TartalomElõzõKövetkezõ

KOMOR SÁNDOR (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Jelen elõterjesztésben olyan törvényjavaslatról van szó, amely szorosan illeszkedik a piacgazdaságba való átállás folyamatába. Az új intézménytípus bõvíti a megtakarítási formákat, növeli a tõzsde forgalmát, ami ott stabilabb árfolyam-alakulást segíthet elõ, ezzel növelheti a magyar átalakulásba vetett bizalmat. Emellett fontos pozitív hatása, hogy közvetett befektetési formát kínál a külföldi tõkének is. Elsõdlegesen három fõ tényezõre szeretnék kitérni. A törvényjavaslat - majd a törvény - segítségével egyrészt olyan pénzek is bevonhatók a gazdaság finanszírozásába, melyek egyébként éppen kis összegük miatt nem alkalmasak önálló vállalkozás létrehozására, illetve résztulajdonosként való megjelenésre valamely gazdasági társaságban. Másrészt: a befektetési alapok mûködési mechanizmusa önmagában biztosítja az egyes befektetõk által szükségképpen elviselendõ kockázat csökkentését. Harmadrészt: a befektetési alapok képesek arra, hogy az értékpapírpiacra vonatkozó információk összegyûjtésével, azok megfelelõ feldolgozásával és értékelésével a lehetõség szerinti optimális hasznot érjék el. Hiszen gondoljunk bele, hogy nagyon sok kisbefektetõt éppen az elõbb említettek tartottak távol attól, hogy értékpapírokat vásároljanak. Kétségtelen tény ugyanakkor az is, hogy az értékpapírpiacon a mai napig hiányoznak azok a befektetõk, amelyek a stabilitást, a nagy vásárlóerõt és a nagy piaci szakértelmet biztosítják. Ezek az úgynevezett intézményi befektetõk, mint például éppen a befektetési alapok, a nyugdíjalapok, a különbözõ betegbiztosítók. Tudjuk azt, hogy ezen intézményrendszer átalakítása, illetve kialakítása folyamatban van, illetve a nem túl távoli jövõben remélhetõleg megtörténik. Ebben a sorban az elsõ lépcsõ lehet a befektetési társaságokról szóló törvény elfogadása, illetve késõbb annak gyakorlati mûködése. Azok a befektetési szabályok, amelyeket a törvényjavaslat kötelezõ elõírásként megfogalmaz, kiegészülve azokkal az egyedi szabályokkal, amelyeket az alapkezelõ fog meghatározni az egyedi alapokra vonatkozóan, az egyes befektetésekben, az egyes értékpapírokban meglévõ kockázatokat korlátozzák, illetve a különbözõ szintû kockázatokat átlagolják. Itt tehát nem lehet szó arról, hogy ha valamely társaság tönkremegy és az általa kibocsátott értékpapír elértéktelenedik, akkor a befektetõ teljes pénze elvész, mivel a befektetõ pénze nemcsak ebben a papírban testesül meg, hanem emellett még sok más papír is, hacsak részben is, de a birtokában van, és az egyéb papírokban jelentkezõ haszon az esetleg veszteséges üzleteket kompenzálni tudja. A befektetési társaságokról szóló törvényjavaslatnak pont ezért nem is lehet célja az, hogy kizárólag kockázatos befektetéseket finanszírozzon. Ugyanakkor - mint ez a bizottsági ülésen is megfogalmazódott - szükségesnek látszik, hogy a kockázatos vállalkozások, befektetések finanszírozására is létre lehessen hozni valamilyen formájú finanszírozó társaságot, alapot, és ehhez szükséges az erre vonatkozó törvény mielõbbi elkészítése. Az elõttem szóló gazdasági bizottsági elõadó is utalt erre. Éppen ezért ezúton is szeretném megerõsíteni a miniszter asszony expozéjában már jelzett igényt, az ún. kockázati tõkefinanszírozó társaságok, alapok létrehozásához szükséges törvény mielõbbi elkészítésére. A törvényjavaslat az ún. passzív alapok létrehozását szabályozza. Ez azt jelenti, hogy az alapok által kibocsátott befektetési jegyek tulajdonosai számára nincs lehetõség beleszólásra, az alap céljainak, üzletpolitikájának, stratégiai és taktikai döntéseinek befolyásolására. Jogosultságuk csupán az alap által elért nyereség, osztalék felvételére korlátozódik. A miniszteri expozéban és a bizottsági ülésen is elhangzott, hogy a javaslat készítõi tudatosan vállalják fel ezt a variánst. Indoklásuk szerint éppen a befektetõk piaci tájékozatlansága, tapasztalatlansága, valamint a rendelkezésükre álló információk csekély volta egyelõre nem teszi ténylegesen lehetõvé azt, hogy a befektetõk aktívan és érdemben beleszóljanak a napi üzletpolitikába. Ugyanakkor látni kell azt is, hogy a befektetési jegyek tulajdonosai nincsenek kiszolgáltatva az alapkezelõnek, hiszen az alapok mûködése egyrészt az alapkezelõ által összeállított, és számára a késõbbiek során kötelezõ alapkezelési szabályzat szerint, illetve ezen törvény befektetési szabályainak megfelelõen kell, hogy történjen. A törvény hatálya nem terjed ki a 20 fõnél kevesebb tulajdonos és 100 millió forintnál kisebb alaptõkéjû befektetési alapokra. Tehát ezen limiteken belül, elsõ szabályozások alapján aktív alapként is mûködhetnek. A törvényjavaslat tudatosan többféle kontrollt épít be az alapkezelõ tevékenységével kapcsolatosan. Két lényegeset szeretnék megemlíteni: Egyrészt az alap technikai mûködését biztosító letétkezelõ pénzintézet gyakorlatilag az összes tranzakció felett ellenõrzést tud gyakorolni. Másrészt az alapok törvényes mûködésének felügyeletét az Állami Értékpapír Felügyelet fogja ellátni. Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a befektetési jegyek tulajdonosainak bármikor nyitva áll a lehetõség: amennyiben nem értenek egyet az alapkezelõ tevékenységével, esetleg üzletpolitikájával, akkor a befektetési jegyet nyílt végû alap esetén a társaságnál visszaváltsák, zárt végû alap esetén a tõzsdén, illetve a tõzsdén kívül értékesíthessék. Feltételezhetõ, hogy ezen törvény rendelkezései alapján számos befektetési alap fog a közeli években megalakulni. Ezek között remélhetõleg nagy verseny lesz a befektetõk pénzének elnyeréséért. A tisztességesség, a fair üzlet elsõdleges letéteményese minden valószínûség szerint pontosan ez a verseny lesz. A tárgyalt törvényjavaslat a befektetési alapok mûködtetésére egész intézményi rendszert hoz létre, pontosan meghatározva az egyes szereplõk feladatait, hatáskörét és felelõsségét is. Fontos szempont, hogy az alapkezelõnek e tevékenység a megélhetési forrása, így egzisztenciális érdeke, hogy jól mûvelje a vállalt feladatát. A törvényjavaslat vitája során felmerült, hogy a kizárólagosság követelménye olyan szervezeteket is kizár az alapkezelõk lehetséges sorából, amelyek megfelelõ értékpapírpiaci felkészültséggel rendelkeznek, nevezetesen a broker-cégekre gondolok. Elhangzott az a javaslat, hogy legalább a broker- cégeknek tegyük lehetõvé az alapkezelést is. Ennek a javaslatnak a megvalósítása azonban véleményünk szerint nem járható. Elsõsorban azért nem, mert már az értékpapírtörvénynek és a jelenleg tárgyalt törvényjavaslatnak is az egyik fõ célja, hogy az értékpapírpiacon tiszta és egyértelmû viszonyokat teremtsünk mind a tevékenységi körök, mint a tulajdonlások szempontjából. Szeretnék utalni arra, hogy az értékpapírtörvény a broker-cégek feladatát is kizárólagos tevékenységnek határozta meg, azaz a broker-cégek csak értékpapír-kereskedelemmel, bizományosi és saját számlás üzletek bonyolításával foglalkozhatnak. Nem lenne tehát célszerû ezt a valóban szigorú szabályt, amelyet mind a két törvény, illetve a jelenlegi törvényjavaslat is tiszteletben tart, feloldani. A kétféle szervezetnek nem azonosak a feladatai, a céljai és a rendelkezésükre álló eszközök sem. Nem indokolt összemosni a feladatokat és a felelõsségeket, nem utolsósorban a rendelkezésre álló különbözõ forrásokból származó pénzeket sem. Nem beszélve arról a veszélyrõl, mely sajnos minden fejlõdõ és fejlett értékpapírpiaccal rendelkezõ országban meglévõ veszély, nevezetesen az információkkal való visszaélés. Éppen a broker-cégek azok, melyek hivatalból rendelkeznek a lehetséges legtöbb piaci információval. Ezek között nem kevés az ún. bennfentes vagy idegen szóval insider, amelyek felhasználását az értékpapírtörvény tiltja. Ugyanakkor az értékpapírtörvény, valamint a büntetõ törvénykönyv nagyon szigorú intézkedéseket rögzít ebben a tárgykörben. Nem lehet célunk egy olyan veszélyhelyzetet teremteni, amely magában hordaná a bennfentes információval való visszaélés fokozott lehetõségét. Azt azonban megjegyezni kívánom, hogy a jelenlegi technikai és szabályozási háttér mellett megnehezülhet egy-egy alapkezelõi utasítás gyors végrehajtása. Mint ismeretes, a letétkezeléssel megbízható bankok perspektívában, a pénzintézeti törvény értelmében nem folytathatnak közvetlenül értékpapír- mûveleteket. Megfontolandó e két törvény közötti megfelelõ összhang megtalálása, hiszen említésre érdemes az a tény, hogy jelenleg Magyarországon épp a bankszféra az, amelyik rendelkezik a megfelelõ szakmai háttérrel. Köszönöm szépen a figyelmüket és a törvényjavaslatot elfogadásra ajánlom. Köszönöm szépen. (Taps.)

Homepage