TartalomElõzõKövetkezõ

KÓSA LAJOS (FIDESZ): Elnök úr! Tisztelt Ház! A modern piacgazdaság számos olyan intézményt és intézményrendszert ismer, amely Magyarországon ugyan egyáltalán nem közismert - sõt, még a szakemberek elõtt sem minden esetben -, azonban a piacgazdaságban nagyon fontos szerepet tölt be. Azt gondolom, az egyik ilyen intézmény a befektetési alap. A befektetési alap, mint már sokan hangoztatták, ebben a formában, amelyben az elõttünk fekvõ törvényjavaslatban is szerepel, elsõsorban a kisbefektetõk pénzének összegyûjtésére vállalkozik. Szeretném még hozzátenni, hogy azt gondolom, olyan emberek, olyan befektetõk pénzének is kedvezõ megtakarítási forma ez, akik nem igazodnak ki az értékpapírpiacokon vagy nem óhajtanak ilyen napi döntéseket hozni, hogy milyen portfolióban tartsák az õ befektetéseit és papírjait - ezért a könnyebbik utat választják, és egy ilyen befektetési alaphoz fordulnak. A különbözõ, fejlett piacgazdasággal rendelkezõ országok esetében más és más fontosságuk van ezeknek a befektetési alapoknak. Jellemzõ, hogy az angolszász országokban ezeknek az alapoknak a szerepe sokkal fontosabb, de nem elhanyagolható például Németország esetében sem ezeknek a befektetési alapoknak a szerepe: egyes papírformák esetében például a befektetési alapok birtokolják a részvények vagy papírok 80%-át is. Felvetõdik a kérdés, hogy mi befolyásolja igazán egy ilyen intézmény sikerét, mûködési eredményességét. Két dolgot említenék meg. Az egyik az, hogy milyen maga az alap konstrukció, ami végül is arról szól, hogy a törvényi feltételeket hogyan szabályozzuk; a másik pedig az, hogy milyenek is ennek a bevezetésnek a körülményei, és milyen piaci környezetben kell mûködniük ezeknek a befektetési alapoknak. Most én egy olyan elemet szeretnék kiemelni, amely szerintem alapvetõ nemcsak ennek az intézménynek a mûködése esetében, hanem a piacgazdaság mûködése tekintetében is általában - ez pedig alapvetõen a bizalom kérdése. Különösen egy olyan intézmény esetében, ahol a kisbefektetõk vagy a gazdasági életben nem különösebben jártak befektetõk számára próbálunk lehetõséget biztosítani, alapvetõ fontosságú, hogy el tudjuk nyerni ezeknek a bizalmát. Amennyiben ez a bizalom nem nyerhetõ el, valószínû, hogy ezek a befektetõk más megtakarítási forrás után néznek - részben azért, mert adott esetben, a jelenlegi körülmények között, más megtakarítási formák nagyobb hozamot ígérhetnek kevesebb kockázattal. Pontosan a bizalom hiánya is eredményezheti azonban azt, hogy - a legjobb elméleti konstrukció mellett is - nem tudnak mûködni ezek a befektetési alapok. Ez a konfliktus az egész törvényjavaslatban megfigyelhetõ. Úgy lehetne megfogalmazni, hogy a mûködõképesség és ezeknek a befektetési alapoknak mint igazi befektetõknek a piaci lehetõségei némiképpen szembenállnak azzal a követelménnyel, hogy ugyanakkor a befektetési alapba befektetõk számára a kockázat minimalizálása az egyik legfontosabb szempont. Ez az ellentmondás egy elméleti ellentmondás. Nem arról van szó, hogy a törvényelõkészítõk ezzel nem számoltak, hanem itt bizonyos trade-off-ra, átváltással kell számolni: ha az egyiket növelem, a másikat csökkentem, de nem tudok igazán végleges megoldást adni. Azon paragrafusok esetében, amikor olyan törvényi garanciákat próbál megfogalmazni a törvényjavaslat, amelyek a kockázat minimalizálását próbálják valamilyen formában elõírni - példul a tekintetben, hogy a befektetési alapok portfoliójára milyen kikötéseket alkalmazunk különbözõ értékpapírok esetén -, látszik, hogy az elvi konstrukció szép és kerek egészet alkot. Ugyanakkor - pontosan azért, mert ilyen elvi konstrukció mellett a jelenlegi piaci viszonyok között ezek a befektetési alapok tulajdonképpen mûködésképtelenné is válhatnának, pontosan az értékpapírpiac és egyáltalán a tõzsde gyermekbetegségei miatt - az átmeneti szabályozás, amire már Soós Károly Attila képviselõtársam is utalt, rendkívüli módon felpuhítja ezeket az adminisztratívnak tûnõ, de - hangsúlyozom - nagyon fontos korlátokat, ami pedig számos problémát vet fel. Hozzáteszem, nem biztos, hogy olyan nagyon könnyû megoldani ezeket a problémákat, de bizonyos eszközökkel ezeknek a veszélyeknek a nagyságát, úgy gondolom, csökkenteni lehet - a késõbbiekben majd utalok erre. Hasonlóképpen igyekszik a törvényjavaslat érzésem szerint egy kicsit megkerülni azt a problémát, hogy ha egy befektetési alap valamilyen oknál fogva felszámolásra kerül vagy fel kell számolni, akkor mik azok a módozatok, amelyekkel a befektetõk szabadulni tudnak a befektetési alapból. Másrészt nem szól a törvényjavaslat arról a nagyon fontos problémáról, hogyan is tudják allokálni a befektetõk között a veszteségeket - ami pedig egy hallatlanul fontos probléma. Pontosan a bizalom intézménye esetében vannak utalások arra, hogy egyébként a csõdtörvény és a felszámolási eljárások szabályai vonatkoznak erre - természetesen -, azonban azt gondolom, pontosan azért, mert ez egy ilyen új piaci intézmény Magyarországon, az átmeneti szabályozásban lehet, hogy megfontolásra érdemes egy-két olyan garancia lefektetése a kisbefektetõk felé, amelyek ilyen átmeneti idõben, amikor magasabbak a kockázatok, az õ veszteségeiket valamilyen módon egyenlõképpen tudják allokálni. Hasonlóképpen, a bizalomerõsítés végett, azt gondolom, a befektetési alapok törzstõkéje egy kicsit alacsonyan van meghúzva. Hozzáteszem: nagyon jól tudom, hiába húzzuk magasabbra a törzstõke szintet, lévén hogy nagy mennyiségû papírról van szó és nagy mennyiségû befektetésrõl, semmiképpen sem tud még a veszteségek vagy esetleges veszteségek töredékére sem fedezetet biztosítani. Megfontolásra érdemesnek tartom azonban, hogy esetleg a befektetési alapok törzstõkéjét felemeljük a sajátszámlás brókercégek törzstõkéjének a szintjére. A törzstõke emelésének egyébként szimbolikus jelentõsége van más oldalról. Pontosan a miniszter asszony fogalmazta úgy a közelmúltban: "az én kalandom - a te pénzeddel+. Ez a jelenség vetõdhet fel az alapkezelõk esetében, ami egy kicsit oldódik, ha a törzstõkét magasabb szintre helyezzük, mert itt a saját pénzüket is kockáztatják. Hozzáteszem: ez is inkább szimbolikus jelentõségû. Ami már koránt sem ilyen szimbolikus jelentõségû - és itt térnék vissza arra a korábbi problémára, hogyan is lehet olyan szabályokat teremteni, amelyek a befektetõk felé minimalizálják a kockázatokat -, az a következõ. Magyarországon, sajnos, nincsen az értékpapíroknak normális értékelési rendszere. A nyugati piacgazdaságokban az értékelési rendszereknek nagyon kifinomult, nagyon különbözõ, bonyolult módja van: három A-s, két A-s, AB-s - a legkülönbözõbb értékelési módok vannak például az Egyesült Államokban. Japánnak van saját értékelési rendszere -, ami azért nagyon fontos, mert erre, a piac által egyébként teljesen legitimnek elfogadott értékelési rendszerre lehet építeni egy olyan portfolioszabályozást, ami sokkal finomabb kockázat- minimalizálást engedne meg, mint a jelenlegi konstrukció, ami a törvényben szerepel. Sajnos, ehhez egy nagyon fontos feltétel hiányzik, nevezetesen: nincsen értékpapír-minõsítés. A törvényjavaslat a külföldiek számára is lehetõvé teszi a befektetési alapokba történõ belépést, befektetési jegy jegyzését. Ez tulajdonképpen teljesen rendjénvaló. Én csak azt szeretném itt megjegyezni, hogy a törvény olvasása kapcsán az embernek olyan benyomása támad, mintha a kötött devizagazdálkodás egy egészen hosszú távú dolog lenne Magyarországon, holott a Kupa-program óta tudjuk, hogy a kötött devizagazdálkodás majdnem hogy a múlté, hiszen egészen közelinek ígéri a program ennek a feloldását. Talán lehetett volna az átmeneti szabályozásban utalni arra, vagy megjegyezni, hogy tulajdonképpen ez is - ha minden igaz, akkor - egy átmeneti szabályozás maga. Ráadásul hogyha igaz a kormányprogram, akkor sokkal rövidebb idõtávú, mint az átmeneti szabályozás egyéb kérdéseinél a különbözõ határidõk kérdése. Összességében azt lehet elmondani, hogy ez a törvényjavaslat jó. Figyelembe véve azokat az elméleti problémákat, amelyeket sajnos még csak súlyosbítanak a magyarországi papírpiacokon található anomáliák, ennek dacára ez a törvényjavaslat tulajdonképpen jó, és a Fidesz képviselõcsoportja támogatni is fogja, és a módosító indítványaival megpróbálja segíteni ennek a jobbá tételét. Azonban itt egy nagyon fontos dolgot szeretnék hangsúlyozni. Ez pedig az, hogy ez a törvényjavaslat semmiképpen sem valami csodaszer. Teljesen elképzelhetõ az, hogy egy nagyon jó befektetési alapokról szóló törvényjavaslatot fogadunk el, ami példaértékû lehet egész Európában, ugyanakkor a befektetési alapok egyszerûen nem fognak mûködni Magyarországon. Ugyanis egy sor olyan peremfeltételt kell megteremteni a befektetési alapok mûködése számára, amely túlmutat bizonyos értelemben a törvényjavaslat keretein. Ezek a peremfeltételek zömmel - én úgy gondolom, hogy - a kormányzat gazdaságpolitikáján múlnak és a következõk lehetnek. Ugye egyik az idõ kérdése, ugyanis azt gondolom, hogy egy ilyen új piaci intézmény bevezetése a piacra az mindenképpen hosszabb idõ, és míg a magyar kisbefektetõk, meg a piacon egyébként tájékozatlanabb befektetõk rájönnek, hogy van egy ilyen megtakarítási forma, és ez egy viszonylag kicsi kockázatú befektetés és értékállóvá teszi az õ megtakarításaikat, ehhez muszáj, hogy egy idõ elteljen. A másik nagyon fontos peremfeltétel, amit a kormányzati gazdaságpolitika segíthet, az az értékpapír-értékelési rendszer, amilyenre egyébként is hallatlan nagy szükség van, s nemcsak a befektetési alapok mûködõképessége szempontjából. A harmadik peremfeltétel a kockázat minimalizálása szempontjából az lehetne, hogy olyan különbözõ biztosítási konstrukciókat lehetne felvetni vagy kidolgozni, amelyek különbözõ hitelbiztosítási konstrukciókhoz hasonlóan a különbözõ befektetések kockázatát próbálnák megosztani. Úgy gondolom, hogy ezt a kormányzati gazdaságpolitika szintén serkentheti, ráadásul ez serkentõleg hat a biztosítási piacra is. És hát nagyon fontos, hogy egy stabil és jóval kiterjedtebb tõzsde mûködjön Magyarországon, és hallatlan fontos, hogy ezen a tõzsdén valódi információszolgáltatás legyen - ahogy Katona Béla képviselõtársam utalt erre. Tulajdonképpen az, hogy Magyarországon egy papír a tõzsdén van, az igazából egy fontos tény, de hozzá kell tenni, hogy sok esetben azon vállalatok részérõl, akiknek a papírjai a tõzsdén vannak, nincs még ott sem elégséges információszolgáltatás. A befektetõk tulajdonképpen inkább a hatodik érzékükre támaszkodva fektetnek be, meg a különbözõ egyéb információik kapcsán fektetnek be, de a pontos céginformációk - és ez az egész információs rendszer, amit a törvény különben nagyon jól leír és megfogalmaz -, ez egyszerûen ma Magyarországon hiányzik. Végezetül, amennyiben ezt a törvényt elfogadjuk és ezek a peremfeltételek megteremtõdnek egy sikeres, vagy ezt segítõ gazdaságpolitika közremûködésével, akkor ez egy nagyon fontos megtakarítási forma lehet, és a tõkepiaci allokációnak egy hallatlanul fontos intézményrendszere. Amennyiben ez nem sikerül, akkor ez a törvény is olyan lesz, mint ami most egyelõre: csak írott papír. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)

Homepage