ZSEBŐK LAJOS (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! A törvényjavaslathoz benyújtottam pár módosító javaslatot, illetve csatlakozó módosító indítványt. Ezeket szeretném szóban is alátámasztani. Így beszélni fogok a műemlékekről, nagyon röviden a külterületi földekről és a közműtulajdonról. Szerte az országban találhatunk olyan állami tulajdonú műemléket - és itt nemcsak a volt tanácsi kezelésű műemlékekre gondolok -, amelyek üresen állnak. Ezek az épületek egyre rosszabb állapotúak. Nem jutott pénz az állaguk megóvására sem, nemhogy a megfelelő hasznosításukra. Ilyen például, ha csak választókerületemre gondolok, a fehérvárcsurgói Károlyi-kastély, mely jó 10 éve üresen áll, és a gyermekotthon kiköltözése után - aminek egyébként nem felelt meg -, szinte romossá vált. Vagy említhetném a Nádasdi-kastélyt, mely jelenleg egy minisztérium tulajdona, de az értékesítés szándékán kívül többre nem futotta. Évek óta üres, különleges építészeti értékei - félő - nem sokáig lesznek értékek. A 2317-es számú módosító indítványomban azt javasolom, hogy az ilyen gazdátlan, legalább két éve üresen álló használat nélküli műemlék épület kerüljön önkormányzati tulajdonba. Nem hiszem azt, hogy ettől a lépéstől több lesz az a pénz, amit ilyen célokra lehet költeni, de úgy gondolom, az önkormányzatoknak fűződik érdekük ahhoz, hogy ezek az épületek hasznosuljanak. Véleményem szerint nem kell félni attól, hogy az önkormányzatok ezeket a műemlék épületeket elherdálják, és olyan célokra fordítják, ami ellenkezik egy műemlék épülettel. Ugyanis a törvény javaslat formájában és valószínűleg elfogadott végső formájában is biztosítja a környezetvédelmi miniszternek azt a jogát, hogy kiemelje az átadandók közül, illetve az átadást feltételekhez kösse. Ez erre a dologra is vonatkozik. Más szakemberek azt mondják, ez nem lehet megoldás, mert hiszen pont az juttatta ilyen sorsra ezeket a műemlék épületeket, hogy tanácsi kezelésben voltak. Ez igaz, de azért három dolog máshogyan alakult, mint ahogyan régen volt. Hiszem azt, hogy az önkormányzatok nem azonosak a tanácsokkal, itt különbség van. A másik dolog az, hogy ezek a tanácsok ilyen célra nem kaptak semmiféle pénzt, semmiféle külön forrást, saját pénzük pedig nem lehetett arra, hogy a műemlékek állagát megvédjék és a megfelelő hasznosításáról gondoskodjanak. Végezetül pedig nem igaz ez a felvetés szerintem azért sem, mert egészen más volt a gazdasági környezet. Mit lehetett kezdeni ezelőtt 10- 15 évvel vagy akár 5 évvel is egy ilyen kastélyépülettel, vagy egy malommal, vagy bármilyen más műemlékkel. Pont az bizonyosodott be tehát, hogy az ilyen elhanyagolt, gazdátlan állami műemléktulajdonokra nem, vagy alig jutott pénz, és nem hiszem, hogy ezután több jut. De ha mégis így lenne, biztos vagyok abban, hogy az önkormányzatok örömmel fogadják. Röviden a külterületi földekről. Én is adtam be módosító indítványt, ami pontosan erről szól - bár nem akarok a részletekbe belemenni -, de nagyon fontosnak tartom. Én sem gondolom, hogy e törvény kereteiben ez a kérdés részleteiben rendezhető, de azt fontosnak tartom, hogy a törvény mondja ki, ezek a földtulajdonok az eredeti tulajdonost, a települést illetik. Ezt természetesen minden településre értem, de elsősorban a kisebb településekre gondolok, ahol a jogutód önkormányzat szinte csak a gondokat örökli, mert nincsenek lakások, irodák, volt tanácsi kezelésű épületek vagy közüzemi tulajdonok. Ezeknek a falvaknak a tulajdona a föld volt. Jóformán csak ezt tudják tulajdonként visszakapni. Örömmel üdvözlöm tehát, hogy az önkormányzati bizottság támogatta - ha nem is az én javaslatomat, de Józsa Fábián képviselőtársam javaslatát -, mert a lényeg az, hogy a törvénybe bekerüljön ez a szempont. Végül a közműtulajdonokról szeretnék pár gondolatot elmondani. Végül ez lesz a leghosszabb része a hozzászólásomnak, ezért elnézést kérek. Magam is több módosító és csatlakozó módosító indítványt tettem, így a közművállalatokkal, közműrendszerekkel kapcsolatban, de most csak a regionális vízműrendszereknek a tulajdonlásával szeretnék foglalkozni. A törvényjavaslat 20. §-ának (1) bekezdése azt mondja, hogy azokat a nem regionális rendeltetésű települési vizi közműveket, amelyek regionális közműhálózattól elkülönítve üzemeltethetők, azt a bizottság az érintett önkormányzatok tulajdonába adja. Ez a bekezdés önmagában majdnem jó, bár felmerül a kérdés, hogy mit értsünk a nem regionális rendeltetésen, amikor nem tudjuk pontosan azt sem, hogy a regionális rendeltetés mit takar. Vajon a nagyobb átmérőjű vízvezetékek vagy csatornák üzemeltetése? Nem valószínű, mert a tanácsi-önkormányzati vállalatok 4000 km hosszú ilyen vezetéket üzemeltetnek, míg a regionális vállalatok 1000 km hosszút sem. Talán a nagyobb, 5000 köbméter/nap feletti kapacitású vízkivételi művek működtetését? Ez sem adhatja a megkülönböztetést, mert a volt tanácsi közművállalatok több mint kétszer annyi ilyet működtetnek, mint a regionális vállalatok. Akkor talán a bonyolultabb vízkezelési technológia az, amit a regionális vállalatok tudnak és a többiek nem? Mondhatom, hogy ez sem állja meg a helyét, mert a volt tanácsi vállalatok 250 millió köbmétert szolgáltatnak ki vízből, a regionális vállalatok valamivel 100 millió köbméter felett szolgáltatnak ki. Vagyis nincs igazi különbség. Regionális rendszer az, amit regionális vállalat üzemeltet. Éppen ezért nincs igazi alapja annak, hogy a regionális vállalatok kezelésében lévő rendszerek kincstári tulajdonban maradjanak, mint ahogy ezt a törvényjavaslat 20. §-ának (3) bekezdése mondja. Mózs József képviselőtársammal 2256-os számú módosításban azt javasoljuk, hogy ha az érintett önkormányzatok másként nem egyeznek meg, a vagyonátadó bizottság döntése szerint kerüljenek ezek a rendszerek is közös települési önkormányzati vagy megyei önkormányzati tulajdonba. Úgy látjuk, nem támasztható alá, hogy a regionális közműrendszereknek az országos hatáskörű szerv, a minisztérium jobb gazdája lenne, mint maguk az önkormányzatok. Ezeket a rendszereket továbbra is az irányítaná - amennyiben a törvényjavaslatot nem módosítjuk -, aki a felügyeletet gyakorolja. Tovább élne az a jelenlegi - szerintem tarthatatlan állapot, mely lehetővé teszi, hogy a regionális vállalatok elsősorban saját érdekeiknek megfelelően folytassák tovább tevékenységüket. A törvényjavaslat szerinti kincstári tulajdon azért sem tartható fenn, mert az önkormányzatok a vízellátási feladatkör átvételekor az ellátás felelősségét is átvették, megkapták. Nem tudnának ennek azonban eleget tenni, ha a kincstári tulajdon megmaradna, és ha a törvényjavaslat 21. §-ának (3) bekezdését elfogadjuk, miszerint a több települési önkormányzat szükségletét kielégítő vízi közmű üzemeltetésének feltételeiről csak a közmű tulajdonosa rendelkezhet. Vagyis továbbra is a regionális vállalaton keresztül a minisztérium rendelkezik, míg a felelősség az önkormányzatokhoz kerülne. De nem jó a törvényjavaslat azért sem - a regionális vállalatok tulajdonlásának tekintetében -, mert ellentétes az önkormányzati törvénnyel. Az önkormányzati törvény 107. §-ának (6) bekezdése kimondja: Ha több helyi önkormányzat szükségletét kielégítő közüzemi és kommunális vállalatok, továbbá a közművek települések közötti építményei, vonalas létesítményei, berendezései, ha az érintett önkormányzatok másképpen nem állapodnak meg, a vagyonátadó bizottság döntése alapján a megyei önkormányzatok tulajdonába vagy az érintett önkormányzatok közös tulajdonába kerülnek. Módosításunkban pont ugyanezt javasoltuk. Azt javasoljuk, hogy ebbe a tulajdontörvénybe kerüljön át az önkormányzati törvény érvényes rendelkezése. Ha ez a módosítás nem lesz elfogadva, akkor az önkormányzati törvénnyel ellentétes lesz a tulajdontörvénynek ez a vonatkozó része. Legvégül: kínáltunk Mózs József képviselőtársammal kompromisszumos félmegoldást is a 2509-es számú javaslatunkban, hogy legalább a lényegében egy megyét ellátó regionális rendszerek kerüljenek önkormányzati tulajdonba. Valójában azonban az összeset így szeretnénk látni. Ha önök is így szeretnék, kérem, támogassák javaslatunkat. Köszönöm a figyelmet. (Gyér taps.)