezelõ tevékenységére vonatkozik. Azt mondja: tevékenységét kizárólagos tevékenységként fogja végezni. Van egy nagyon szellemes, általam igen tisztelt magyar költõ, aki az egyik versében a következõt írja: egy szót, azt majd csak zümmögni fogok, mert ugye ez nem szalonképes, nem úgy, mint itt ma elhangzott egy olyan szó a Házban, amit én +heg+-nek értettem. Biztos, hogy így is volt, mert mást, ugye, itt nemigen illenék használni. Ez a költõ azt mondja: "Mondja, maga hm-hm, mondja, maga hm-hm, hogy mindent kétszer mond, hogy mindent kétszer mond?+ Én azt hiszem, hogy egy törvényjavaslatnak ekkora ziccert nem szabadna engedni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

Homepage