KARSAI PÉTER (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Az Országgyűlés őszi ülésszakának második ülésnapján Boros László képviselőtársam interpellált Önhöz és a művelődési és közoktatási miniszterhez "Törvényes-e a törvénytelenség+ címmel. Akkor a kérdésre válaszoló dr. Andrásfalvy Bertalan miniszter úr azt mondta, hogyha törvénysértés történt, a köztársasági megbízotthoz, illetve munkaügyi bírósághoz lehet fordulni jogorvoslatért. Miután magam is egy hasonló ügyben, nevezetesen a kunbajai igazgatói pályázatok elbírálásának törvénysértései miatt fordultam a köztársasági megbízotthoz a törvénysértés megszüntetése érdekében, a pozitív válasz ellenére is mind a mai napig a törvénysértő állapot fennmaradt, és épp ezért tisztelettel kérdezem Öntől: "Hol húzódnak a jogállamiság határai?+ Kérdésem indoklásaként hadd szolgáljak a kunbajai példával, amely sajnos tipikus esetnek mondható Bács-Kiskun megye szerte. Kunbaja községben az idei évben vált esedékessé mind az iskolaigazgatói, mind a vezető óvónői pályázat kiírása. Annak rendje és módja szerint a pályázatok be is futottak és a szakmai elbírálás, majd a tantestületek titkos szavazása után egy-egy pályázó maradt talpon, azaz csak ők nyerték el a tantestület bizalmát, a szavazatoknak jóval több, mint a felét. Ez az óvoda esetében a régi vezetőnő megerősítését jelentette egyik beosztott nevelőjével szemben, aki két szavazatot kapott a kilencből, az iskola esetében pedig a tantestület egyik tanárának szólt a bizalom, szemben a már másodszor is eredménytelenül pályázó kollégájával, 11:8 arányban. A jelelenleg hatályos jogszabály - amely az igazgató kinevezésének rendjéről intézkedik - azt mondja ki, hogy a kinevező - a példában a kunbajai önkormányzat - csak a többségi szavazatot kapott pályázót nevezheti ki, attól eltekinteni csak rendkívüli indok alapján lehetséges. Nos, az önkormányzat mind a két sikeres pályázót elutasította, és rendkívüli indokként olyan érvek is elhangzottak, mint például: hogy úgysem lenne belőle jó igazgató; vagy a vezető óvónő esetében kardinális kifogás az, hogy: rossz a kapcsolata a polgármesteri hivatallal. Ami érthető is, hiszen a helyhatósági választásokon az érintett óvodavezető-nő férje volt az ellenjelölt a polgármesteri posztra. (Derültség.) A kunbajai önkormányzat ez év júliusi 58/1991. számú döntését kifogásoltam a köztársasági megbízottnál, ahonnan az alábbi levelet kaptam - fölolvasom -: "Tisztelt Képviselő Úr! Kunbaja község képviselőtestülete 58/1991. számú határozatával kapcsolatban törvényességi észrevételt tettem. Miután a képviselőtestület az alkalmatlanság bizonyítására egyetlen konkrét érvet sem hozott fel és a nevelőtestületi szavazás eredményének helyesbítése lényegi változást nem hozott, a határozatban nevesített okok nem tekinthetők a megbízás mellőzéséhez alapul szolgáló rendkívül indokolt esetnek.+ Aláírás: dr. Farkas László államtitkár. Tisztelt Miniszter Úr! Talán ezek után Ön is azt gondolja, hogy az ügy ezzel a törvényességi észrevétellel kedvező fordulatot vett, és a címben feltett kérdésemre majd azt válaszolhatja, hogy a jogállam határai természetesen egybeesnek a földrajzi határokkal. Sajnos, ez nincs így, még annak ellenére sem, hogy Kunbaja község és Csikéria község - hogy egy másik példát is idecitáljak körzetemből - szinte pár száz méterre esnek csak a jugoszláv határhoz, de még innen, mégis az írott és íratlan törvényeket úgy tartják be az említett helységek önkormányzatai és polgármesterei, mintha ezek a községek a határon túl esnének. Mert azt már mondanom sem kell, hogy végül is a képviselőtestület megoldotta a dilemmát Kunbaján: az iskolát kettészelték, az egyik részt a többségi szavazatot kapott pályázónak, a másik részt - a több mint kétszáz szülői aláírás ellenében - a másodszor sikertelen pályázónak juttatva. Gazdag ország vagyunk, legyen mindjárt két iskola az alig több mint kétszáz fős gyermeklétszámhoz - hogy a szakmai oldaláról ne beszéljek. Az óvoda esetében ilyen kézenfekvő megoldás nem kínálkozott. Figyelmen kívül hagyva a szakszervezeti vétót, a szülői aláírásokat, megbízták a kisebbségben maradt és - önmagát és leányát is beleszámítva - két vokssal bíró óvónőt határozatlan időre a vezetői teendők ellátásával. A fentiek alapján tisztelettel kérdezem Önt, mit is kellene most tennünk, hogy a magukat függetlennek álcázó tanácselnök-polgármesterek és a velük tartó önkormányzatok ne függetleníthessék magukat a Magyar Köztársaság törvényeitől, és ennek következményeként a jogállamiság határai földrajzi államhatárainkkal mégis csak egybeessenek. Várom válaszát. (Taps.)