DR. BÍRÓ FERENC (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mint ismeretes önök előtt, a Társadalombiztosítási Alap 1990. évi költségvetésének elszámolását az 1989. évi XLVIII. számú törvény írta elő. Ennek megfelelően a 2704-es számú törvénytervezetben a Kormány előterjesztette a TB-Alap 1990. évi zárszámadását. Ezen zárszámadásnak nemcsak azért van jelentősége, mert azt törvény írja elő, hanem azért is, mert ez volt a TB-Alap életében az első év, hogy a gyógyító, megelőző ellátás finanszírozását az Országos Társadalombiztosítási Felügyelőség látja el, átvállalva ezt a szerepet az állami költségvetéstől, úgy, hogy 1989-ben és 1990. első három hónapjában a TB-Alap fizette a családi pótlékot a költségvetés helyett. Ezt a feladatcserét akkor a TB tartalékai lehetővé tették. Ez rendkívül fontos lépés volt, hiszen az egészségügyi finanszírozás megváltoztatásának igénye felé való első lépésnek volt tekinthető. Ez a forráscsere rövid távon feltétlenül az Alap érdekeit szolgálta. Hosszabb távon szemlélve viszont, mivel a forráscsere költségeit a költségvetés 1992. december 31-ig köteles megfizetni, a hátralévő időkben ez likviditási gondokat okozhat, mint ahogy ez enyhébb formában már 1990-ben is jelentkezett. A Társadalombiztosítási Alap 1990. évi költségvetésének zárása után, a bevételeket és kiadásokat elemezve láthatjuk, hogy a Társadalombiztosítási Alap 360 milliárd 152 millió forint bevétellel és 360 milliárd 771 millió forint kiadással zárta mérlegét. A mérleg egyenlege szerint így 619 millió forint kiadási többlet volt. Ezen összeget az állami költségvetés a költségvetési törvény 5. §-a szerint megtéríti, szintén az e törvényben foglalt kiadási végösszeg 1,2%-ával együtt, amely a törvényben megfogalmazottak szerint 1990-ben 4 milliárd 329 millió forintot tett ki. Ezen törvény elfogadása esetén tehát a költségvetés köteles ezen 4 milliárd 948 millió forintot a társadalombiztosításnak még ez évben átutalni. Figyelemre méltó adat a társadalombiztosítás költségvetésében a Társadalombiztosítási Alappal szembeni tartozások növekedési tendenciája, amely az előző évihez képest megduplázódott, és 1990. december 31-én 21 milliárd 978 millió forintot ért el. Sajnos ez az egyik legijesztőbb következtetés, amelyet erről a jelenségről le lehet vonni, a mai napig ez ugyanis tovább növekszik, és jelenleg már közel 40 milliárd forintnál tart a TB kintlevősége. Várhatóan a gazdasági szerkezetátalakítások következtében és a most egyre jobban felgyorsuló csődeljárások miatt ezen folyamat az év végéig és a jövő évben akár exponenciális jelleget is ölthet, súlyosan veszélyeztetve a minimális tartalékokkal sem rendelkező Társadalombiztosítási Alap likviditását. Itt említeném meg, hogy bizottságunk és a Társadalombiztosítási Főigazgatóság többször jelezte a Kormány felé, hogy a csődeljárások folyamán a társadalombiztosítási követelések behajtására kevés remény van. A szanálás során ugyanis a társadalombiztosítás a negyedik helyen érvényesítheti csak követeléseit. Tisztelt Ház! A hamarosan megtárgyalandó csődtörvényben feltétlenül érvényt kell szerezni a társadalombiztosítás azon jogos igényének, hogy a bérek után a második helyen szerezhessen érvényt követeléseinek. Enélkül a behajthatatlan kintlévőségek sajnálatos módon vagy a költségvetés nehéz helyzetét okozhatják a garanciák miatt, vagy pedig jobb esetben az egyre növekvő likviditási gondok miatt finanszírozási problémák merülhetnek fel, amelyeknek társadalmi és politikai hatásai beláthatatlan következményekkel járhatnak. A Társadalombiztosítási Alap 1990. évi járulékbevételei a következőképpen alakultak. A társadalombiztosítási járulék teljes összege 287 milliárd forintot tett ki, amely az összes társadalombiztosítási bevétel közel 80%-a volt. A nyugdíjjárulék-bevétel 64 milliárd 823 millió forint volt, amely az összes bevétel 18%-a. Egyéb bevételi forrásai a TB-nek mindössze két százalékot tettek ki. A bevételek elemzésénél megállapítható volt, hogy a társadalombiztosítás 1990. évi bevételei 21,5%-kal nőttek, ez az 1990. évi előirányzatot is 3,8%- kal meghaladta. A járulékbevételek növekedésének oka a járulékalap 18,5%-os növekedése volt, amelynek 40%-át bérpolitikai intézkedések magyarázták. A járulékbefizetések szektor szerinti megosztása 1990-ben még azt jelezte, hogy a magánvállalkozási szférában a gazdasági társaságoknál az előirányzottaknál is nagyobb ütemben nőtt a járulékbevétel. Bizonyos jelekből következtetve azonban ez a tendencia 1991-ben már nem biztos, hogy ugyanígy mutatkozik majd, hiszen a gazdasági társaságok, vállalkozások alacsony bérbeállítással foglalkoztatnak, s inkább a fekete gazdaság csatornáin keresztül próbálják alkalmazottaik jövedelmét kiegészíteni, ily módon jelentősen csökkentve a társadalombiztosítási befizetések összegét. Sok anomáliát vet fel a munkanélküliek segélyen történő munkavállalása is. A gazdaság privatizálása és a szerkezetátalakítás - amely jelenleg még a kezdetén tart - ezeket a tendenciákat felerősítheti, és ez évben és jövőre komoly járulékbevétel-kiesésekhez vezethet. A foglalkoztatáspolitikai célokból nyugdíjazottak, valamint a rokkantnyugdíjasok számának emelkedése is ijesztően magas. Ha a Társadalombiztosítási Igazgatóság és a Kormány nem hoz hathatós intézkedéseket, Európa legnagyobb létszámarányú nyugdíjas országává válhatunk. Ez a növekvő tendencia viszont lehetetlenné teszi a nyugdíjbiztosítás biztosítási alapon történő átszervezését, az értékálló nyugdíjak megteremtését, amely Kormányunk feltett célja, s amelyet az új társadalombiztosítási törvény koncepciós változataiban már körvonalaz. Tisztelt Képviselőtársaim! A másik nagy biztosítási ágazatra, az Országos Társadalombiztosítási Felügyelőség feladatkörébe tartozó gyógyító és megelőző ellátás finanszírozására a társadalombiztosítás bevételeinek 19,2%-át fordították. Előrejelzések szerint ez a trend ez évben tovább növekszik, és akár húsz százalékot is meghaladhat. További tendencia, hogy az egészségügyi költségek növekedése messze meghaladja a járulékbevételek növekedésének ütemét. Az egészségügyi finanszírozás feladatainak átvétele 1990-ben a társadalombiztosítást felkészületlenül érte, mert az áttérésre vonatkozó jogszabályok megalkotása késett. Az Országos Társadalombiztosítási Felügyelőség még olyan szervezeti egységgel sem rendelkezett, amely ezt a feladatot szervezetszerűen elláthatta volna. Azóta kialakult az Országos Társadalombiztosítási Felügyelőség egészségügyi finanszírozási főosztálya, amely azonban nem illeszkedik szervesen az Országos Társadalombiztosítási Felügyelőség rendszerébe, másrészt a főosztály vezetőinek jogkörei túlméretezettek, s tevékenységük ellenőrizhetetlen. Mindezek ismeretében a finanszírozás tervezésének rendszerében jelentős változás a kilencvenes évben nem történt. Az OTP az egészségügyi ellátás és működés kiadásainak finanszírozásán kívül számítógép- és nagyértékű orvosi műszerbeszerzéseket is támogatott, holott a hatályos jogszabályok alapján erre nem volt lehetősége. Ráadásul az e célra fordított pénz pontos összege nem állapítható meg, előzetesen ez körülbelül 800 millió forint körül mozgott. Az ily módon gép-műszerbeszerzésre fordított pénzeszközök pályázaton kívüli odaítélése a támogatási kör nagyobb részét tette ki, amelynek során országos szakmai egyeztetés, versenyeztetés a jogszabályi előírások ellenére sem történt. Továbbá az Országos Társadalombiztosítási felügyelőség a finanszírozás rendjét sem tartotta be, mivel a támogatásokat a költségvetési fejezetek megkerülésével nyújtotta az intézményeknek, miközben jelentős összegeket közvetlenül a szállítóknak fizettek ki. További problémát jelent, hogy a nagy értékű gépműszer-beruházások jelentős működési költségvonzattal járnak. Azok finanszírozására az Országos Társadalombiztosítási Felügyelőség számításokat nem mutatott be. Az 1991. évi III. törvény a Társadalombiztosítási Alap költségvetéséről továbbra is a gyógyító-megelőző ellátások működési költségeinek finanszírozását írja elő. A törvény elvi lehetőséget teremtett arra, hogy a nem állami szervezeteknek is megtéríthetők legyenek az egészségügyi költségek. A törvény azonban nem rendelkezett arról, hogy mely szervezet legyen a döntéshozó, a szakmai jóváhagyások, finanszírozási döntések, a finanszírozás tervezési, beszámolási és pénzellátási rendjét az Országos Társadalombiztosítási Felügyelőségnek, mint a Társadalombiztosítási Alap kezelőjének kell meghatározni, azonban az az Országos Társadalombiztosítási Felügyelőség nem jogalkotó szerv, ezért utasításainak végrehajtása más intézmények, szervek számára nem kötelező. Tisztelt Ház! Amikor a társadalombiztosítás 1990. évi költségvetése tükrében az előre látható és várható tendenciákra próbálok rávilágítani, nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy az Országos Társadalombiztosítási Felügyelőség rendkívüli nehézségek közepette végzi megnövekedett feladatát. Hiszen, ha csak az önkormányzati rendszert nézzük, az eddigi 25 költségvetési egység helyett már közel kétezer önkormányzattal áll közvetlen pénzügyi kapcsolatban. A jelenleg még főként manuális nyugdíjfolyósítási rendszer talponállása is kiváltja a külföldi szakemberek őszinte csodálkozását és elismerését. Mindezen nehéz körülmények és változások, valamint a meglévő hiányosságok ellenére az Országos Társadalombiztosítási Felügyelőségnek nagyobb sebességre kell kapcsolnia, mert a gyógyító-megelőző ellátás finanszírozási reformja - amely 1992. január elsejétől kezdődne - megoldhatatlan feladatok elé állítja. Erre pedig nemcsak az egészségügyi dolgozók várnak, hanem a paraszolvenciának kiszolgáltatott betegek is. Tisztelt Ház! A társadalombiztosítás 1990. évi költségvetésének tárgyalása nagy fontosságú következtetésekre és szervezeti változtatásokra ad lehetőséget. Itt kívánom kiemelni az Állami Számvevőszék rendkívül fontos, precíz és korrekt jelentését, amely minden következtetésében és az abból fakadó javaslatok megtételében lehetőséget ad az Országos Társadalombiztosítási Felügyelőségnek, a Kormánynak és önöknek, tisztelt Képviselőtársaim, hogy még ez évben egy jobb társadalombiztosítási törvényt is alkothasson. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)