TartalomElõzõKövetkezõ

DR. KATONA BÉLA (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Lehet, hogy néhány képviselõtársam számára meglepõ lesz a kijelentésem, de egy ellenzéki képviselõ számára is sokkal kellemesebb, ha egy olyan törvényhez szólhat hozzá, amely idõben került beterjesztésre, s amelynek az alapkoncepciója a mi véleményünk szerint is megfelel a magyar gazdaság érdekeinek. Ez a törvény pedig, úgy érezzük, hogy ilyen törvény. A befektetési törvény hiányt pótol, hiszen a befektetési lehetõségekre nem volt szabályozás a magyar gazdasági szabályozó rendszerben. A befektetési törvény idõben születik, hiszen ez a piac csak most alakul ki a magyar gazdaságban. Jó eleme a törvénynek az is, hogy már elõre figyelembe veszi az Európai Közösség elõírásainak többségét, tehát tulajdonképpen lehetõvé teszi valóban a szabályok keretén belül is az Európához való igazodásunkat. Külön szeretnék még egy dologról szólni. Nagyon örülünk annak, hogy a törvény most és ilyen formában került beterjesztésre. Örülünk azért, mert azt a következtetést vontuk le belõle, hogy a törvény alkotói nagyjából tisztában voltak azzal, hogy Magyarországon az a sokat emlegetett középosztály nem milliomos vállalkozókból fog állni, hanem olyan munkavállalókból, akik egy kicsit föllendülõ gazdaság esetén megtakarításokra is készek lesznek, de nem értenek a tõzsdéhez, nem is akarnak érteni a tõzsdéhez, tehát kell a számukra egy olyan lehetõséget biztosítani, ahol viszonylag kockázatmentesen, szakemberek véleményének a kikérésével és az õ döntéseik alapján tudják elhelyezni megtakarított pénzüket. Úgy gondoljuk, hogy ha valahol, akkor egy befektetési alapnál rendkívül fontos a bizalom, hiszen itt nem dörzsölt üzletemberek sakkjátszmái mennek egymással szemben, hanem az egyik oldalon többségében egyszerû, és ezekhez az ügyekhez nem értõ emberek vannak, a befektetõk, akiknél rendkívül fontos, hogy megfelelõ bizalommal legyenek az adott lehetõség iránt. Ezért úgy gondoljuk, ha valamilyen törvénynek a gazdasági törvények közül áttekinthetõnek, világosnak és mindenki számára érthetõnek kell lennie, akkor pontosan ez az, a befektetési alapokról szóló törvény. Ezért - fenntartva az elején általam mondottakat - a törvény néhány olyan elemére hívnám fel a figyelmet, amirõl úgy érezzük, hogy nem teljesen tiszta a kép, hogy ebbõl némi módosítással jobbá tehetõ lenne a törvény. Az elsõ ilyen, amit tulajdonképpen a miniszter asszony a vitaindító beszámolójában nagyon szépen vázolt és elmondott, de a törvénybõl nem derül ki ilyen világosan, hogy milyen tulajdonviszonyok vannak itt a befektetési alapok környékén. A törvény szövegébõl körülbelül az derül ki, mintha ez egy bizományosi viszony volna, holott ez nem az. A bizományosi viszonynál a bizományos csak elõkészíti az ügyeket, és minden esetben a tulajdonos dönt. Itt másról van szó, itt a tulajdonosok tulajdonképpen a legtöbb tulajdonosi jogukról lemondtak, és egyetlenegy jogot tartottak meg, a hozam iránti jogot. Másrészt abból a szempontból is figyelni kell a tulajdonviszonyokra, hogy azoknál az értékpapíroknál, amelyeket a befektetési társaság megvesz, és azoknál az ingatlanoknál, amelyeket tulajdonába vesz, a tulajdonosi jogokat egyértelmûen az alap kezelõje gyakorolja, tehát a részvények birtokában beleszólhat a vállalati döntésekbe, a személyi kinevezésekbe és minden eladásra és vételre vonatkozó döntésbe. Úgy hiszem, hogy ennek az egyébként meglehetõsen bonyolult tulajdonviszonynak a pontos megjelenítése a törvényben rendkívül fontos lenne, és erre még fogunk néhány módosító javaslatot beterjeszteni. Ugyanennek a gondolatnak az alapján az a véleményünk, hogy mivel itt a befektetési alap kezelõjének rendkívül komoly hatásköre van, ezzel nem áll teljesen összhangban a kockázatvállalási felelõssége. Ugyan azzal egyetértek, amit szintén a bevezetõben hallottunk, hogy a legnagyobb kockázata egy befektetési alap kezelõnek, hogyha rosszul csinálja a dolgát, nem mennek hozzá a befektetõk. De azért úgy gondolom, hogy érdemes legalább meggondolni azt, hogy vajon a befektetési alap kezelõ minimális alaptõkére vonatkozó öt- és tízmillió forintos határ nem nevetségesen kevés-e a mai idõszakban. Érdemes lenne meggondolni, hogy az alapot kezelõknek a saját alaptõkéjükkel nem kellene-e valamilyen módon esetleg bonyolultabb helyzetekben a likviditás kisegítésébe is beszállni, és nem kéne ezekbõl, a saját alapjaikból bizonyos kockázati alapokat képezni. Úgy gondolom, hogy ha ezeket végiggondoljuk a vita során, talán némi módosítást érdemes lenne a törvényen végrehajtani. Ellentétben egy kicsit azzal, amit Soós Károly Attila mondott, a mi szakértõink elsõ lépcsõben a befektetési szabályokat, amelyeket a 11-14. §-ig tartalmaz a törvényjavaslat, kicsit szigorúnak és bürokratikusnak tartották. Végsõ soron azért az a vélemény alakult ki, hogy az értékpapírokra vonatkozóan, az értékpapír alapra vonatkozóan ezek a szabályok számunkra is elfogadhatók, különösen figyelembe véve az átmeneti idõszakra vonatkozó törvényeket. Nem elfogadható azonban, és módosítást javaslunk az ingatlanok esetében, hiszen sem a minimum tíz ingatlan egyidejû birtoklása, sem pedig az ingatlanalap 15%-ában maximált egy ingatlanra vonatkozó érték - legalábbis a kezdeti idõszakban - véleményünk szerint nem teljesíthetõ. Nyilvánvaló mindenki számára, hogy az elsõ idõszakban nem több tízmilliárd forinttal rendelkezõ befektetési alapok fognak létrejönni, s egy olyan szituációban, amikor egy közepes irodaház értéke ma ötszámillió és egymilliárd forint között mozog, akkor gyakorlatilag lehetetlen lesz értékesebb és jobban hasznosítható ingatlant a befektetési alapok számára megvenni. Ez pedig azt fogja jelenteni, hogy kénytelenek lesznek elmenni meghatározott körbe az ingatlanvásárlásaikkal, ahol a befektetõk adott esetben kevesebb hozamot tudnak majd magukénak, mint amit ennek a szabálynak a rugalmas föloldásával el lehetne érni. Sajnos erre vonatkozóan az átmeneti szabályok sem tartalmaznak felmentéseket. Nem szabad elhallgatnunk itt sem, hogy a törvényjavaslat bizonyos pontjainál olyan információs rendszer meglétét feltételezi, amely nincs. Szó volt itt már arról, hogy mivel a tõzsdén bevezetett értékpapírok mennyisége ma igazából nem teszi lehetõvé, hogy a befektetési alapok ezen értékpapírok piacán találják meg befektetéseik nagyobb részét, nyilvánvaló, hogy kénytelenek elmenni - hogy milyen százalékig, azon lehet vitatkozni - legalább az elsõ idõkben olyan értékpapírok vásárlása felé, amelyek nincsenek a tõzsdén bejegyezve, de nyilvánosan értékesíthetõk. A törvényjavaslat az ilyen papírok vásárlásánál és a hozamérték- kiszámításnál is egy napi árfolyamjelzést feltételez. Kérem szépen, aki ismeri a gazdaság mai információs rendszerét, tudja, hogy ilyen napi árfolyamjelzés nem létezik. Ebbõl két hátrányos dolog következhet. Az egyik az, hogy a befektetési alapok kezelõit eleve szabálytalanságra kényszerítjük indulásuk pillanatában, mert valamilyen más értékkel fogják ezt helyettesíteni. A másik, ami ennél még veszélyesebb, hogy a hozamérték kiszámítását tulajdonképpen nem megalapozottá tesszük. Úgy gondoljuk, hogy a törvényjavaslat elfogadása után nagyon gyorsan hozzá kell látni ennek a megbízható információs rendszernek a kialakításához is, mert enélkül nem lesz igazán mûködõképes. Az utolsó téma, amit mi egy kicsit kidolgozatlannak érzünk a törvényjavaslatban, az a befektetési alapok, a befektetõk és az adórendszer kapcsolata. Nem derül ki ebbõl a törvénybõl például, hogy maga a befektetési alap vállalkozási nyereségadó-köteles-e, vagy nem. A logika természetesen azt mondja, hogy nem, de úgy gondolom, hogy ha ez így van, akkor egzakt módon a törvényben is le kéne írni. Nagyon bonyolultnak, áttekinthetetlennek és a gyakorlatban kivitelezhetetlennek tartjuk azt a módszer, amely a hozamot megosztja kamatra, osztalékra és árfolyamnyereségre, és különbözõ módon adóztatja ezt a három elemet. Ahhoz, hogy ez az adórendszer ebben a vonatkozásban is áttekinthetõ legyen, csak azt tudjuk elképzelni, hogy a hozamot egységesen adóztatják, és természetesen forrásadóval. Befejezésül hadd mondjam azt, amivel az elején kezdtem: mi támogatjuk ennek a törvényjavaslatnak a megszületését; módosító javaslatainkkal megpróbáljuk jobbá tenni, és aktív részvételünkkel azt szeretnénk elérni, hogy minél gyorsabban fogadjuk el ezt a törvényjavaslatot, hogy több ideje maradjon a Parlamentnek más, ennél sokkal rosszabb színvonalú - és valószínûleg nagy vitákat kiváltó - törvények megtárgyalására is. (Taps az MSZP soraiban.)

Homepage