DR. HAGELMAYER ISTVÁN, az Állami Számvevőszék elnöke: Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! Elnök Úr! Az 1990. évi zárszámadás az első, amelyet már egy kialakult szervezet számos ellenőrzési tapasztalattal megalapozottan véleményez. Az elmúlt évi munkánk eredményét tettük le az önök asztalára. Arra törekedtünk, hogy beszámolónk alapján a tisztelt képviselők tájékoztatást kapjanak mindazokról a kérdésekről, amelyek ismerete szükséges ahhoz, hogy a Kormány 1990. évi gazdálkodása alapján a zárszámadási törvényt megalkossák, ezzel a Kormány 1990. évi gazdálkodását elfogadják. Megkíséreltük teljesíteni a jelenleg hatályos számvevőszéki törvény előírásait. Ezek között azt is, amely szerint a törvényességi ellenőrzési kötelezettségünk annak vizsgálatára is kiterjed, hogy az Országgyűlés felhatalmazása nélkül a költségvetés egyetlen kiadási tételét se lépjék túl, és ne kerüljön sor átcsoportosításra. Törvényünk teljesíthetősége ezen a ponton csorbát szenved. Csak arra vállalkozhattunk, hogy jelentésünkkel rámutassunk azokra a szabályozásbeli hiányosságokra, amelyek megakadályozzák, hogy kötelezettségünket pontról pontra teljesíthessük. Melyek azok a tényezők, amelyek kiemelendők, amikor a Kormány 1990. évi gazdálkodását kell mérlegre tenni? A Kormánynak az 1990. év folyamán számos jogosítványa volt a költségvetési törvény végrehajtásában. Ennek két oka is van. Az egyik az, hogy az 1990. évi költségvetés szerkezete nem túlságosan részletezett. Ezért a tervezettől eltérő felhasználáskor nem is volt szükség előirányzat-átcsoportosításra, belső átrendezés is elegendő volt. Jó példa erre az elkülönített állami alapok támogatása. Az alapok támogatása összességében alig növekedett, mégis jelentős az átrendeződés. Ez az ellenőrzést és számonkérést is korlátozza, amellyel minden vizsgálaton találkozunk. Szerencsére ebben a kérdésben már az 1991. évtől jelentős a változás. A gazdálkodás megítélése szempontjából jelentősebb, hogy a Kormánynak szinte minden átcsoportosításra, a vállalati befizetések évközi növelésére, a többletbevételek felhasználására lehetősége volt, tehát - úgymond - szabálytalan gazdálkodási lépésre nem is volt módja. A Kormány éves gazdálkodása tehát törvényességi szempontból nem kifogásolható. Ugyanakkor hosszú távon mégsem fogadható el olyan gyakorlat, mint az elmúlt év végi, amely bizonyos kötelezettségek kifizetését attól teszi függővé, hogy van-e rá éppen pénz vagy nincs. Ez a költségvetési hiány tervezését és finanszírozását teljesen formálissá teszi - ebben a Parlament szerepét is -, amelytől azért sem lehet eltekinteni, mert a költségvetési hiány finanszírozása meghatározó az inflációra. Több mint 10 milliárd forint olyan év végi kifizetést talált ellenőrzésünk, amelyeknél az 1990. évi kifizetés szükségessége, indokoltsága vitatható. Törvényességi szempontból ezt nem kifogásoltuk, mert a szabályozás hiányában ezek a kifizetések szabályosnak minősülnek. Hasonló - a költségvetési hiány mértékét befolyásoló - gyakorlat alkalmazásával találkoztunk a letéti számláknál. Ennek felszámolása már megkezdődött, amelyhez reményeink szerint a mi feltáró munkánk is hozzájárult. Bár a költségvetési gazdálkodás szempontjából - azt mondhatnánk - nem túl nagy a jelentősége, mégis kiemelendőnek tartom, hogy az 1990. évi költségvetési törvény összesen négy kötött előirányzatából kettő módosítása a Parlament előzetes felhatalmazása nélkül történt meg, és csak a zárszámadási törvény tartalmazza a módosítást. Az egyik a pártok, a másik a lakásalap támogatása. Nem arról van itt szó, hogy a Parlament szándékától eltérő célok valósultak meg ezáltal, hiszen mindkét téma szerepelt az Országgyűlés napirendjén, s országgyűlési határozatok is születtek. A törvényben előírt formális kötelezettséget mégsem teljesítették, amihez csupán a Parlament elé terjesztett országgyűlési határozati javaslatok pontos megfogalmazása kellett volna. Itt kell kitérnem arra, hogy a zárszámadás formájától és tartalmától azt várjuk - gondolom, a képviselők is azt várják -, hogy valóban képet kapjanak a Kormány éves gazdálkodásáról. Ezzel az 1990. évi zárszámadás indoklása adós maradt. Ez a zárszámadás csak elszámolása az egyes bevételi és kiadási tételeknek. Nem kapunk képet arról, hogy a tervtől eltérő teljesítés mennyiben volt indokolt és elfogadható. Nem ismerhettük meg pontosan, hogy a Kormány mennyivel és melyik tételeknél módosította a költségvetést, nem kapunk képet a tartalék felhasználásáról sem. Mindez az 1991. évi költségvetési törvény, illetve majd az államháztartási törvény alapján rendeződik. Mégis azt kell mondanom, hogy az államháztartás megreformálására irányuló lépések hiteles megelőlegezéseként megkísérelhette volna már az 1990. évre a Kormány, hogy olyan beszámolót készít, amely gazdálkodásának minősítésére is alkalmas. Meg kell jegyeznem, hogy a költségvetési, pénzügyi kihatású kormányhatározatokat a Miniszterelnöki Hivatal automatikusan nem bocsátja rendelkezésünkre. Ez munkánkat nagymértékben hátráltatja, mert folyamatában nem értesülünk bizonyos kérdésekről, amelyek az ellenőrzések irányát esetleg meghatároznák, módosítanák. A zárszámadási törvényjavaslatot törvényességi szempontból két ponton kifogásoljuk, a 14. és a 21. §-oknál. A tényszerű megállapításainkon kívül arra is fel kívánjuk hívni a figyelmet, hogy e két paragrafus szövegezése, az indoklást képező táblázatok tartalma olyan, hogy azokból a képviselők pontosan nem állapíthatják meg, miről is döntenek. Az előterjesztők számszerűen nem mutatják be a jóváhagyással életbe lépő döntés lényegét és következményét, s szövegben sem kaphatunk tájékoztatást arról, hogy a döntés milyen változást eredményez. Így az Országgyűlés az önkormányzatok, illetve egy-egy önkormányzat pénzügyi helyzetét alapvetően meghatározó változásról nem mérlegelés alapján dönt, hanem elfogadja a Kormány által beterjesztett változatot. Az elszámolással kapcsolatban észrevételünk három problémakört vet fel: a) Törvényességi kérdésnek minősítettük, hogy - véleményünk szerint - a tanácsok, önkormányzatok megváltozott jogállása miatt önkormányzatonként kellene bemutatni és jóváhagyni az elvonás, pótlólagos juttatás összegeit. Tudjuk, hogy az önkormányzatonkénti előterjesztés az apparátusra és a Parlamentre egyaránt óriási terhet ró. Azt hiszem, mégsem az a megoldás, hogy a hatályos törvények, a törvényalkotók szándékától eltekintsünk. b) Az önkormányzatok a Belügyminisztérium által tájékoztatóban megfogalmazott követelmények alapján 2,3 milliárd forint befizetési kötelezettséget ismertek el, és 444 millió forint pótlólagos támogatást igényeltek. Ezeknek az összegeknek megyénkénti egyenlege már szerepel - illetve mivel általában elvonás, tehát nem szerepel - abban a táblázatban, amely a 14. §-ban szereplő összesített számadatok alátámasztására szolgál. Tehát a jóváhagyásra javasolt állami támogatás összegét már csökkentették azzal az egyenlegében 1,8 milliárd forinttal, amelyet majd csak a törvényjavaslattal javasolnak jóváhagyni. c) A Kormány által alkalmazott módszer elfogadható lenne, ha egy többéves, kialakult mechanizmus éves elszámolása alkalmával született volna. Csakhogy egy 1990. évtől hatályba lépő új szabályozási mechanizmus egyik elemeként az ilyen típusú elszámolásra most kerül először sor. Ellenőrzésünk, amelyet a Parlament döntése alapján végeztünk, megállapította, hogy az önkormányzatok által benyújtott elszámolások alapja nem egyértelmű, s részben önkormányzati mérlegelés kérdése is, hogy adott támogatást elvonásra felajánlanak, vagy nem is igényelnek-e pótlólagos támogatást. Ezt bizonyítja ellenőrzésünk eredménye, amelyet olyan tartalommal, ismeretanyaggal végeztünk, amelyekkel az önkormányzatok elszámolásaihoz képest 608 millió forinttal több befizetési kötelezettséget és 209 millió forint többlettámogatási igényt állapítottunk meg. A hibaesetek száma, ami azt jelenti, hogy az önkormányzatok 36%-a rosszul számolt el, valamint a hibahatár alapján, ami azt jelenti, hogy ellenőrzésünk szerint 22%-kal nagyobb összeget kellett volna elszámolniuk, arra a következtetésre juttatta a Számvevőszéket, hogy nem az önkormányzatok téves elszámolásai okozták a jelentős különbséget, hanem azok a többféleképpen értelmezhető feltételek, amelyek alapján az elszámolás történt. A nem megnyugtató elszámolási alap - mint a javasolt megoldás - nem tekinthető igazságosnak és optimálisnak. A Számvevőszék javaslata arra irányul, hogy az elszámolás feltételeit újból, méltányosan állapítsák meg. Javasoljuk ezt azért, mert az 1990. évi költségvetési törvény, amely a tervezés alapja volt, szintén méltányos azokhoz a feltételekhez képest, amelyekkel az önkormányzatokat elszámoltatták. Az 1990. évi zárszámadás ellenőrzése kapcsán is felhívjuk arra a figyelmet, hogy a közkiadások területén a rendelkezésre álló támogatás valóban kevésnek mutatkozik, de a gazdálkodás fegyelme továbbra is kívánnivalót hagy maga után. Nem titkoljuk azt a szándékunkat, hogy megállapításainkkal, javaslatainkkal az 1991. évi zárszámadásra is előretekintünk. Az intézkedéseket javasolva célunk az, hogy megakadályozzuk, hogy az 1991. évi zárszámadás ellenőrzésénél olyan hibákra bukkanjunk, amelyek nagyobb gondossággal megelőzhetők lettek volna. Az ellenőrzés elsődlegesen mindig a visszásságok feltárására, megakadályozására irányul. Ugyanakkor előremutató is, mert az ellenőrzés által bemutatott tapasztalatok hasznosíthatóak a törvényhozásban, az államigazgatási munkában. Különös fontossága van ennek éppen ebben az időszakban, amikor a rendszerváltással párhuzamosan kell átalakítani és kialakítani egy új munkastílust és munkamegosztást. Ez az átalakítás a közreműködők együttműködő jó szándéka ellenére is nehéz feladat, hiszen több évtizede megcsontosodott működési mechanizmust kell egy nyitottabb, a demokrácia követelményeinek megfelelő rendszerré alakítani. Ehhez mi úgy kívánunk hozzájárulni, hogy a Számvevőszék alapvető feladatának tekinti, segítse a Parlamentet abban, hogy döntéseit a gyakorlatban is számon kérhesse. A Számvevőszéket jelentései összeállításánál mindig a jobbító szándék vezeti. Annak ellenére, hogy a hibák feltárása a tisztünk, amelyeket a Parlament, a képviselők elé tárunk, ezzel egyben a végrehajtó apparátusok munkáját is segíteni kívánjuk, sokszor úgy, hogy más lehetőséget nem látva a Parlamentet kérjük fel, hogy javaslataink mérlegelésével és megvalósítása kikényszerítésével a maga módján hozzájáruljon ehhez. Különös véletlen, hogy a Kormány által benyújtott zárszámadás törvényesség szempontjából vitathatónak bizonyult pontjára, az önkormányzatok normatív támogatása elszámolásának ellenőrzésére törvény, a költségvetési törvény kötelezte a Számvevőszéket. Kötelezettségünk alapján feladatunkat elvégeztük, az ellenőrzés eredményét önök elé tártuk. Kérjük, hogy jelentésünket hasznosítsák a vitában és abban a felelős döntésben, amely a törvényjavaslat elfogadását vagy kiegészítésre való utalását jelenti. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)