TartalomElõzõKövetkezõ

VINCZE KÁLMÁN (FKgP): Köszönöm, elnök úr. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Úgy gondolom, hogy kellõképpen felcsigázódott az érdeklõdés ez iránt a törvényelõterjesztés iránt. Ígérem, hogy én rövid leszek, és megpróbálom nagyon szûkre fogni a mondandómat. A törvény alapkoncepciója a fokozott tõkemobilizáció egy olyan nem titkolt tõkeallokációval, amely gazdasági struktúraviszonyokat tükröz vissza. A befektetés eredményessége a nemzetgazdaság átlagos viszonyait és a befektetõ hozzáértését egyidejûleg mutatja. A magyarországi értékpapírpiac nem igazi értékpapírpiac. Egyfelõl a bevezetett részvények mögött húzódó gazdaság állapota rentabilitási szempontból olyan színvonalú, hogy az átlagbetétkamatokat sem tudja biztosítani, másfelõl még a gazdaságátalakító program is dekonjunkturális elemek túlsúlyával számol. Ha az állam úgy gondolja, hogy az értékpapírjait majd ezeken a befektetõtársaságokon keresztül adja el, ez nélkülözné a korrektséget. Úgy gondoljuk, az értékpapírforgalmat a bankok kényelmesen le tudnák bonyolítani. Teljesen igazat adok a miniszter asszonynak, hogy úgy elemezte a törvényelõterjesztést, ez elébe megy, úgymond, a jövõnek, tehát a jövõnek szól a törvénytervezet. Úgy véljük, jelenleg nincs aktualitása a befektetési társaságok vagy alapok létrehozásának. Úgy véljük, rendezetlenek a bankviszonyok mindkét szinten. Kiszámíthatatlan a magyar bankrendszer 1992. január 1-jétõl való állapota. A több tízmilliárdos kétes banki kintlevõség számviteli elszámolása, akár az általános elvek, akár a banki protekcionizmus eddig alkalmazott módszerei szerint történik, mindenképpen megrendíti, megrendítheti a költségvetést, s ennek két hatása lehet: felerõsíti az inflációt, valamint erõteljessé teszi a reálszféra és a magánszemélyek adóztatását. Az elmondottak alapproblémák. Ez a döntõen nyereségorientált befektetési érdekeltség semmiképpen nem lenne tekintettel a jelenleg folyó társadalmi, de fõleg gazdasági átalakítás prioritási viszonyaira. Tovább csökkenne az a hitelmorzsa, amely jelenleg rendelkezésére áll annak a rétegnek, amely a mezõgazdaságban kíván vállalkozni. Engedtessék meg, hogy egy kicsit elfogult legyek a mezõgazdaság vonatkozásában. A mezõgazdaság hatékonysági szintje ma és az elkövetkezendõ két évben is tartósan az infrastrukturális invesztíció hozadékrátája alatt marad. A költségvetésen keresztül megvalósuló szubvenciók a mezõgazdaság vonatkozásában fokozatosan zsugorodnak, azaz a támogatások leépülnek. Marad a hitelszféra, hogy az Európában elengedhetetlen agrárreferenciát megvalósítsa, leközvetítse. A nyilvánvalóan a konvertibilitás érdekében hozott restrikciós intézkedések e törvény bevezetése után további pénzszûkítést jelentenek a mezõgazdaság számára, nem beszélve arról, hogy a továbbiakban a monopolisztikus viszonyok irányába hatnak. Erre az lesz az ellenérv, hogy egész Nyugat-Európában jól mûködnek az ilyen befektetéscentralizáló megoldások. Igen, de ott valós értékviszonyok vannak, és az általános egyenértékes szerepe nemcsak a fizetési forgalomban való kötelezõ elfogadást jelenti, hanem a kincsképzésnek is tényleges eszköze. Nem azért van elsõsorban értékpapírpiac egy nemzetgazdaságban, mert ezt az adott kormányzat eldöntötte, vagy éppen akarja, hanem azért, mert a feltételek megértek rá. Hogy Magyarországon mennyire nem értek meg erre a feltételek, arra az a néhány, ma még gyakran használt olyan közgazdasági kifejezés utal, mint a dereguláció, privatizáció, gazdasági hatalomátmentés, alulértékeltség, kárpótlás. Itt hiányérzetet tapasztalunk a kárpótlási jegyek bevezetése tekintetében esetlegesen e törvény alapján. Ezek a felsorolt kifejezések külön-külön is egyéb társadalmi vagy gazdasági feszültségelemet takarnak. Rendezetlen viszonyainkra a törvénnyel rászabadítjuk azt a réteget, amely megkérdõjelezhetõen szerezte meg a vagyonát, és azt most majd befektetésszervezéssel fogja megduplázni. Szeretnék itt egy gondolat erejéig kitérni a 30. szakaszban megfogalmazott dolgokra. Vezetõ tisztségviselõ az lehet, akinek jó üzleti és szakmai hírneve van. Kérdezem azt, hogy ez milyen alapon lesz eldöntve? Netalán úgy, hogy tíz gazdasági szakember azt mondja rólam, hogy én rossz üzletember vagyok, másik hússzal pedig bizonyítani lehet, hogy jó? Ezt mi gumifogalomnak érezzük a törvényben. Ugyanígy kifogásoljuk, hogy a 32. szakaszban a befektetõnek kell eldöntenie azt, megengedi-e, hogy más befektetési alap részére átadható legyen az õ általa befektetett pénz. Nem ad választ a törvény magyarázata, hogy a vis maior fogalmát milyen módon próbálja megfogni. Úgy gondoljuk, a törvényben - meghagyva az 1991. év bevezetését - csak elírás lehet az 51. szakaszban, hogy 1991. augusztus 1-jei hatálybaléptetést ír elõ a törvény. Úgy véljük, nem célszerû, hogy a törvényjavaslat 1991-ben törvényerõre emelkedjen. Ez nem azt jelenti, hogy ne mûködjön az elkövetkezendõ idõben ez a közvetett vállalkozásszervezõ forma, de a komplex gazdasági feltételrendszernek legalább a lényeges elemei legyenek meg és funkcionáljanak. A reálszféra hozadéka nem mutathat csökkenõ tendenciát. A belsõ fogyasztásnak növekednie kell, s a hitelszféra az expanzió állapotába kell hogy kerüljön. Ellenkezõ esetben félrevezetnénk a kisbefektetõket, és ez nemcsak hiba lenne, hanem ennél súlyosabb megítélést kapna. Mindezeknek a figyelembevételével fogjuk megtenni megfelelõ módosítási javaslatainkat, és ezzel együtt elfogadásra javasoljuk a törvényt. Köszönöm szépen. (Taps.)

Homepage