KATONA TAMÁS külügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Országgyűlés! A Kormány nevében van szerencsém az Országgyűlés elé terjeszteni a Magyar Köztársaság kitüntetési rendszerének alapelveiről és a Magyar Köztársasági Érdemrendről és Érdemkeresztről szóló törvényjavaslatot. Én készítettem azt az előterjesztést is, amelyik egyszerre óhajtotta az Országgyűléssel az egész majdani kitüntetési rendszert elfogadtatni, mivel azonban a Szent István Rend-tervezet megújítása hosszas vitákra adhatott volna alkalmat, és az Országgyűlésnek éppen elég tanácskozni valója van, visszavontuk azt a javaslatot, és most csak egy kitüntetésre vonatkozóan az ötosztályú Magyar Köztársasági Érdemrendre és a hozzá tartozó három- fokozatú Érdemkeresztre vonatkozóan kérjük az Országgyűlés szíves állásfoglalását. Úgy érzem, hogy a társadalom mindig is törekedett arra, hogy megjutalmazza mindazokat, akik éppen a társadalom érdekében valami kiemelkedőt nyújtottak, vagy ami talán még nehezebb, nem egy látványos cselekedettel vívták ki polgártársaik elismerését, hanem napról napra fáradságos, szívós és önfeláldozó munkával. Úgy érzem, hogy a társadalomnak kötelessége ez a fajta elismerés, az érdem nyilvános megjutalmazása, a Szent István Rendnek is ez volt a jelmondata: "Publicum meritorum premium" - az érdem nyilvános jutalma. Kis ország vagyunk, köztársaság vagyunk, nyilván nincs szükség bonyolult kitüntetési rendszerre. Eredetileg is mindössze 5 kitüntetőjel alapítását, illetőleg megújítását javasoltuk, de legalább egyre igenis szükség van. Ideje megszüntetnünk az előző időszakból származó, többnyire igen csúnya, többnyire ízléstelenül pénzes borítékkal is párosított, többnyire sem a magyar hagyományoknak, sem a nemzetközi szokásoknak meg nem felelő kitüntetéseket. Úgy érzem, pillanatnyilag büntetjük azokat, akiket napjainkban a Magyar Köztársaság gyémántokkal, rubinokkal, babérkoszorúval, fülönfüggőkkel, Isten tudja, micsodákkal ékesített zászlórendjével vagy csillagrendjével tüntetünk ki - majdnem azt mondtam, hogy "büntetünk" ki -, sajnálatosan rossz társaságba kényszerítve őket. Indokoltnak tartjuk, hogy nemzeti ünnepünkön, augusztus 20-án már az új kitüntetéseket adományozzuk. Helyesebbnek tartottuk, ha nem vadonatúj kitüntetést alapítunk, hanem korábbiakhoz nyúlunk vissza. Itt három lehetőségünk volt. Az egyik az 1764-ben Szent István-rend néven Mária Terézia által alapított lovagrend; a másik az 1923-ban Horthy Miklós által alapított Magyar Érdemkereszt, 1935-től kezdődően új nevén: Magyar Érdemrend; a harmadik az 1946-ban az Országgyűlés által alapított Magyar Köztársasági Érdemrend. A Szent István-rend - ahogy mondtam - lovagrend, nem érdemrend. Alapszabályai szerint egy időben legfeljebb száz kitüntetettje lehetett. Alkalmas lehet minden más kitüntetést megelőző rendnek - mindekelőtt államfőknek adományozható kitüntetésnek -, általános érdemrendnek semmiképp sem. A Magyar Érdemrend és a Magyar Köztársasági Érdemrend eleve általánosan adományozható érdemrendnek készült. Formájában mind a kettő a Kossuth által +48 után az emigrációban tervezett Magyar Szabadságharci Érdemkeresztre megy vissza. A kettő közül - és ez is magától értetődő - közelebb állónak érezzük magunkhoz - ellentétben a Szent Korona Társaságnak szakmailag egyébként igen alapos ellenvéleményével - a rövid életű 1946-os Magyar Köztársaságot, mint az 1923-as király nélküli királyságot. Ezért esett választásunk a Magyar Köztársasági Érdemrendre. Alapszabályain iparkodtunk minél kevesebbet változtatni. Az 1848-as hagyományoknak megfelelően a polgári személyek számára adományozott kitüntetéseket sötét smaragdzöld, a katonai személyek számára adományozott kitüntetéseket égővörös szalagon, a fehér zománckereszten is vékony zöld, illetőleg vörös szegéllyel javasoljuk rendszeresíteni és kiadni. A Magyar Köztársasági Érdemrend 1946-os alapszabályai szerint van külön polgári és külön katonai tagozata. Öt osztálya megfelel a nemzetközi protokolláris gyakorlatnak, kezdve az államfőknek, minisztereknek, nagyköveteknek adományozható nagykereszttől az általánosan adományozott kiskeresztig. A háromfokozatú érdemkereszt, ha úgy tetszik, a "legénységi" változata ennek a kitüntetésnek. Mivel azt szeretnénk, hogy az új kitüntetések rangot jelentsenek, ne devalválódjanak, a törvényjavaslat maximálni óhajtja a kiadható kitüntető jelek számát. Ezek a számok természetesen nem azt jelentik, hogy évről évre ennyit ki kell adni. Isten őrizz! Tegyük hozzá, a Horthy-Magyarországban, ahol bizonyos időben elég szaporán hullottak a kitüntetések, nem volt olyan esztendő, hogy tizenöt nagykeresztet kiadtak volna. Számítani kell azonban arra, hogy most még behoznivalónk van, és nagyon sokan megérdemlik, hogy kitüntetést kapjanak - olyanok például, akik magyar állampolgárságukat megtartják, megtartották, de külföldön élnek. Ezért ez a viszonylag magas szám - átmenetileg. A törvényjavaslat szerint a Magyar Köztársasági Érdemrend kérelmezése nem engedhető meg, és nem jár vele semmiféle anyagi juttatás, pénz, korrumpáló boríték - és ne is járjon! Legyen önmagában érték. Az utóbbi évtizedekben a monarchiák egész sorában megváltoztatták a kitüntető jelek adományozásának a rendjét, pedig ott az uralkodó a rendjelek nagymestere, és korábban szuverén joga volt az adományozás. A nemzetközi gyakorlatnak megfelelő korábbi magyar szabályozáshoz kívánunk visszatérni - tudniillik még Horthy Miklós kormányzó is csak miniszterelnöknek minisztertanács, tehát kormányülés által jóváhagyott előterjesztésére adományozhatott kitüntetést. Ez felel meg a nemzetközi gyakorlatnak. Javasolni bárki javasolhat valakit kitüntetésre. Hollandiában például a Nassau-orániai rendre bármilyen holland állampolgár javasolhat bárkit. Gondolom, hogy ott is a szórakoztató előterjesztések egész sora található meg, mint itt az egyik módosító javaslatban, és ki kell szelektálni közülük, hogy mi az, amit az előterjesztők komolyan gondoltak, és mi az, ami csak egy Hócipőbe való tréfa. Általában nem óhajtjuk korlátozni a korábban adományozott kitüntető jelek viselésének a jogát. Akinek az ízlése megengedi, hadd hordja ezeket a korábbiakat. Kellett azonban valami kivételt tennünk: az 1956-os forradalom leveréséért adományozott kitüntető jelek viselését meg kívánjuk tiltani. Ez a Munkás-paraszt Hatalomért Érdemérem tulajdonosait érinti, valamint az 1957- ben újra adományozott Magyar Szabadság Érdemrend tulajdonosait. Előterjesztésünk szerint nem viselhető továbbra sem a +45-ös, illetőleg +47-es miniszterelnöki rendelettel megtiltott Felvidéki, Erdélyi és Délvidéki Emlékérem - tehát a területgyarapítás emlékérmei -, illetőleg a Tűzkereszt. A Tűzkereszt viselésének engedélyezésére vonatkozóan módosító javaslat került a Ház elé, úgyhogy ezt majd a Háznak kell eldönteni. Előterjesztésünk nem érinti a Kossuth-díjat és a Széchenyi-díjat, hiszen azt tavaly már korszerű törvény szabályozta. Biztos vagyok abban, hogy a jövőben nem lesz több, mint kétszázféle adományozható kitüntetésünk, és nem fogunk egy évben húsz- vagy kétszázezer kitüntetést kiadni, mint a feudalizmus korszakában, tehát az elmúlt egy-két évtizedben tették. Legyen tényleg egy szerény kitüntetésünk, egy ízléses kitüntetésünk, amelyet szégyen nélkül lehessen viselni. Kérem a tisztelt Országgyűlést, fogadja el a Magyar Köztársaság kitüntetéseiről szóló törvényjavaslatot. (Taps.)