DR. SURJÁN LÁSZLÓ népjóléti miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Jelenlévők! Az önök előtt fekvő 2704-es számú törvényjavaslat a Társadalombiztosítási Alap 1990. évi költségvetésének végrehajtásáról szól. Az alap jelentőségére azzal szoktuk felhívni választóink lankadó figyelmét, hogy a pénz mozgásai méretükben meghaladják az egész állami költségvetés bevételi és kiadási összegének a felét. Ezzel együtt a társadalombiztosítás kérdései égetően időszerűek, bár hallottam olyan véleményt, hogy a tisztelt Házban lagymatagnak tűnt a társadalombiztosítás koncepciójáról és önkormányzatairól indított általános vita. Ezért szeretnék egy félreértést eloszlatni: a plenáris ülés semmiképpen nem tükrözi - sem akkor, sem most - a bizottságban és a társadalombiztosítási albizottságban lefolytatott igen élénk és szakszerű vitát. Ez fölveti a kérdést, hogy nem kellene-e ezeket a kérdéseket is a kivételes eljárás körében tárgyalni. De rögtön hozzáteszem, hogy a kérdésnek a lakosság egészét érintő vonatkozásai miatt ez mégsem volna helyes. Az 1990-es költségvetési beszámoló szorosan kapcsolódik az eddig beterjesztett két társadalombiztosítási anyaghoz. Számszaki eszközökkel világít rá arra a helyzetre, amelyből elindulunk a társadalombiztosítás átalakítása felé. Az OTF által megadott számokat a törvényjavaslat tartalmazza. Közülük most néhányat emelek ki. Mindenekelőtt jelzés értékű, hogy a több mint 360 milliárd forintos pénzmozgás 0,6 milliárd forint hiánnyal zárul. Ez sajnos, egy továbbiakban is várható tendencia jele. Az ebben megmutatkozó alapvető költségszerkezeti kérdések adják az egyik legerősebb hajtóerőt az új társadalombiztosítási rendszer megalkotásához. Nem vonom kétségbe azon képviselőtársaim jóhiszeműségét, akik az alap várható többletbevételére hivatkozva már előre akartak a még be nem folyt bevételből költeni. Hiszem - remélem és hiszem -, hogy e javaslatok mögött nem az államháztartás tönkretételének vágya, hanem csak a valós gazdasági helyzetben való tájékozatlanság húzódott meg. A bevételek és a kiadások azonban így is meghaladták a tervezettet. A bevételek 13,2 milliárd forinttal nagyobbak az előirányzatnál, ami lényegében a tervezettet meghaladó keresletkiáramlás és a szakció-jellegű befizetések, a tavaly már megemelt késedelmi pótlék növekedésének az eredménye. A kiadások az előirányzathoz képest 18,2 milliárddal növekedtek. Ennek döntő részét, mintegy 11 milliárd forintot a nyugellátások márciusban és augusztusban történt, terven felüli emelése, továbbá az Országgyűlés külön döntésével hozott év végi egyszeri nyugdíjkiegészítések többlete jelenti. A nyugdíjak esetében a tervezettet meghaladó kiadási többlet másik oka az, hogy 1990-ben a vártnál többen vonultak nyugdíjba. A gyógyító-megelőző ellátásokra fordítható összeget az 1990. évi költségvetési törvény szerint a bevételi többlet arányos részével kellett növelni. Ezt az összeget az intézmények döntően az árnövekedések ellensúlyozására fordították. A gyógyszer-, gyógyászatisegédeszköz-támogatás tényleges összege is 1,6 milliárd forinttal haladta meg az eredeti előirányzatot. Kötelességem megemlíteni, hogy a gyógyító-megelőző ellátás finanszírozása 1990. január 1-jéig költségvetési feladat volt, s az OTF felkészületlen volt az 1989. évi XXXXVIII. törvénnyel elrendelt feladatcserére. Ennek során a családi pótlék viszonylag egyszerű finanszírozása helyett az egészségügyi ellátás finanszírozását kapta feladatul. A végeredmény az, hogy egy magamfajta, pénzügyekben nem otthonos ember számára is érdekfeszítő olvasmány az Állami Számvevőszék vizsgálatának megállapítása az e célra biztosított pénzeszközök felhasználásáról. Ezek a tapasztalatok erőteljesen támogatják a külön Országos Egészségügyi Alap kialakításának szükségességét. A Társadalombiztosítási Alap költségvetése több ponton kapcsolódik az állami költségvetéshez. Félreértések elkerülése végett ismételten hangsúlyozom, hogy ez a kapcsolat egyirányú utca, a társadalombiztosítási pénzek már nem áramolnak át az állami költségvetésen. A családi pótlék kiadásokat 1990. első negyedévében a TB-alap fedezte, 15 milliárd forintos összegről van szó, mint tudjuk. A kamatokat a múlt évre a TB megkapta, az összeg visszatérítése a legújabb kamatokkal 1991. december 31-ig kell bekövetkezzen. Az 1990. évi költségvetési előírásokból következően a TB- Alapnak 1990-ben, a végleges elszámoláskor 4,3 milliárd forintos többlettel kell zárnia. Az ezzel szemben ténylegesen meglévő 0,6 milliárdos hiány és az állami garancia együttesen azt jelenti, hogy a TB-Alapnak 4,9 milliárd forintnyi követelése van. Ez a kötelezettség megjelenik az állami költségvetésről szóló törvényjavaslatban. Az összeg átutalására, a vonatkozó törvény szerint, az állami költségvetés elfogadása után kerülhet sor. Épp ezért nagy örömmel figyeltem, hogy a délelőtti szónokok lényegileg a költségvetési beszámoló elfogadása mellett álltak ki, hiszen a TB-Alap számára ez az átutalás elengedhetetlenül szükséges, részint azért, hogy a hiányt rendezni tudja, részint azért, hogy a fennmaradó pénz likviditási alapba kerüljön, és jelenlegi kifizetési gondjai ezáltal csökkenjenek. A járulékfizetőknek 1990. december 31-én a Társadalombiztosítási Alappal szemben 22 milliárd forint tartozásuk volt. A társadalombiztosításijárulék- tartozások alakulásában már 1990 folyamán is érzékelhető volt a gazdálkodó szervezetek helyzetének romlása és a fizetési fegyelem lazulása. Szeretném azonban erről a helyről is hangsúlyozni, hogy ez a fegyelemlazulás nem kizárólag a Társadalombiztosítási Alappal szemben van meg, megtalálhatjuk egyéb adótartozások, megtalálhatjuk például vámtételek befizetésében, és ezért nem elegendő csak a Társadalombiztosítási Alap behajtásával kapcsolatos rendelkezéseket hozni, hanem igenis erővel kell fellépni az alapvető törvények megtartása érdekében ebben az országban. A kintlevőségek tavaly mintegy kétszeresükre növekedtek. A növekedés ebben az évben is folytatódik, de folytatódik a retorziós intézkedések sora is. A kérdéssel a Kormány többször foglalkozott, és van döntés, amely szerint a késedelmi pótlék teteje, záróértéke megszűnt, és így a késedelmi pótlék meghaladhatja a be nem fizetett járulék összegét is. A járulékbevallás végrehajtható közigazgatási okirat legyen, a járuléktartozásokért felelős személyek körére az adókra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni, és lehetőséget teremtünk az ingó és ingatlan végrehajtásra is. Tudjuk, hogy sokak fejében él még annak a régi gyakorlatnak az emléke, mely szerint a Kormány szükség szerint juthatott a társadalombiztosítás pénzéhez. Éppen ezért ismételten szükségesnek tartom a képviselőtársaim által ismert tényt említeni, hogy ma már törvényi szabályozás tiltja, hogy a Társadalombiztosítási Alap pénzéből a Kormány az Országgyűlés jóváhagyta feladatokon túl akár egyetlen forintot is másra költsön. Ugyanaz a fegyelem, amelyet a gazdasági élet résztvevőjétől meg kell követelnünk, természetszerűleg a Kormányon belüli erőkre és szervekre is vonatkozik. Más kérdés, hogy mint ahogy az elmúlt évtizedben már máskor is ez a helyzet kialakult, ez a veszély fiktív, hiszen nem többlettel, hanem hiánnyal zárult az Alap. A társadalombiztosítás átalakításának szükségszerűségére mindezek égetően mutatnak rá. Feladatunk méretét a társadalombiztosítás felügyeleti rendjének hányatott története is jelzi. 1950-től napjainkig tartozott a társadalombiztosítás irányítása az akkori szakszervezet és a különböző állami szervek hatáskörébe. Állami feladattá 1984-ben az az évi V. törvény minősítette, ez közvetlenül a Minisztertanács alá, majd miniszterelnökhelyettes útján ellátott feladattá lett, majd a szociális és egészségügyi miniszterhez került. Jelenleg is ezen a nyomvonalon, a népjóléti miniszternek van felügyeleti joga. Ez a felügyeleti jog azonban önmagában véve és a kialakult önkormányzatiság felé törekvő politikai helyzetben egyre vékonyabbnak látszik. Éppen ezért a Népjóléti Minisztérium vezetése számára rendkívüli jelentőségű az a szakmai alapokon álló együttműködés, amely az illetékes bizottság és a Népjóléti Minisztérium között megvan. A tisztelt Ház a múlt héten elkezdte az önkormányzati irányításról szóló törvényjavaslat általános vitáját. Az önkormányzat működésével, az Állami Számvevőszéknek a TB-Alap költségvetése és gazdálkodása terén növekvő szerepével párhuzamosan létezik a kormányzati felelősség. A felelősségvállalás és ellenőrzés szabályozott rendje teremthet csak megnyugtató megoldást. Ennek érdekében kérem, fogadjuk meg Eötvös József mondását: "Ha csak legalább azok, kik az utat, melyen járniuk kell, ismerik, ne térnének el attól, de az emberek egy része tudva téved el.+ Tisztelt Ház! Nem akarom pesszimista hangvétellel zárni ezt a bevezető mondanivalót, de mindannyiunknak szembe kell nézni a ténnyel, hogy a társadalombiztosítás nehéz körülmények között dolgozik, nehéz feladatot lát el, gazdasági helyzetünk egészének javulása nélkül hosszú távon szinte reménytelen helyzetben van. Hogy mégis a kiutat megtaláljuk, ehhez hatékony gazdálkodásra, a törvények pontos betartására és a célszerű változások végrehajtására van szükség, hogy ne negatív mérleggel zárjunk, hanem megkezdődhessék a társadalombiztosítás vagyonnal való ellátásának szükséges folyamata. Ezekkel a gondolatokkal köszönöm meg tisztelt képviselőtársaim figyelmét, és kérem a vonatkozó törvényjavaslat elfogadását. (Taps.)