TartalomElõzõKövetkezõ

SOÓS KÁROLY ATTILA (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A törvényjavaslat szónokainak általában az a feladat is jut, hogy kommentálják, ismertessék a törvényjavaslatot. Miután ezt az elõttem felszólalók elvégezték, én ezt szeretném mellõzni, így általánosságban nagyon röviden szeretnék szólni a törvényjavaslatról. Ahogyan miniszter asszony elmondta, a törvényjavaslat hosszadalmas, alapos elõkészítõ munka eredménye, nemzetközi tapasztalatok és segítségek fölhasználásával készült. A Szabad Demokraták Szövetségének szakértõi a törvényjavaslatot túlnyomórészt jónak tartják. A költségvetési bizottságban az általános vitára való alkalmasságra szavaztunk, de nemcsak arra, hanem tulajdonképpen az elfogadásra is túlnyomórészt ezt a törvényjavaslatot jónak tartjuk. Az elõttem szólók által elmondottakhoz azért szeretnék egy dolgot megjegyezni. Utaltak arra, hogy szükséges a kockázati tõketársaságokkal kapcsolatos törvény meghozatala is. Azért azt látni kell, hogy a kockázati tõketársaságok természetüknél fogva a nagyobb pénzeszközökkel rendelkezõket szokták vonzani, miután - ahogy a neve is mondja - ott nagy a kockázat. Akinek kevés befektetni való pénze van, az nem szereti kockáztatni, akinek sok van, az vagy szereti, vagy nem szereti, de akinek kevés van, az nem szereti. A nagyobb tõkével rendelkezõk viszont nyilván közvetlenül, kockázati tõketársaság közvetítése nélkül is tudnak beruházni. Úgyhogy én ugyan azzal egyetértek, hogy az a törvény is szükséges, de ez a törvény nyilván sürgõsebb, miután itt arról van szó, hogy kifejezetten a kisbefektetõknek, kis pénzt befektetni kívánóknak a segítésére születik ez a törvény. Persze nemcsak az õ segítésükre, hanem azoknak a segítésére is, akik a pénzeszközöket a másik oldalon igénybe veszik. Most én problémaként fõképpen az átmeneti rendelkezésekrõl szeretnék szólni. Nekünk kifogásaink a törvényjavaslat átmeneti rendelkezésével kapcsolatban vannak, de ahhoz, hogy ezt a kifogást megvilágíthassam, egy kicsit mégis más szempontból ismertetnem kell, hogy mi is ez a befektetési alap, mirõl is van itt alapjában véve szó. Ez a befektetési jegynek a vásárlása, a befektetési alap jegyének a megvásárlása és egy sajátos befektetõi viselkedés, hogy úgy mondjam, átmeneti befektetõi viselkedés. Van egyfelõl az, hogy én beteszem a pénzemet a bankba, és akkor magának a pénznek a visszakapására és a hozam - ami adott esetben kamat - megkapására is kapok egy állami garanciát, tehát nagyon nagy biztonsággal fektetek be, és van a másik szélsõsége a befektetési lehetõségeknek, amikor én megveszem, mondjuk egy jó obskúrus részvénytársaságnak egy részvényét és lehet, hogy elveszítem az egész pénzemet. Ebben a skálában, amit a különféle kockázatok, és persze a kockázattal mindig összhangban álló nagy hozamlehetõségek - és minél nagyobb a kockázat, rendszerint annál nagyobb a hozam, - az átlagos hozam, ez így van a pénzügyi közvetítések rendszerében, tehát ebben a különbözõ befektetési lehetõségek skálájában egy sajátos középhelyet foglal el a befektetési alap és az annál vásárolt befektetési jegy. Amelyik tehát nem bankbetét, nincs állami garancia arra, hogy az ide befektetett pénzemet vissza fogom kapni, ez vagy értékpapírba vagy ingatlanba való befektetés, és akár az értékpapírnak - még akkor is, ha az kötvény, még inkább, ha részvény, de az ingatlannak is nyilván az értéke esetleg csökkenhet és akkor én valamit veszíthetek. Úgyhogy itt a befektetési alapnál, a befektetési jegynél van kockázat, de ezt a kockázatot a befektetési alapra vonatkozó szigorú szabályok korlátozzák. Egyrészt korlátozzák azt, hogy mibe lehet befektetni - éspedig megbízható befektetési tárgyakba lehet csak befektetni -, másrészt korlátozzák azt is, hogy egy befektetési tárgyba - nagyon általánosan fogalmazok, mert az ingatlan és a részvény is befektetési tárgy - csak viszonylag keveset lehet befektetnie a befektetési alapnak az eszközei közül. Minél inkább lazítjuk ezeket a szabályokat, annál inkább a kockázati tõketársaság felé haladunk, ami azt jelenti, hogy ott lehet szépeket nyerni, de ugyanolyan "szépeket+ lehet veszíteni is, bár itt, az utóbbi esetben a szép nem olyan szép. A továbbiakban csak az értékpapíralapról szeretnék beszélni, mert itt látok problémát. Ugyanis ma Magyarországon nagyon kevés az olyan értékpapír, amit isten bizony szabad befektetési alappal vásároltatni. Befektetési alappal igazán csak olyan értékpapírt szabad vásároltatni, ami a tõzsdén be van vezetve, lehetõleg a tõzsdén + jegyezve is van. Elnézést kérek, nem jutott eszembe a megfelelõ kifejezés. Tehát tõzsdén bevezetett és tõzsdén jegyzett értékpapírok azok, amelyek tényleg megbízható befektetés tárgyai, és amelyek ajánlhatók arra, hogy befektetési alapok vegyék, miután itt viszonylag kicsi a kockázat, és ez a kockázat még azzal is csökken, hogy elõ van írva egy-egy befektetõnek, egy-egy vállalatnak, vagy bármely más kibocsátónak az értékpapírjába a befektetési alap a saját eszközeinek csak egy igen korlátozott hányadát fektetheti be. Így a probléma Magyarországon ma az, hogy nagyon kevés az ilyen értékpapír. Itt dilemma elõtt állunk, hogy ezt figyelembe véve - hogy kevés az ilyen értékpapír - lazítsuk-e ezeket a szabályokat, tehát megengedjük-e egyfelõl azt, hogy nem ilyen szigorúan körülhatárolt körbe viszonylag sok pénzt fektethessenek be a befektetési alapok, másfelõl pedig azt, hogy egy-egy részvénykibocsátóba vagy értékpapír kibocsátóba, tehát vállalatba a saját eszközeiknek egy bizonyos nagyobb hányadát fektessék be. Ha ezt az utóbbi utat járjuk, akkor annak az a veszélye van, hogy gyakorlatilag a befektetési alapok kockázati tõkealapként fognak mûködni, ami azt jelenti, hogy elég sokan, elég gyakran viszonylag jelentõsebb veszteségeket fognak rajta elszenvedni. Ez önmagában véve egyébként nem probléma, mert ha megmagyarázzuk elõre, hogy ez lesz, akkor mindenki saját kockázatára csinálja ezt. Akinek nem tetszik, az majd a pénzét bankba teszi. Önmagában véve ez tehát nem lenne probléma, csakhogy távlatra, épp maga a törvény irányozza elõ olyanokká ezeket a befektetési alapokat, amelyeknél a kockázat meglehetõsen korlátozott. Ha ez így van, akkor eléggé szerencsétlen dolog az elõttünk álló egy-két évben a befektetési alapot, mint olyant olyan intézményként mûködtetni, amelyik nem olyan, amilyen majd késõbb lesz. Ugyanis ebben az esetben a közönség ezt úgy fogja megismerni, mint viszonylag kockázatos dolgot, és elég nehéz lesz utána ennek a képét megváltoztatni. Tehát ez az eljárás, ha így csináljuk, hogy eleinte meglehetõsen vagy viszonylag kockázatos lesz ezekbe a befektetési alapokba befektetni - én nem szeretném eltúlozni, hogy mennyire lesz kockázatos, nem szeretnék itt részletekbe bocsátkozni, de mindenesetre a késõbbiekhez képest az világos, hogy az átmeneti rendelkezések folytán, amelyek elõ vannak irányozva, tényleg viszonylag kockázatos lesz. Ha tehát ezt megtesszük, akkor egy olyan intézményt hozunk létre, amit a lakosság egyfajta módon megismer, és késõbb nehéz lesz megérteni, hogy ez most már nem az, ez most már egy biztonságosabb forma. Ezzel kapcsolatban tényleg itt az átmeneti rendelkezések a problematikusak, mert az 55. § (3) bekezdésében azt látjuk, hogy egy kibocsátó által kibocsátott, a tõzsdén nem jegyzett vagy nem forgalmazott értékpapírok értéke az értékpapíralap tárcájában 5% lehet legfeljebb. A végleges rendelkezés szerint, amelyik 1994. január 1-jétõl lesz majd hatályos, ez csak 2% lehet. Most föl szeretném hívni a figyelmet, hogy ez egy nagyon komoly engedmény. Ez egy nagyon komoly engedmény! Ez azt jelenti, hogy hát meglehetõsen obskúrus papírokba - most én ezt se szeretném eltúlozni, de mindenesetre, hogy a tõzsdén nem forgalmazzák, nem jegyzik, az egy jelentõs különbség, szóval meglehetõsen obskúrus papírokba -, egy-egy kibocsátó meglehetõsen viszonylag obskúrus papírjába elég sokat fektethet be a befektetési alap, és ezzel lehet bukni. Ugyanennek a paragrafusnak a (2) bekezdése azt mondja, hogy összesen a tõzsdén nem jegyzett, illetve nem forgalmazott értékpapírok aránya az értékpapíralap tõkéjének 1991-ben 50%-a - már szerencsére ennek az évnek már a végén vagyunk, úgyhogy ez nem probléma -, 92-ben 40%-a, 93-ban 30%-a, 94-ben 20%-a lehet. Na hát, mondjuk, a 20% még csak elfogadható, de ez a 30-40 % nagyon sok. Szóval, ez tényleg komoly kockázatot visz bele ezeknek az alapoknak a mûködésébe, amivel kapcsolatban még egyszer mondom, én nem kifogásolom azt, hogy legyenek ilyen alapok. Csak a közönségnek azt kell megmutatni, hogy a befektetési alap biztonságos dolog: és ha most az elsõ két évben azt mutatjuk meg, hogy nem biztonságos, akkor késõbb hogy fogjuk a meggyõzõdést megváltoztatni? És végül ugyanennek a paragrafusnak az (1) bekezdése, ahol az ugyanazon kibocsátó által kibocsátott különbözõ fajtájú értékpapíroknak legfeljebb 30%- át vásárolhatja meg egy befektetési alap: kérem szépen, ezt én annyira problematikusnak éreztem, hogy amikor Lámfalussy úr, a baseli Nemzetközi Fizetések Bankjának a vezérigazgatója eljött, hogy a Parlament két bizottságának beszéljen errõl, meg a bankügyekkel kapcsolatos két törvényrõl, ami ugyancsak napirenden van, akkor megkérdeztem tõle, hogy vajon ez nem borzasztó sok-e. Õ azt hiszem, eléggé elismert tekintély - szaktekintély -, és õ azt mondta, hogy ez tényleg nagyon sok. Szóval, tessék kérem ezt már meggondolni, ezek nagyon komoly gondok. Hogyha 30%-át tartja, tehát egy vállalat részvényeseinek - most leegyszerûsítve a dolgot, mert lényegében errõl van szó, részvényeink - 30%-át tartja egy ilyen befektetési alap, akkor hogyha valami problémát lát e körül a vállalat körül, nem tud belõle kimenni: ugyanis 30% részvény eladása már lenyomja az árfolyamot. Tehát Lámfalussy úr ezt mondta, hogy foglyává válik az adott vállalatnak, az adott értékpapírnak, nem mehet ki belõle, mert ha megpróbálja eladni, akkor még inkább leesik az árfolyam ahhoz az árfolyamhoz képest, ami éppen a piacon uralkodik. Tehát azt hiszem, nem szerencsés dolog ezt a szabályt átmenetileg elfogadni. Mellesleg, és nekem tulajdonképpen a nem átmeneti rendelkezésekkel kapcsolatban ez az egyetlen megjegyzésem: nekem a 20% ugyanebben a vonatkozásban - most nem mondom el még egyszer, a 20% - mint végleges rendelkezés is sok. Én azt hiszem, hogy 10%-nál többet nem szabad. Szóval, egy befektetési alap, vegyük tudomásul, nem tartja meg azokat a részvényeket, amelyeket megvesz, az adja, veszi, állandóan adja, veszi. Na most ha én 20%-kal vagyok bent valahol, akkor már nekem nagyon problematikus eladni. Mert már ott is fönnáll egy kicsit az a veszély, hogy lenyomja az árfolyamot, nagyon sokat akarok belõle eladni. És hát most arról nem is szólva persze, hogy ez egy elég magas kockázat lehet a befektetési alap, maga számára is, de - mondjuk - az már attól függ, hogy az õ tõkéjéhez képest mennyi ez a portfolio, ami az értékpapír kibocsátójának a tõkéjéhez képest 20, illetve 30%. Ezt szerettem volna elmondani a szabad demokrata képviselõcsoport nevében. Egyébként a törvényjavaslatot alapjában véve jónak tartjuk. (Gyér taps.)

Homepage