KOMOR SÁNDOR (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Jelen előterjesztésben olyan törvényjavaslatról van szó, amely szorosan illeszkedik a piacgazdaságba való átállás folyamatába. Az új intézménytípus bővíti a megtakarítási formákat, növeli a tőzsde forgalmát, ami ott stabilabb árfolyam-alakulást segíthet elő, ezzel növelheti a magyar átalakulásba vetett bizalmat. Emellett fontos pozitív hatása, hogy közvetett befektetési formát kínál a külföldi tőkének is. Elsődlegesen három fő tényezőre szeretnék kitérni. A törvényjavaslat - majd a törvény - segítségével egyrészt olyan pénzek is bevonhatók a gazdaság finanszírozásába, melyek egyébként éppen kis összegük miatt nem alkalmasak önálló vállalkozás létrehozására, illetve résztulajdonosként való megjelenésre valamely gazdasági társaságban. Másrészt: a befektetési alapok működési mechanizmusa önmagában biztosítja az egyes befektetők által szükségképpen elviselendő kockázat csökkentését. Harmadrészt: a befektetési alapok képesek arra, hogy az értékpapírpiacra vonatkozó információk összegyűjtésével, azok megfelelő feldolgozásával és értékelésével a lehetőség szerinti optimális hasznot érjék el. Hiszen gondoljunk bele, hogy nagyon sok kisbefektetőt éppen az előbb említettek tartottak távol attól, hogy értékpapírokat vásároljanak. Kétségtelen tény ugyanakkor az is, hogy az értékpapírpiacon a mai napig hiányoznak azok a befektetők, amelyek a stabilitást, a nagy vásárlóerőt és a nagy piaci szakértelmet biztosítják. Ezek az úgynevezett intézményi befektetők, mint például éppen a befektetési alapok, a nyugdíjalapok, a különböző betegbiztosítók. Tudjuk azt, hogy ezen intézményrendszer átalakítása, illetve kialakítása folyamatban van, illetve a nem túl távoli jövőben remélhetőleg megtörténik. Ebben a sorban az első lépcső lehet a befektetési társaságokról szóló törvény elfogadása, illetve később annak gyakorlati működése. Azok a befektetési szabályok, amelyeket a törvényjavaslat kötelező előírásként megfogalmaz, kiegészülve azokkal az egyedi szabályokkal, amelyeket az alapkezelő fog meghatározni az egyedi alapokra vonatkozóan, az egyes befektetésekben, az egyes értékpapírokban meglévő kockázatokat korlátozzák, illetve a különböző szintű kockázatokat átlagolják. Itt tehát nem lehet szó arról, hogy ha valamely társaság tönkremegy és az általa kibocsátott értékpapír elértéktelenedik, akkor a befektető teljes pénze elvész, mivel a befektető pénze nemcsak ebben a papírban testesül meg, hanem emellett még sok más papír is, hacsak részben is, de a birtokában van, és az egyéb papírokban jelentkező haszon az esetleg veszteséges üzleteket kompenzálni tudja. A befektetési társaságokról szóló törvényjavaslatnak pont ezért nem is lehet célja az, hogy kizárólag kockázatos befektetéseket finanszírozzon. Ugyanakkor - mint ez a bizottsági ülésen is megfogalmazódott - szükségesnek látszik, hogy a kockázatos vállalkozások, befektetések finanszírozására is létre lehessen hozni valamilyen formájú finanszírozó társaságot, alapot, és ehhez szükséges az erre vonatkozó törvény mielőbbi elkészítése. Az előttem szóló gazdasági bizottsági előadó is utalt erre. Éppen ezért ezúton is szeretném megerősíteni a miniszter asszony expozéjában már jelzett igényt, az ún. kockázati tőkefinanszírozó társaságok, alapok létrehozásához szükséges törvény mielőbbi elkészítésére. A törvényjavaslat az ún. passzív alapok létrehozását szabályozza. Ez azt jelenti, hogy az alapok által kibocsátott befektetési jegyek tulajdonosai számára nincs lehetőség beleszólásra, az alap céljainak, üzletpolitikájának, stratégiai és taktikai döntéseinek befolyásolására. Jogosultságuk csupán az alap által elért nyereség, osztalék felvételére korlátozódik. A miniszteri expozéban és a bizottsági ülésen is elhangzott, hogy a javaslat készítői tudatosan vállalják fel ezt a variánst. Indoklásuk szerint éppen a befektetők piaci tájékozatlansága, tapasztalatlansága, valamint a rendelkezésükre álló információk csekély volta egyelőre nem teszi ténylegesen lehetővé azt, hogy a befektetők aktívan és érdemben beleszóljanak a napi üzletpolitikába. Ugyanakkor látni kell azt is, hogy a befektetési jegyek tulajdonosai nincsenek kiszolgáltatva az alapkezelőnek, hiszen az alapok működése egyrészt az alapkezelő által összeállított, és számára a későbbiek során kötelező alapkezelési szabályzat szerint, illetve ezen törvény befektetési szabályainak megfelelően kell, hogy történjen. A törvény hatálya nem terjed ki a 20 főnél kevesebb tulajdonos és 100 millió forintnál kisebb alaptőkéjű befektetési alapokra. Tehát ezen limiteken belül, első szabályozások alapján aktív alapként is működhetnek. A törvényjavaslat tudatosan többféle kontrollt épít be az alapkezelő tevékenységével kapcsolatosan. Két lényegeset szeretnék megemlíteni: Egyrészt az alap technikai működését biztosító letétkezelő pénzintézet gyakorlatilag az összes tranzakció felett ellenőrzést tud gyakorolni. Másrészt az alapok törvényes működésének felügyeletét az Állami Értékpapír Felügyelet fogja ellátni. Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a befektetési jegyek tulajdonosainak bármikor nyitva áll a lehetőség: amennyiben nem értenek egyet az alapkezelő tevékenységével, esetleg üzletpolitikájával, akkor a befektetési jegyet nyílt végű alap esetén a társaságnál visszaváltsák, zárt végű alap esetén a tőzsdén, illetve a tőzsdén kívül értékesíthessék. Feltételezhető, hogy ezen törvény rendelkezései alapján számos befektetési alap fog a közeli években megalakulni. Ezek között remélhetőleg nagy verseny lesz a befektetők pénzének elnyeréséért. A tisztességesség, a fair üzlet elsődleges letéteményese minden valószínűség szerint pontosan ez a verseny lesz. A tárgyalt törvényjavaslat a befektetési alapok működtetésére egész intézményi rendszert hoz létre, pontosan meghatározva az egyes szereplők feladatait, hatáskörét és felelősségét is. Fontos szempont, hogy az alapkezelőnek e tevékenység a megélhetési forrása, így egzisztenciális érdeke, hogy jól művelje a vállalt feladatát. A törvényjavaslat vitája során felmerült, hogy a kizárólagosság követelménye olyan szervezeteket is kizár az alapkezelők lehetséges sorából, amelyek megfelelő értékpapírpiaci felkészültséggel rendelkeznek, nevezetesen a broker-cégekre gondolok. Elhangzott az a javaslat, hogy legalább a broker- cégeknek tegyük lehetővé az alapkezelést is. Ennek a javaslatnak a megvalósítása azonban véleményünk szerint nem járható. Elsősorban azért nem, mert már az értékpapírtörvénynek és a jelenleg tárgyalt törvényjavaslatnak is az egyik fő célja, hogy az értékpapírpiacon tiszta és egyértelmű viszonyokat teremtsünk mind a tevékenységi körök, mint a tulajdonlások szempontjából. Szeretnék utalni arra, hogy az értékpapírtörvény a broker-cégek feladatát is kizárólagos tevékenységnek határozta meg, azaz a broker-cégek csak értékpapír-kereskedelemmel, bizományosi és saját számlás üzletek bonyolításával foglalkozhatnak. Nem lenne tehát célszerű ezt a valóban szigorú szabályt, amelyet mind a két törvény, illetve a jelenlegi törvényjavaslat is tiszteletben tart, feloldani. A kétféle szervezetnek nem azonosak a feladatai, a céljai és a rendelkezésükre álló eszközök sem. Nem indokolt összemosni a feladatokat és a felelősségeket, nem utolsósorban a rendelkezésre álló különböző forrásokból származó pénzeket sem. Nem beszélve arról a veszélyről, mely sajnos minden fejlődő és fejlett értékpapírpiaccal rendelkező országban meglévő veszély, nevezetesen az információkkal való visszaélés. Éppen a broker-cégek azok, melyek hivatalból rendelkeznek a lehetséges legtöbb piaci információval. Ezek között nem kevés az ún. bennfentes vagy idegen szóval insider, amelyek felhasználását az értékpapírtörvény tiltja. Ugyanakkor az értékpapírtörvény, valamint a büntető törvénykönyv nagyon szigorú intézkedéseket rögzít ebben a tárgykörben. Nem lehet célunk egy olyan veszélyhelyzetet teremteni, amely magában hordaná a bennfentes információval való visszaélés fokozott lehetőségét. Azt azonban megjegyezni kívánom, hogy a jelenlegi technikai és szabályozási háttér mellett megnehezülhet egy-egy alapkezelői utasítás gyors végrehajtása. Mint ismeretes, a letétkezeléssel megbízható bankok perspektívában, a pénzintézeti törvény értelmében nem folytathatnak közvetlenül értékpapír- műveleteket. Megfontolandó e két törvény közötti megfelelő összhang megtalálása, hiszen említésre érdemes az a tény, hogy jelenleg Magyarországon épp a bankszféra az, amelyik rendelkezik a megfelelő szakmai háttérrel. Köszönöm szépen a figyelmüket és a törvényjavaslatot elfogadásra ajánlom. Köszönöm szépen. (Taps.)