DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Tisztelt Országgyűlés! A Kormányzat dicséretes szándékról tesz tanúbizonyságot akkor, amikor számtalan olyan törvénytervezetet nyújt be, amely a társadalom nagy, széles rétegeinek megélhetését, jogos igényeinek kielégítését szolgálja. Ilyen volt a kárpótlási törvény, ilyen a most tárgyalásra került, az egyházi ingatlanokról szóló törvény is. Elgondolkodtató, amikor arról beszélünk, hogy az önkormányzatoknak olyan tulajdont kell juttatni, amely feladat- és hatáskörük ellátásához feltétlenül szükséges, valamint ugyanez a szándék, amikor az ellenzéki oldalról megjelenik - az egyházi ingatlanok vonatkozásában -, merev elutasításra és értetlenségre talál. Ezt a kettős logikát valahogy fel kellene oldani, hiszen elismerve azokat a célokat és azokat a valóban támogatásra érdemes és mindenki által elismert szolgáltatásokat, amelyeket nyújthatnak az egyházak, és amit a kárpótlás is jelent, bizony tízmillió embert érintő törvényről van szó: arról ugyanis, hogy valamennyien önkormányzati területen lakunk. Meg kell élni, és bizony az önkormányzatokat ebben segíteni kell, mert a költségvetési támogatás a továbbiakban már ilyen szinten sem tartható, ez csak nagy nehézségek árán lenne biztosítható. Tetszik a törvény megfogalmazása egyes állami tulajdonban lévő ingatlanok önkormányzati tulajdonba adásáról szólóan. Valóban így van, egyes tulajdonokról van szó csupán, ugyanis majd minden szakasza ennek a törvénynek úgy kezdődik: nem adható önkormányzati tulajdonba, illetve kivétellel. Nemes egyszerűséggel azt mondhatnám, ez elég szegényes fantáziára vall, mindenesetre hasznosnak látszik a kormányzat elképzelése szempontjából. Ezt nemcsak én látom így, és ez örvendetes dolog, hanem a kormányzópártok képviselői padsoraiból is sokan. Ez vezetett bennünket arra, hogy olyan módosító indítványokat nyújtsunk be Markó Istvánnal és Remport Katalinnal egyetemben, amelyek talán olyan igények kielégítését szolgálják, amelyek egyrészt a működéshez szükségesek, másrészt olyan, a társadalomban és a lakosságban élő jogos igényeket is kielégítenek, amelyek megoldását elvárják tőlünk. Salamon úr és a kormánypárti képviselők felszólalásaiból az derül ki, hogy itt az előterjesztés mint egy jótékony mikulás, nyári mikulás ajándékokat osztogat a belterületi, beépítetlen földekkel - nem is értem, hisz a korábban elfogadott önkormányzati törvényhez képest ez szűkítést jelent, nemhogy még bővítené e kört, valamint a lakásállományról is lefolytatott kisebb vita engem csak annyiban gondolkoztat el, hogy azoknak a lakásoknak a jó része, amelyeket most az önkormányzat megkap - kárpótlási jeggyel terhelten természetesen - jórészt lepusztult, leromlott állagú épületek, melyeknek értékesítése azért kettőn áll, azért vevőt is kellene találni, valamint ha ez nem sikerül, akkor ezeket bizony fenn kell tartani. Gondoljunk bele, hogy a községek jó részében, ahol ilyen tulajdon nemigen van, mi fog majd nekik jutni! Megkapnak a törvény szerint egy romos iskolát és egy községházát, amivel gazdálkodhatnak, és a feladat- és hatáskörük ellátásához megfelelő infrastruktúrával rendelkezvén valódi jólétet fognak biztosítani az ott élőknek. Ezt felismertük, és módosító indítványunkban, amelyet egyébként a költségvetési bizottság támogatott - itt látszott, hogy szakmai kérdésekről beszélgettünk és nem pártpolitikai célok vezettek bennünket -, javasoltuk, hogy azok az ingatlanok, bel- és külterületi ingatlanok egyaránt, amelyek korábban egy ilyen közösségnek a tulajdonát képezték, és állami tulajdonba kerültek kártalanítás nélkül vagy csekély ellenszolgáltatásért, ez a közösségekhez kerüljenek vissza, ide természetesen nem értendő a közbirtokossági és legeltetési társaságoknak a korábbi tulajdona, hisz az magánszemélyek tulajdona volt, telekkönyvileg is így volt ez bejegyezve, tehát ez szóba sem jöhet, viszont egyetlen olyan gazdasági forrást jelenthet ezeknek a közösségeknek, amely biztosíthatja az ottani megfelelő infrastruktúrát. (Egyik képviselő tapsol a jobb oldalon.) Még nem fejeztem be - köszönöm egyébként, hogy beletapsoltak. Érdekes és nagyon elgondolkodtató az is, amikor a belterületi beépítetlen földek vonatkozásában kivételekkel számol az előterjesztés - több olyannal, amely azon túl, hogy csak kétharmados többséggel lehetne elfogadni, ez egy módosítását jelenti az önkormányzati törvény 107. §-a (5) bekezdésének - olyan kitételeket állapít meg, amelyek egyáltalán nem indokolhatóak: a műszaki egységek a felépítménnyel, például, az átalakulásra bejelentett igényt, az építési engedélyt - ezt szeretnénk elhagyni és kimondani azt, hogy a belterületi beépítetlen ingatlanok kerüljenek az önkormányzatok tulajdonába. Nagyon sok olyan módosító javaslat is érkezett - a Szocialista Párt részéről például Katona Béla és társainak javaslata - amelyek a 2. § (4) bekezdésében foglaltakat szeretnék változtatni, és ehhez csatlakozott a mi módosító indítványunk is, amely azt mondja ki, hogy azok az ingatlanok, amelyek ugyan a városgazdálkodási, illetve a helyiségkezelő vállalatoknak a birtokában és a kezelésében voltak, de nem tartoznak az önkormányzatok feladat- és hatásköréhez, ezek kerüljenek az önkormányzatok tulajdonába, de fenn kell hagyni azt a lehetőséget, hogy esetleges kérelem esetén az illetékes miniszternek a központi vagy dekoncentrált szervek elhelyezésére ingyenes használatot biztosítson. Ebből egy bizottsági módosító indítvány is született, amelyet javaslok mindenkinek, hogy gondolja át, és a szavazásnál majd e szerint cselekedjék. Így a 2496/2-es számon benyújtott módosító indítványunkat visszavonjuk; a bizottsági módosító indítványt javasoljuk támogatni. Találkoztam egy olyan módosító indítvánnyal is, amelyhez ugyan semmi közöm, de ugyancsak megfontolást érdemel: Tarnóczky Attilának az új 53. § beiktatására vonatkozó indítványa, amely nagyon helyes, és támogatást érdemel. Azok, akik már megéltek egy olyan privatizációt, ahol állami vállalatot adtak el, ott bizony az önkormányzat nagyon-nagyon küzdhetett és kereshette azt a módot és lehetőséget, hogyan jusson ahhoz a vagyonrészéhez, akár anyagiakban, akár üzletrészben, ami az ingatlan után őt megilleti. Ugyanis az átalakulási törvény ezt a helyzetet egyértelműen nem rendezi. Azt mondja csupán: azok az önkormányzatok tarthatnak ilyenre igényt, ahol az illető, privatizálásra kerülő vállalat akár közgyűlési, akár vállalati tanácsi irányítás alatt áll. Nálunk, Jászberényben az Elektrolux vásárolta meg a Hűtőgépgyárat, és több hónapos, majdnem hogy vérre menő küzdelmet kellett vívnunk a Vagyonügynökséggel, hogy a korábban is belterületi és a város tulajdonát képező ingatlan után valamiféle anyagi térítést kaphassunk. Tarnóczky Attila ebben a módosító javaslatában ezt a kérdést egyértelműen rendezné, és az előttünk álló, várható nagy privatizációs hullámból a bizonytalan tényezőket kizárná. Most már csak egy kis szépséghibát említek a végére, amit egyszerűen nem is értek. Ez pedig az ingóságok tulajdonjoga, ugyanis a törvénynek van egy ilyen szakasza, amelyet többen elhagyni javasolnak, miszerint azok az ingóságok, amelyek nem tartoznak a közfunkció ellátásához, nem kerülhetnek önkormányzati tulajdonba. Hát egyszerűen ezt nem tudom megérteni: ha van az önkormányzatnak, teszem azt, egy terepjárója, amelyet azért vásároltak, hogy az ott működő kábeltévések el tudjanak jutni a tanyára és ott forgatni tudjanak, akkor ez az autó nem kerülhet a tulajdonukba, mondván: nem közfunkció ellátására szolgál! Ezeket azért át kellene gondolnunk, és a szavazáskor felhívom a kormánypárti képviselők figyelmét is arra, hogy ne csak a Kormány érdekét, hanem saját választóik érdekét is nézzék, amikor majd a gombot megnyomják. Köszönöm szépen. (Taps.)