TartalomKövetkezõ
                      Az Országgyûlés õszi ülésszakának
                                 7. ülésnapja
                        1991. szeptember 23-án, hétfõn
                      (Az ülésnap kezdete: 15 óra 4 perc
                           - Elnök: Szabad György -
               Jegyzõk:  Dr. Szabó Lajos és  dr. Kóródi Mária)

ELNÖK: Tisztelt Országgyûlés! Köszöntöm minden képviselõtársamat, kedves vendégeinket, a rádióra és a képernyõre figyelõ minden honfitársunkat. Ülésszakunk 7. ülésnapját megnyitom. Bejelentem, hogy az ülés vezetésében Kóródi Mária és Szabó Lajos jegyzõk lesznek segítségemre. Mai ülésnapunkról 40 képviselõtársunk jelentette be elõzetesen távolmaradását. Kérem, ha valamelyikük mégis meg tudott jelenni, szíveskedjék ezt jelezni gépe bekapcsolása végett. Senki sem jelentkezett. Bejelentem, hogy az igazolt képviselõk száma jelenleg 384 fõ, a határozatképességhez így 193 fõ jelenléte szükséges. Most jelenlét-ellenõrzést tartunk. Kérem, nyomják meg az "igen+ gombot. (Megtörténik.) Megállapítom, hogy 1 jelentkezõ államtitkárral együtt a jelenlévõ képviselõk száma 250. Az ülés határozatképes. (Tardos Márton és Szalay Gábor jelentkezik.) Tardos Márton és Szalay Gábor gépét kérném bekapcsolni. Tisztelt Országgyûlés! Távollétemben a házbizottság arra kért fel, hogy a mai napon az ülést egy történelmi megemlékezéssel kezdjem. Az ország - velünk együtt - a hét végén a magyar történelem egyik óriására, Széchenyi Istvánra emlékezett. Engedjék meg, hogy megemlékezésemben egyetlen gondolatát idézzem fel. Széchenyi a reformmozgalom kibontakozásában oly nagy jelentõséggel bíró mûvében, a Hitelben arról szól, azt idézi hogy - az õ szavaival - "Néró és Caligula nem olyan kegyetlen, nem olyan kíméletlen zsarnok, mint az elavult törvény.+ Mint ezt a Hitel megjelenésének 100. évfordulóján az emlékkiadás elõszavában elsõként Iványi-Grünwald Béla történészünk megállapította, gondolati, sõt szöveg szerinti átvétel a nagy angol társadalomtudósnak, Benthamnek Széchenyire is, Wesselényire is oly nagy hatást gyakorló munkájából, a Book of fallacyesbõl. De több ez Széchenyinél puszta idézetnél. Egy nagy gondolatláncban helyezkedik ez el, amely gondolatlánc Széchenyi egyik nagy felismerését tartalmazza. Széchenyi azon elmélkedik, mi okozta hajdani nagy kultúrák bukását, és korához közel lépve a török birodalom végzetes válságát. S mi határozza meg azt, hogy Anglia az európai nemzetek élére tudott szökkenni? Sok más mellett, de nem utolsósorban ugyanerre utal. Elbuktak és elbuknak mindazok a birodalmak és országok, amelyek elvont tételekhez akarják az életet alkalmazni, és megmaradnak, sõt felvirágoznak azok az országok, amelyek az élet követelményeihez, a fejlõdés követelményeihez szabják törvényeiket. Széchenyi gondolatvilágában Magyarország ott állt középen. Nemcsak földrajzilag a hanyatló török birodalom és az emelkedõ Anglia között, hanem azzal is, hogy válaszúton állt az õsi, de elavulthoz, vagy a hagyományok alapján fejlõdõ élet követelményeihez köti-e sorsát. S legnagyobb tanácsa, amit korának adhatott, de nekünk is szól, hogy a hagyomány alapon az élet követelményeit tartsa mindennél elsõbbrendûnek az ország, az Országgyûlés. Köszönöm a figyelmüket. (Általános taps.) Tisztelt Országgyûlés! Napirend elõtt, rendkívüli ügyben Oláh Sándor képviselõtársunk - a Független Kisgazdapárt részérõl - kért szót.

Homepage